1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - I. A felséges uralkodóház teljeskorú főherczegei - Vilmos

1(1 kabinet ministereinükévé neveztetett ki ; nem sokára megjelent a februári pátens. 18(32. január 11-én a szent István-rend nagykeresztjét nyerte. 1866. július 22-én fölmentetett állásától; Schmerlinggel egyidejűleg lépett vissza. Közben 1861. márezius 9-én altábornagygyá lepett elő, ugyanaz év márezius 10-én a bécsi császári tudományos akadémia curatorává (tiszteletbeli tagja is e tudományos intézetnek). 1863. márezius .'51 -én az osztrák művészeti és iparmúzeum protectorává neveztetett ki. 1866-ban Albrecht főherczeg oldalán részt vett az olaszországi hadjáratban. 1S72. június 20-án az osztrák Landwehr főparancsnokává neveztetett ki; ez állást tölti be ma is. 1873-ban a bécsi világkiállítási bizottság elnöke volt. 1874-ben táborszernagygyá neveztetett ki. Neje, kivel 1852-ben kelt egybe, Mária főherczegnő, nővére Albrecht főherczegnek. A tudományok iránt élénk érdeklődéssel viseltetvén, az El-fayumi nagy papyrus-kincset (Rainer-Papyrus) megvásárolta. Védnöksége alatt Kis-Azsia átkutatása czéljáből magántársulat alakult. Vilmos főherczeg 1827. ápril 21-én született; Károly főherczeg legifjabb fia, Albrecht főherczeg öcscse. Különös előszeretettel fordult a tüzérség felé. 1842-ben a 42. gyalog-ezred ezredes-tulajdonosa lett; három óv múlva belépett a német rendbe. 1849. ápril 29-én vezérőrnagy, 1853, márezius 7-én altábornagy és a hadsereg főparancsnoksága osztályvezetőinek értekezletén elnök, 1854-ben a 6. tüzér-ezred tulajdonosa, 1857-ben a főparancsnokság főnöke, az 1859-iki hadjárat alkalmával az olaszországi első hadtestnek tüzérségi főnöke. Az olasz hadjárat befejeztével ismét átvette a hadsereg főparancsnokságát. 1860-ban tüzérségi főnök a velenczei hadseregnél, 1862hen a mainzi szövetségi erőd kormányzója, 1863-ban a német rend osztrák nagymestere, ugyanakkor a 4. (Deutschmeister) gyalogezred tulajdonosa lett: 1864. február 19-én tüzérségi főfelügyelővé neveztetett ki. Az 1866-iki hadjárat alatt az északi hadseregnél mint tüzérségi főnök működött A legsűrűbb golyózáporban állva Königgrátznel fején megsebesült, de nem veszélyesen. A hadjárat befejeztével a Lipót-rend nagykeresztjét nyerte a hadi ékítménynyel. 1867. január 4-én táborszernagy lett.