1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Noszlopy Gyula - Nyáry Béla báró

285 tokainak vezetését; s az általa épített gyönyörű szanálj kastélyba tette át lakását. 1876-ban nőül vette Zselénszky Mathild grófnőt, csillagkcresztes hölgyet. A megyei politikával buzgón foglalkozott s ennek köszönheti, hogy 1887-ben a hátszegi kerület egyhangúlag képviselővé választotta, mint a szabadelvű párt hívét és 1892-ben mandátumát ismét az ő kezébe tette le. A közlekedési bizottság tagja. Noszlopy Gyula, Biharmegye, Hosszúpályi kerület szül. 1845. deczember 8-án T.-Varsányon. A középiskolát a bécsi Theresianumban, Budapesten, Pécsett és Szombathelytt, a jogot pedig Budapesten végezve, közpályára lépett. Törvényszéki jegyző és később kir. albiró volt Nagyváradon 1880-ig. Majd saját birtokát átvévén, mai napig gazdálkodik. Mint a székelyhídi függetlenségi párt elnöke 1892-ben függetlenségi párti programmal meg lett választva. Tagja a közlekedésügyi bizottságnak. Nyáry Béla bán'), Hontmegyc, Korpona kerület 1846-ban Budapesten született; itt végzé tanulmányait, előbb Gönczy Pál intézetében, később a ref. gymnasiumban. Mint egyetemi hallgató a 3. huszár-ezredbe lépvén, a custozzai ütközetben annyira kitüntette magát, hogy Albrecht föherczeg maga tűzte mellérc a babérkoszorús tiszti érdemkeresztet. A hadjáratban tanúsított vitézségéért napi parancsban is megdicsértetett. A hadjárat után mint főhadnagy elhagyta a katonaságot; 1879-ben megnősült, feleségül vévén Radvánszky Antal báró leányát Máriát, s Hontmegyében Bagonyán letelepedett. Midőn Montmegyében a kolera kiütött s a nép bátorságát vesztve, a betegekkel érintkezésbe nem akart lépni, személyesen ápolta azokat, s egy budapesti orvos által saját költségén gyógyíttatta a betegeket. Paczolay János halála után az ipolysági kerület képviselővé választotta s 1884-ben újból mandátumot nyert; jelenleg a korponai kerületet képviseli. A szabadelvű párt híve és tagja a gazdasági bizottságnak. 1877-ben a cs. és kir. kamarasi méltóságot nyerte.