1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - IV. Az evangélikus református, az ágostai hitv. evangélikus és az unitárius egyházhivatalban legidősebb három-három püspöke, illetve főgondnoka és felügyelője - Bánffy Miklós gróf - Daniel Gábor

40 írásbeli rendeletére két ágyút öntött, melyet a székelység a későbbi csatározásokban sikerrel használt az oláh meg szász felkelők megijesztésérc. Kzen ágyuk öntetéseért a szabadságharcz után üldözőbe is vétetett s nagyobb büntetés alól csakis úgy menekült, hogy pár hónapig az érdividéki alkirálybiróságot kellett folytatnia. Hivataláról csakhamar lemondott s azóta gazdaságának élt. 1801-ben Udvarhelyszék ideiglenes főkirálybirójává neveztetett ki, de a kormány alkotmányellenes eljárása miatt már egy év múlva lemondott. 1863-ban a hírhedett nagyszebeni Landtagra a szomorodj kerület küldte ; de a többi magyar és székely képviselőkkel egyetérve, ama törvénytelen gyülekezésben részt nem vett. 1805-ben a MailáthSennyey-kormánv az udvarhelyszéki ideiglenes főkirálybirói állásba helyezte vissza; 1867-ben az új. felelős ministerium ezen állásában megerősítette s 1869-ben az ideiglenességet megszüntetvén, végleges főkirálybiróvá nevezte ki; 1870-ben Küküllőmegyében mint kormánybiztos nagy tevékenységet fejté ki a nagybuni árvízkárosultak felsegélyezése körül, eljárása kinyerte a legfelsőbb megelégedés nyilvánítását 1875-ben a főkirálybiróságon kívül Székelyudvarhely és Oláhfalu varosok főispánjává tétetett, míg végre 1878-ban a legutóbbi rendezés alkalmával Udvarhelymegye főispánjává neveztetett ki. 1X7*'> óta az árkosi zsinat egyhangúlag az erdélyi unitárius egyház főgondnokává választotta s e minőségében tagja a főrendiháznak. 1886. május 15-én a vármegye lakói pártkülönbség nélkül 25 éves jubilacumát megünnepelték, mely alkalommal ő Felsége a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Szeretett neje báró Raubcr Mária elhalálozása után többször nyilvánította állásától való visszalépési szándékát, a melyet különböző okokból csak 1891. deczember havában vihetett ki, midőn nyugdíjba lépett és ekkor ő Felsége a szt. István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Minden intézményt pártolt és elősegített, melylyel a kormányára bízott törvényhatóság szellemi és anyagi clőhaladását előmozdíthatta. Mint főgondnok egyháza anyagi érdekeire is kiterjesztette figyelmét, a mennyiben tőkepénzeinek jövedelmező és biztos fekvő birtokokba leendő elhelyezését eszközölte. Az általa Erdélyben létesített vagy berendezett számos egyházi és iskolai intézeten kivül megjegyzendő még, hogy a Budapesten levő unitárius templom és bérház, valamint a község létesítését ő hathatósan segítette elő.