1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - Herczegek - Odescalchi Gyula - Pálffy Miklós - Windisch-Grätz Lajos

64 tálynak, mely Bienerth altábornagy vezetése alatt állott, feladata volt a tuzlai kerületet paczifikálni. A hadjáratban szerzett érdemeiért a harmadosztályú vaskorona-rendet nyerte a hadi ékítménynyel. A 2. hadtest leszerelése után ismét átvette ezrede parancsnokságát Budapesten, a hol 1881-ig maradt, a midőn dandárnokká Görzbe neveztetett ki. 1882. ápril havában vezérőrnagy, egy évre rá Fiúméban a 13. gyalogdandár parancsnoka. 1886. tavaszán többek átugrásával a 35. gyaloghadosztály parancsnokává neveztetett ki Kolozsvárra. Odescalchi Gyula 1828-ban Pozsonyban született, mint alig 20 éves ifjú nemzetőri főhadnagy volt Xyitramegyében és részt vett a szabadságharcz küzdelmeiben. A szabadságharcz után családjával Svajczba ment és 1850-ben hazatért. 1855-ben nőül vette Degenfeld Anna grófnőt, Tisza Kálmánné nővérét. 1860 és 1885-ben a nyitra-zsámbéki kerület választotta képviselőjévé ; a balközépnek volt tagja s a fusio után a szabadelvű párthoz csatlakozott. 1878—1887-ig a nagytapolcsányi kerületet képviselte. A legfőbb fegyelmi bíróság póttagja. Elnöke a felvidéki magyar közmívelődési egyletnek. Pálffy Miklós 1861. november 11-én született, fia Pál grófnak. 1879-ben a herczegi czímben nagyatyja testvére Antal herczeg után succedált. A katonai szolgálatba lépve a 7-ik huszár-ezrednél hadnagygyá neveztetett ki. Nőül vévén Zichy Pál Ferencz gróf Sarolta leányát, malaczkai uradalmában telepedett meg. Windisch-Grätz Lajos 1830. május 13-án Bécsben született; atyja Alfréd tábornokmarsall, anyja Schwarzenberg Eleonóra herczegnő. Katonai pályára lépve, 1847. május 20-án mint kadet szolgált a hadi tengerészetnél, 1848. április 6-án hadnagyi ranggal átlépett a Hess-féle 49. gyalogezredhez; e tiszti minőségben részt vett az olasz hadjáratban és Custozzánál annyira kitüntette magát, hogy Radetzky marsall a hadi parancsban dicsérőleg emelte ki. 1818. augusztus 16-án a Prohaska-féle 7. számú gyalogezredhez föhadnagygyá