1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Than Károly

169 v közreműködése mellett, az Ausztria-Magyarország és Németország között létesített vám- és kereskedelmi szerződés pontozatait megállapították. 1890. deczember 24-én a Szapáry-cabinet tagja lett, ő Felsége személye körüli ministerré neveztetvén ki. Egyúttal a főrendiház élethossziglani tagjava is kineveztetett. 1892. október 24-én es. és kir. nagykövetté neveztetett ki a német császári udvarnál ; egyszersmind megbízatott az osztrák-magyar monarchia diplomatiai képviseletével a mecklenburg-schwerini, a mecklenburgstrelitzi és az oldenluirgi udvaraknái, nemkülönben a braunschweigi regensnél és Hamburg, Lübeck és Bréma szabad városok tanácsainál. Bírja többek között a máltai-rend tiszteletbeli lovagkeresztjét, a porosz vörössas-rend, az olasz Mauritius- és Lazarusrend, az orosz fehérsas-rend nagykeresztjét. Neje báró Géramb Irma cs. és kir. csillagkeresztes és palotahölgy. Than Károly 1834. deczember 20-án született Ó-Becsén, Bácsmegyében. Az 1848-iki erdélyi hadmüveletekben mint honvédtüzer vett részt. Kzen idő alatt különös kedvet kapott a cliemia tanulására és megkezdett gymnasialis tanulmányait egyelőre abbahagyta, hogy gyógyszerész lehessen. 1855-ben Szegeden tette le az érettségit. Egyetemi tanulmányokra Bécsbe ment, a hol orvosi szaktanulmányokkal foglalkozott. Innen, 1200 frtos külföldi ösztöndíjat kapván, Heidelbergbe ment. a hol egy evet töltött Bunsennél. Felkereste a párisi nevezetesebb tanintézeteket is es ott megismerkedett a kiválóbb szaktudósokkal. 1859-ben Bécsben mint assistens, majd mint magántanár folytatta működését; 1800 őszen a pesti egyetem mint helyettes tanárt megbízta a ehemiai tanszék teendőivel s 1862-ben ugyané tanszék rendes tanára lett. Önálló búvárkodása eredményeinek közlését 1858-ban Bécsben kezdte meg a »platincyan aethil«-ről és a »rumicin«-ről készített dolgozataival. Ezenfelül számos nevezetes müvet írt,' melyek nagyrészt a chemia körébe vágnak. Liebig Justus, II. V. Regnaiüt és St.-Claire Deville, akadémiánk elhunyt kültagjai fölött a modern chemia fejlődésének irányát sok oldalról megvilágító beszédeket mondott. A iMagyar Gyógyszerészkönyv« kidolgozása neki köszönhető. 1884-ben a közoktatásügyi ministerium megbízásából a