1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.
Főrendiház - X. A főrendiház élethossziglan megválasztott tagjai - Pallavicini Ede őrgróf - Pálffy Béla gróf
136 nevét és czímcrét 1710-ben vette fel. Zsigmond báró a hatvanas évek óta szerepel a közéletben, virilis tagja a horvát országgyűlésnek. Kezdettől fogva az unionista párt egyik leglelkesebb hívei közé tartozott. Egyébként kiválóan gazdasággal foglalkozik és Hrvatszka birtokán mintagazdaságot folytat. Bátyja Móricz nyugalmazott berni követ és meghatalmazott minister. Cs. és kir. kamarás. Pallavicini Ede őrgróf 1845-ben Sopronban született, atyja, Arthur, a 7-ik huszár-ezredben szolgált mint kapitány és 1872-ben Sopronban halt meg. Tanulmányait Sopronban és Pozsonyban végezte. 1867-ben mint Sopronmegye tiszteletbeli aljegyzője lépett közpályára, 1869 végén a pénzügyministeriumba lépett, melyet mint osztálytanácsos hagyott cl 1880-ban, midőn a magyar hitelbank vezérigazgatója lett. 1873-ban nőül vette Mailáth Etelkát, néhai Mailáth György országbíró leányát. Az országos földhitelintézet választmányi tagja, a kőolajfinomító részvénytársaság igazgatósági elnöke. 1878 óta cs. cs kir. kamarás, 1884-ben a vaskorona-rend másodosztályát nyerte a magyar állami hitel emelése körül szerzett érdemei elismeréséül, A főrendiháznak sok éven át jegyzője volt. póttagja a dclegatiónak, tagja az igazoló, gazdasági cs pénzügyi bizottságoknak. Pálffy Béla gróf 1858. augusztus 24-én Aranyos-Maróthon, Barsmcgyében született. Jogi tanulmányait a pozsonyi jogakadémián végezte, a jog- és államtudományi vizsgálatokat ugyanott tette le kitűnő sikerrel. Beutazta hazája minden vidékén kívül Olasz- cs Bajorországot cs Ausztria minden tartományát. 1882 óta Pozsony vármegyénél mint tiszteletbeli aljegyző, később mint tiszteletbeli főjegyző működött s jelenleg gazdasággal is foglalkozik. A főrendiház reformja alkalmával annak élethossziglani tagjává választatott. Jelenlegi tartózkodási helye Vöröskő, a Pálffy-család ősi fészke. 1887-ben cs. cs kir. kamarássá neveztetett ki. Társadalmi téren is sokat működött, a magyarosodás érdekében a pozsonyi magyar közművelődési egyesületet nagy sikerrel támogatta; a folyó évben a pozsonymegyei vörös-kereszt egyesület fiókja chilikévé választatott.