1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Péchy Emanuel

51 spanyol grand. 1835-ben Pozsonymegye főispáni helyettese, majd örökös főispánja és a hasonnevű vár örökös kapitánya lett s mint pozsonyi gróf a zászlós urak közt foglal helyet. Cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos és Bécs város díszpolgára. 1832-ben egybekelt Lobkowitz Szidónia herczegnővel, kitől négy fia született ; ezek egyike György pápai szolgálatba lépve, Odescalchi berezeg őrnagygyal vívott párbajban megöletett s Viterboban fekszik eltemetve, hol magyar felírású sírkő jelzi kilétét, másik (elsőszülött) fia Lipót szintén a pápa mellett harczolt mint őrnagy és Lamoriciére kedvencz hadsegéde; másodszülött fia Vincze Vilmos a magyar honvédségbe lépett, míg legifjabb fia Károly pap. Péchy Emanuel gróf kir. fökamarásmester született Boldogkő-Váralján, Abaujmegyében 1817. október 14-én. Tizennyolcz éves korában tiszteletbeli aljegyzője, húsz éves korában főjegyzője s egy évvel később az 18á0-iki pozsonyi országgyűlésen követe lett vármegyéjének s tagjává lett a büntető codex kidolgozására kiküldött országos bizottságnak. 1843-ban Zemplénmegye főispáni helytartójává, 18(il-ben a Vay-féle s később 1865-ben a Majláth-Sennyey dicasterialis kormány alatt Abaujmegye főispánjává neveztetett ki. Az új ministerium 1867-ben őt alkalmazá erdélyi kir. biztosnak. 1872-ben Kolozsvár belső kerülete képviselővé választotta, azóta 1884-ig tagja volt a képviselőháznak, állandóan ragaszkodva az egykori Deák-párthoz, s később a szabadelvű párthoz, melyből azonban az új kabinet alakulása alkalmával rövid időre kilépett. Legutóbb az 1881/4-iki országgyűlés alatt Kassát képviselte, kevéssel azután, hogy helyét a főrendiházban elfoglalta, az ország egyik zászlósává, főkamarásmesterré neveztetett ki ; a census alapján egyébként is tagja lenne a háznak. Díszpolgára Kassának, Kolozsvárnak, Sepsi-Szt.-Györgynek, Gyula-Fehérvárnak és Székely-Udvarhelynek s tulajdonosa a kamaráskulcsnak, az első osztályú vaskorona-rendnek (18G8), a Lipót-rend nagy keresztjének (18G9), valamint a pápai szt. Gergely-rend nagykeresztjének. 1867 óta valóságos belső titkos tanácsos. Tagja a főrendiház mentelmi bizottságának és az igazoló bizottságnak, 4«