1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Zsigmondy Vilmos

:ili képviselőjüket Simonyi Ernőt, hogy ekként neki alkalom adassék, száműzetéséből hazájába visszatérhetni. Akkor mint elnök vezette a választást és Simonyi Ernő képviselő lett. 1865-ben a privigyei kerület megválasztotta képviselőjévé, 1870-ben mint a nyitrazsámbokréti kerület képviselője foglalta el helyét a házban; azóta e kerületet képviseli. A szabadelvű párthoz tartozik s tagja a kérvényi bizottságnak. Zsigmondy Vilmos, Selmecz és Bélabánya város született Pozsonyban 1821. május 15-én. A gymnasiumot Szakolczán, Komáromban és szülővárosában, a bányászati és erdészeti akadémiát Selmeczbányán végezte. 1843-ban állami szolgálatba lépett. 1844/45-ben Bécsben eleintén a központi bányaigazgatóságnál, később az udvari kamara elnöki osztályában szolgált. 1846-ban kir. bányamérnökké neveztetett ki Resiczabányán és 184* végével ugyanott helyettes főnökké. Az oláhok betörése alkalmával onnét menekülni kénytelen lévén, főnöke Grenzenstein Gusztáv mellé rendeltetett, de 1849-ik május havában a magyar kormány megbízásából ágyú, fegyver és lőszer készítése végett Resiczabányára visszatért. A világosi események után Temesvárott hat évi várfogságra Ítéltetvén, Olmiitzbe került. Innen egy év lefolyta után kiszabadulván, magánbánya-vállalalokat kezelt, mig végre 18(30 végével állandóan Budapestre tette át lakását, hol »Bányatan« czím alatt az első magyar nyelven irt bányászati művet megírta. 1866-ban Harkányban az ottani hévforrás újból való befoglalása általa keresztül vitetvén, gyorsan egymásután létesítettek ugyancsak általa a margitszigeti, lipiki és alcsúthi artézi kutak, 1868-ban pedig kezdette meg a városligeti artézi kút fúrását, melyet 1878-ban 970 méter mélységben fejezett be. 1861 óta a fővárosi bizottság és 1875 óta a képviselőház és a fővárosi közmunkatanács tagja. 1868-ban választatott meg a magyar tudományos akadémia tagjává. Ugyanazon évben diszíttetett fel ő Felsége által a Ferencz-József-rend lovagkeresztje által ; 1878-ban nyerte a franczia becsületrend lovagkeresztjét ; 1879-ben kir. tanácsossá, 1884-ben Selmecz- és Bélabánya városok díszpolgárává lett. Neki köszönhető az elaggott kincstári bányamunkások és