1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Tisza Lajos gróf

320 franczia háborúval szemben a neutralitás mellett. Már 1872-ben erősen kezdett mutatkozni annak szükségessége, hogy oly pártalakulás létesüljön, mely megszüntesse a mutatkozó visszásságokat. Ghyczy tette az első lépést a fusió felé s 1874 elején belépett a kormányba. Az 1875-iki budget tárgyalása alatt elkerülhetetlennek tűnt ki az új pártalakulás szükségessége. Tisza Kálmán február 3-iki beszédének hatása alatt a kormány beadta lemondását és ugyané hónap végnapjaiban megalakult a Wenckheimkabinet, melyben Tisza a belügyministeri tárczát vállalta cl. A Deák-párt és a balközép kimondták egyesülésüket és márczius ;i-án a képviselőház zajos üdvriadallal fogadta az új kormányt, mely a két párt tagjaiból alakult. A belügyministeri tárczát Tisza 1887-ig viselte, a mely évben a pénzügyministerium vezetését vette át, a belügyet ideiglenesen Orczy Béla báróra bizva. 1875. október 17-től kezdve a ministerelnóki tisztet is ő tölti be. Közbe*) megválasztatott a dunántúli ref. egyházkerület főgondnokává ; 1880-ban ő Felségétől a szt. István-rend nagykeresztjét nyerte,' birja azonfelül a német fekete és vörös sas rendjelek és a román csillagrend nagykeresztjét. Tisza Lajos gróf, Szeged város, I. kerület 1833-ban Geszten született ; öcscse Tisza Lászlónak és Kálmánnak, a kikkel együtt Szőnyi Pál nevelte. Tizennégy éves korában letette a vizsgálatot a philosophiából a debreczeni collegiumban ; 1848-ig végezte el a felsőbb tanulmányokat, a jogi tudományokkal később ismerkedett meg. A szabadságharcz után testvéreivel körutat tett Európában ; Berlinben egyetemen tanultak hosszabb ideig. Majd keletre utazott, bejárván Egyptomot. Az alkotmány szünetelése alatt a helvét egyházi és iskolai ügyek körül éber tevékenységet fejtett ki ; segédgondnokká választatott. 18bT-ben az ugrai kerület képviselője s két fivérével a határozati párt híve, lSÜA-ben újra képviselő, Deák-párti, l,S(>7-ben Uiharmegye főispánja lett. Nemsokára kilépett a megyei szolgálatból s alelnöke lett a fővárosi közmunka-tanácsnak. 1869-ben cs. kir. kamarás lőn, 1871. június 21-én közlekedési ministerré neveztetett ki ; három év múlva visszalépett. Ekkor Kerkápolyival beutazta Olaszországot, később Ázsiában és Afrikában tett utazást, 1873-ban