1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Gyulai Pál

145 volt, ki törzstiszti minőségben átvetetett; a honvédelmi ministerium szakosztályi főnöke lett és élénk része volt a szervezési munkálatokban, Budapestről Erdélybe megy mint kerületi parancsnok, s onnan mint az első honvédkerület parancsnoka a fővárosba. Még Erdélyben való tartózkodása idejében altábornagygyá neveztetett ki. 1887, november havában betöltött teljes 41 évi szolgálat után saját kérelmére nyugdíjazva lett és az akkor alakult magyar fegyvergyár részvény-társaság igazgatósági elnökévé választatott; egyidejűleg történt főrendiházi taggá kineveztetése. 0 Felsége a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Mint a cs. és kir. mérnökkari t'omité tagja irodalmi működést is fejtett ki, s az építészeti, valamint a 'katonai szolgálati viszonyokra vonatkozó czikkeit az ott szerkesztett folyóirat (Mittheilungen) megfelelő évszámai tartalmazzák. Birja a már megnevezetteken kivül még a vaskorona középkeresztjét, a katonai érdemkeresztet hadi ékítménynycl, a hadi érmet és a 40 éves katonai szolgálati jelvényt. Gyulai Pál 1826-ban született Kolozsvárott Tizennégy éves korában magántanítással igyekezett az özvegy anyjára nehezült terheken könnyíteni s c mellett az »Krdélyi Hiradó«-ba dolgozgatott. 1844—46-ban három pályadíjat nyert az Erdély irodalomtörténetét, a párbajt s a nyelvbeli purismust tárgyaló munkálataival. Első beszélve a >Férj és nő« 184(5-ban a »Pcsti l)ivatlap«-ban jelent meg s ezt követte 1847-ben az » Arany csináló* az »Unió«-ban. 1847-ben a református collegiumban a költészeti osztály tanárává választatott s IS 18-ban rendes munkatársa lett az »Erdélyi Híradódnak. így érte őt a szabadságharcz, melynek hatása alatt az ifjúság élén az »unio« mellett tüntetett s Mentovich es Szász Károlylyal együtt Nemzeti Színek« czím alatt egy füzet alkalmi költeményt adott ki. Ezután Teleki Domokos grófhoz szegődött titkárul s vele l'estre jött, a hol tulajdonképi irodalmi munkásságát kezdte meg. Nagy feltűnést keltett 1851-ben a »Vén szinész« czímű novellája, 1853-ban Pákhkal megindította a »Szépirodalmi Lapok«-at s más folyóiratokba is dolgozgatott. Nádasdy Tamás grófot, mint ennek mentora Német- és Francziaországban kisérte, 1858-ban Kolozsvárra költözött, hová a collegium részéről tanári meghívást nyert. Főrendiház. 10