1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Mihályi Viktor

21 országot és Svájcz egy részét. 1853 57-ig nagyszombati gymnasiiuni tanár, 1857—66-ig Scitovszky János prímás udvarában alkalmazva, néhány éven át annak levéltarosa, utóbb titkára volt. 1862-ben IX. Pius papa titkos kamarása lett. 1866 81-ig komáromi plébános, 1869-ben czímzetes apát, 1881 87-ig esztergomi kanonok és az esztergomi papnövelde kormányzója lett. 1887. október 17-én szatmári püspökké neveztetett ki. Ugyanaz év november 25-én XIII. Leo pápa által mint püspök megerősíttetett, deczemher 12-én pedig a hűségi esküt ő Felsége kezeibe letette, 1888. ápril hó 29-én Szatmárit a székesegyházban Császka György akkori szepesi püspök, jelenleg kalocsai érsek által püspökké szenteltetett. A szentelés után püspöki székéhe ünnepélyesen beigtattatott. Fiatal korában Meszlényi a hírlapokba czikkeket szokott írni, plébános korában pedig két önálló füzetet írt, melyek egyike IX. Pilis halála alkalmából a papa halála, temetése és az új pápa megválasztására vonatkozó szertartások leírásával foglalkozott. A jeruzsálemi szent sír-rend középkeresztese és a jeles német lovagrend Marianus vitéze. Pápai kamarás. Mihályi Viktor gyulafehérvári s fogarasi gör. kath. érsek és metropolita született Joódon (Maramaros vármegye) 1841,ÓV május hó 19-én. Érettségi vizsgát tett Kassán 1857-ben. Két évig hallgatta a bölcsészeti tanulmányokat, mire négy évig a theologiát Rómában a »('olleggio Urbano de Propaganda Fide« intézetben, mint a >Ponti(icio Colleggio Greeo di S. Atanasio« növendéke hallgatta ; theologiai doktorrá avattatott ugyanott 1863-ban. Áldozatra szenteltetett 1863. évi november hó 8-an Rómában a szt. Athanázról czímzett görög templomban. A szamos-ujvari papnöveldében mint tanulmányi felügyelő, valamint az egyházi történelem és a canonjog tanára működött 1869 tavaszáig; azon túl a gyulafehérvári és fogarasi érsek oldalán mint titkár volt tevékeny Balázsfalvan, úgy is mint érseki szentszéki ülnök, Il-od fokú házassági törvényszéki hiró és számvevőségi jegyző. Az érseket úgy a főegyházmegye lelkészeteinek látogatásában, mint a vatieani szent zsinatra 1869. évben történt útjában kisérte. Czímzetes esperessé kineveztetett 1873 elején. Lugosi püspökké ő Felsége 1874. évi november