1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Strossmayer József György

28 kozott. 1886-ban lett a Szt. István-társulat alelnöke s azóta még ismertebbé tette nevét a fővárosban. 1890-ben Pauer helyébe püspökké neveztetett ki. Az elkeresztelési vitában határozott állast foglalt el. A 92-iki választások alkalmával a jelöltek befolyásolását czélzó pasztorlevele által nagy feltűnést okozott. Papai trónálló és házi főpapi Czímzetes udvari káplán. A naplóhiráló és a közjogi és törvénykezési bizottság tagja. Strossmayer József György diakovári r. k. püspök született Kszéken 1815-ben. Alsóbb iskolái elvégeztével pappálön, előbb Díakovárott, azután Pesten járt a seminariimiba, a hol bolcsészcttudor lett. Püspöke innen a bécsi Augustinaeumba küldötte, a hol theologiae doctorra lett. Innen Péterváradra ment lelkésznek, majd a diakovári lyceumhan tanárkodott. Törekedett Pestre is tanárnak, de ezt, mert magyarul nem tudott, el nem érhette. 1847-ben udvari káplán és az Augustinaeum aligazgatója, majd a bécsi theologian az egyházjog tanara. 1848 bekövetkeztével azonnal elárulta magyarellenes érzelmeit. Sűrű összeköttetésben állott Jellasicscsal, Kulmerrel, Ozegovics \letellel s a horvátszlav ügyet olyan buzgóan felkarolta, hogy 1849-ben diakovári püspökké lett 114 éves korában. A reaetio ideje alatt buzgón működött azon, hogy a háború súlyos következményeit enyhítse. 1850-töl mint a »\latica illyrika« tagja sokat tett a szlávok művelődésének emelésére; az ő költségén jelent meg Kanavelics Péter műve : »Sveti Jan bískup trogurski« és számos becses művet ajándékozott a délszláv akadémiának ; nagyszerű képtárt ajándékozott egy horvát nemzeti múzeum ezéljaira és sok áldozatot hozott a tanügy érdekében. 1858-ban valóságos belső titkos tanácsos lett. 1859-ben Rómába utazott, 1860-ban a megerősített birodalmi gyűlés tagja s mint ilyen élénk részt vett a tanácskozásokban* az egységes birodalmi eszme hívének vallva magát. Azóta teljesen a politikára adta magát; vezérszerepet játszott a horvát tartomanygyülésen, megvalasztatott a horvát kiegyezési bizottság elnökévé. A magyar-horvát kiegyezés éveiben az ellenzék, a panhorvat párt élén állt. Részt vett az 18ö9/70-iki vatikáni zsinatban es élesen kikelt a jezsuiták ellen. A zágrábi érsekségtől 1870-ben elesve, még elkeseredettebb oppositiót fejtett ki a magyarok ellen.