1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Ifj. Wittmann János - Wlassics Gyula

379 Ifj. Wittmann János, Aradmegye, Szent-Anna kerület 1856-ban Eleken, Aradmegyóben született. Aradon végezte a reáliskolát. Azután visszatért szülőhelyére, a hol gazdaságának és a kereskedelemnek szentelte magát. Az eleki takarékpénztár létesülésében részt vett s annak ma is igazgatója. Aradmegye törvényhatósági bizottságának tagja. Képviselő 1887 óta nemzetipárti programmal. Tagja a földmívelésügyi bizottságnak. Wlassics Gyula, Zalamegye, Csáktornya kerület 1852. márczius hó 17-én született Zalaegerszegen. A középiskolát Nagy-Kanizsán és Budapesten, az egyetemi tanfolyamot pedig Budapesten és Bécsben végezte s azután idehaza ügyvédi oklevelet szerzett. Már 1875-ben állami szolgálatba lépett s a törvényszéknél, kir. táblánál és az igazságügyministeriumban működött. 1882ben komáromi és később budapesti alügyész lett, de ezen minőségeiben is mindig az igazságügyministerium codificatorius osztályában működött. Rövid idő múlva igazságügyministeri titkárrá és később budapesti helyettes kir. főügyészszé neveztetett ki. Az igazságügyministeriumban a bűnvádi eljárás coditicatiójával foglalkozott, ezenkívül a kir. táblai és birói szervezeti törvények előadói tervezetét és egyéb törvénytervezeteket készített el. Irodalmi működésének és a codiíicatióban tanúsított szakértelmének méltánylásául 1890-ben egyetemi tanárrá neveztetett ki. 1892-ben a csáktornyai kerület országgyűlési képviselőjévé választotta s mint ilyen a képviselőház igazságügyi és a közigazgatási bíróságról SZÓld törvényjavaslat tárgyában kiküldött bizottságokban buzgó tevékenységet fejtett ki. Ezenkívül a képviselőházban előadója volt a vallása szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak. Nagyobb munkát írt a pénzbüntetés jogi természetéről, a bűnvádi eljárás alapelveiről, új irányok a büntető jogban stb., a hűnkisérlet és bevégzett bűncselekményekről. A tettesség és részesség tana czímű munkáját (mely 1893-ban tetemesen átdolgozva II. kiadásban is megjelent), a M. T. Akadémia a Sztrokay-díjjal tüntette ki. Szakadatlanul dolgozott ezenkívül úgy a hazai mint a külföldi szak-