1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Melczer István - Mihajlovits Miklós

154 Petőfi-társaság elismerő köszönettel, a volapük terjesztésére Parisban az egész világ képviselőiből választott akadémia tagsággal tüntette ki. A szent István-rend kiskeresztjét kapta 1879-ben. Melczer István 1810-ben Pesten született, hol iskoláit végezte; 1829-ben a jogi tanfolyamot bevégezvén, joggyakorlati pályáját Eperjesen, a tiszáninneni kerületi táblánál kezdte meg s egyszersmind sárosmegyei tiszteletbeli esküdt lett. E közben mint tollnok részt vett a hajduvárosok rendezése tárgyában kiküldött királyi biztos működésénél is. 1830-ban királyi táblai hites jegyzővé esküdött fel. Joggyakorlatát itt az úgynevezett kisebb kanczelláriában 1832-ig folytatta, mikor ügyvédi vizsgát tett. Időközben az 1830-iki országgyűlésen mint báró Sennyey János távolléti helyettese (absentium ablegatus) vett részt. 1831-ben a cholera tárgyában kiküldött királyi biztos mellett működött, 1835-ben tiszteletbeli királyi ügyésznek neveztetett ki. 1830-ban személynökszéki jegyző, 1839-ben valóságos királyi (iskus, 1842-ben királyi táblaibin') lett s mint ilyen a nádori bírósághoz is meghivatott. 1850-ben a kassa-eperjes-kerületbeli bíróságok új rendezésére királyi biztosnak küldetett ki, 1851-ben birtokára vonult. 1801-ben'hétszcmélynöknek, majd királyi személy* nőknek neveztetett ki. E minőségében az utolsó volt, s midőn legfőbb itélőszékeink reformáltattak, nyugalomba vonult. Egy magyar jogászgyülésen mint elnök szerepelt. Számos kitüntetésnek lőn részese, 1803-ban a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot, 1807-ben a szent István-rend középkeresztjét, 1870-ben a Lipót-rend nagykeresztjét, 1871-ben kamarási méltóságot nyert, a főrendiház reformja után pedig legottan annak tagjává kineveztetett ; tagja az országos fegyelmi bíróságnak, az igazoló bíróságnak és a közjogi bizottságnak. Mihajlovits Miklós ISII. április 14-én Zomborban született. A jogot végezve, a negyvenes évek elején Zomborban ügyvédkedett s egyszersmind az ottani praeparandian a szláv tanítók számára a magyar nyelv tanara volt. Majd törvényszéki aljegyző lett a városnál, utóbb városi főbíró. Kzen állásban találtak őt az 1S IS-iki események.