1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Schlauch Lőrincz

•_'•; ki. Időközben letévén a szigorlatokat, a theologiai tudományok tudorává oHevélileg felavattatott. 1854-ben a pesti központi seminarium egyik tanfelügyelőjévé tétetett, honnét 1859-ben Esztergomban a bibliai tudományok tanárává léptettetett elő. 1861-ben a pesti kir. tudomány-egyetemhez az újszövetség tanárává neveztetett ki s e minőségben 18(59-ben szülővárosa választó polgárai egyhangúlag országos képviselővé választották. Később 1870-ben osztálytanácsossá neveztetett ki a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz, mely kitüntetést nemsokára követte apáttá és esztergomi kanonokká történt kineveztetése. 1871-ben a szepesi egyházmegye püspökévé emeltetett fel. 1873-ban egri érsekké neveztetett ki. Ónálló munkái latin nyelven jelentek meg, jóllehet egyes értekezések és czikkek magyar és német nyelvű szaklapokban is láttak napvilágot. 1873 óta valóságos belső titkos tanácsos. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottságának tagja. Schlauch Lőrincz nagyváradi r. k. püspök 1824-beil Új-Aradon született; a gymnasiumot Aradon és Szegeden bevégezvén , a csanádi egyházmegyei papnöveldébe lépett, a honnan Lonovich akkori csanádi püspök a központi seminariumba küldte. Itt, mint a papnövelde »magyar iskolájának« tagja feltűnt irodalmi dolgozataival. 1847-ben pappá szenteltetvén, Nagy-SzentMiklóson nyert kápláni állást; három év múlva a jogbölcsészet és egyházjog tudorává avattatott. Tudori értekezése : »Az egyházjavak jogczíméről hazánkban« czimet viseli. 1851-ben mint tanár alkalmaztatott a csanádi papnöveldében, de túlfeszített szellemi munka miatt meg kellett válnia állásától és falusi plébános lett. 1863-ban mint gyarmatai pap alesperessé neveztetett ki. Midőn bSDS-ban megindultak a katholikus autonómiai mozgalmak, egyházmegyéje két izben követté választotta és ekkor tűnt fel nagyobb körben úgy beszédeivel, mint irodalmi dolgozataival. 1872-ben csanádegyházmegyei kanonokká neveztetett ki, a következő évben pedig szatmári püspökké, mely püspöki széket 1887-ben a nagyváradival cserélte fel. Az év jó részét a fővárosban töltvén, kiváló részt vesz a politikai, társadalmi és művészeti mozgalmakban. A főpapok egyik szóvivője a főrendiházban, hol tagja a közjogi és felirati bizottságoknak és a delegatiónak ; elnöke a szent László-