1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - VI. A kir. Curia elnöke, másodelnöke és a budapesti kir. itélő tábla elnöke - Szabó Miklós - Vajkay Károly

63 Szabó Miklós a kir. Curia elnöke 1821-ben Nóráiban, Vasmegyében született. A gymnasiumot és bölcsészetet Szombathelyen, a jogot Pesten 1841-ben végezte s a következő évben már a censurát is fényesen kiállotta, mint önálló ügyvéd Vasmegyében kezdte meg működését. 1845-ben mint fogalmazó-gyakornok a magyar királyi udvari kanczelláriánál alkalmaztatott. 1848-ban Eszterházy Pál herczeg, ő Felsége körüli felelős minister oldala mellett, mint magántitkár ministerialis ügyekben működött. A világosi katastropha után Szombathelyen folytatta ügyvédi pályáját. Majd 1861-ben rövid alkotmányos életünk folyama alatt mint megyei bizottmányi tag vett részt a közügyekben, azután újra visszavonult, míg 1867-ben az igazságügyministeríumnál államtitkárrá neveztetett ki. Mindjárt 1867-ben Kőszeg választó-kerület által országgyűlési képviselőnek választatott ; de 1870-ben a királyi tábla elnökének neveztetvén ki, képviselői állásáról leköszönt. Mint államtitkár végrehajtotta a ministerium administrationalis szervezetét és élénk részt vett a következő codiricationalis munkálatokban. A királyi tábla elnöki székéből a Curia másodelnökségére neveztetett ki s így tagja lett a főrendiháznak, mely a közjogi bizottságba beválasztotta ; tagja továbbá az igazoló bíróságnak. Perczel Béla után a kir. Curia elnöke lett. 1877-ben a Lipót-rend középkeresztjét, 1882-ben a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. A felajánlott igazságügyi tárczát több izben visszautasította. Vajkay Károly a budapesti kir. itélő tábla elnöke 1825. február 23-án született, a hol atyja a herczeg Eszterházy család házi orvosa volt. Jogi tanulmányait a pozsonyi jogakadémián végezte a negyvenes évek elején, ugyanott töltötte a gyakorlati évet is Petőcz István, Pozsonymegye főügyésze mellett, majd mint királyi táblai jegyző Zárka itélőmester mellé esküdött fel. 1845-ben közügyvéd, a következő évben váltóügyvédi vizsgát tett. Részt vett a szabadságharezban mint Ivánka Imre segédtisztje. A szabadságharcz leveretése után besorozták az osztrák seregbe s itt fölvitte főhadnagyságig és az ezred segédtisztségeig. 1857-ben mint huszárfőhadnagy neveztetett ki a pesti cs. kir. országos