1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - I. A felséges uralkodóház teljeskorú főherczegei - Ernő

2 tábornagygyá, 18G6-ban pedig a déli hadsereg főparancsnokává. Custozzánál 1866. június 24-én megverte az olaszokat, a kiknek a Mincion kellett visszavonulniuk. E fényes győzelem folytán a Mária-Terézia-rend nagykeresztjét nyerte. Július 10-én kineveztetett az összes császári hadsereg (az északi sereget is beleértve) főparancsnokává. Néhány napra rá azonban létrejött a fegyverszünet, melyet nemsokára a béke megkötése követett. 1866. szeptember havában a hadsereg főparancsnokává neveztetett ki, de ez állást 1869. márczius havában a hadsereg főfelügyelői állásával cserélte fel. Mint ilyen a hadsereg újjászervezése körül nagy érdemeket szerzett. 1877. ápril 18-án ünnepelte a főherczeg, a ki egyúttal két osztrák, két orosz és egy porosz ezred tulajdonosa, félszázados szolgálati jubilaeumát. Föllépett mint katonai szakíró, művei : »Miként szerveztessék Ausztria hadserege« (Bécs, 1868). »A felelősségről a háboruban« (Bécs 1869). A bécsi tudományos akadémia 1867. június 29-én tiszteletbeli tagjává választotta. Közgazdasági téren mint számos mintaszerűn vezetett uradalom (TescheD, Saybusch, Magyar-Óvár stb.) tulajdonosa és mint nagyiparos szintén kiváló állást foglal el. Ernő főherczeg 1824. augusztus 8-án Milanóban született; második fia az 1853-ban elhunyt Rainer főherczegnek, a lombard-velenczei királyság alkirályának. 184í)-ben a 48. gyalogezred parancsnokává neveztetvén ki, Radetzky alatt hadi szolgálatra képezte ki magát. 1847-bcn vezérőrnagygyá léptették elő, mint ilyennek feladata volt szétszórni a Garibaldi-féle szabadcsapatokat, melyek 1848. július havában Toscanát és a Romagnát nyugtalanították. Sikerült is neki Tassano hegynél Garibaldit és legénységét annyira sarokba- szorítani, hogy a san-marinói köztársaság semleges területére voltak kénytelenek menekülni. (iaribaUli maga augusztus 1-én éjjel elmenekült, társai — mintegy 2000-en — a következő napon megadták magukat a főherczegnek, a ki a köztársasággal folytatott előzetes alkudozások után bevonult San-Marinóba. E tetteért IHlíJ-ben a hadi ékítménynyel díszített Lipót-rend nagykeresztjét nyerte. 1850-ben altábornagy és a veronai 6. hadtest egyik hadosztályának parancsnoka lett, később Budapestre tétetett át mint