1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Zalka János

:$:> püspöki székét ünnepélyesen elfoglalta. Azóta papnövendékei részére díszes növeldét építtetett s azt ünnepélyesen felszentelve, 1886-ban rendeltetésének átadta. Püspöksége szerény dotatióját értékes szőlővel s majorsággal gazdagította. Székesegyhazát díszíttette s részben átalakíttatta. De különös figyelme egyházmegyéje templomai s iskolái kiépítésére s jó karban való fenntartására van irányulva, mely czélra, valamint a szegények, árvák s özvegyek gyámolitására szerény évi jövedelme daezára tetemes áldozatokat hoz. Legújabban, hogy egyházmegyéjében a népoktatás és nevelés ügyének lendületet adjon, Eperjesen k. tanítóképző-intézetet létesített, melyhez saját jövedelméből harmineznégyezer forint áldozattal járult. És ezen tanintézet ma már áldásos működését meg is kezdette. Püspöki működése alatt szerzett érdemeinél fogva a pápa ő Szentsége házi praelatusává, trónállóvá s római gróffá lett; az országos ezredéves ünnepség alkalmából pedig a Lipót-rend középkeresztjével tüntettetett ki. Zalka János győri r. k. püspök született Veszkényben (Sopronmegye) 1820. évi deczember hó 17-én. Tanulmányait a győri, azután a soproni gymnasiumban, a bölcseleti folyamot, mint esztergommegyei növendékpap Nagyszombatban, a hittudományt Bécsben mint a Pazmanaeum növendéke, később mint Augustinaeumi ifjú áldozár végezte, hol hittudor lett. 1846-ban pappá szenteltetvén, kőhídgyarmati, doroghi s pest-belvárosi káplánkodása után az esztergomi papnöveldében mint tanulmányi felügyelő s az egyházjog és egyháztörténet tanára működött. 1853-ban a pesti kir. m. tudomány-egyetemhez meghivatott az egyháztörténet tanszékére. Ez időben több éven át a jogi fakultásban az állam vizsgálati bizottság tagja volt. 1860-ban esztergomi kanonok lett, hol a papnövelde igazgatása lőn reá bizva s egyszersmind az egyházjog és egyháztörténet tanára volt. 1867-ben győri püspökké neveztetett ki. Pesti káplánkodása alatt a »Kath. Néplap«-ot, egyetemi tanárkodása alatt a »Keligió«-t szerkesztette, s a Szt. István-társulat által kiadott »Szentek életé«nek első részét írta. Ugyanez időben 1856-ban az esztergomi főtemplom ünnepélyes felszentelése alkalmára a nép számára emlékkönyvet írt. 1857-ben a maria-czelli nagy búcsújáratra Főrendiház. 3