1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Sprinczer János - Steinacker Ödön - Svastics Gyula

298 sági csikkéin kivül magyar és német műfordításokkal (többek közt Madách »Az ember tragödiája« drámáját is lefordította) gazdagította irodalmunkat. Sprinczer János, Pozsonymcgye, Nagy-Szombat kerület 1849-ben Pozsonyban született. Jogot hallgatott és tanulmányai befejezése után megyei szolgálatba lépett. Mint a nagyszombati járás főszolgabirája 1887-ben megválasztatott szabadelvű programmal Pantocsek Rezső volt mérsékelt ellenzéki képviselő ellen ; tagja a naplóbiráló bizottságnak. Steinacker Ödön, Szebenmegye, Nagy-Disznód kerület 1839-ben Debreczenben született; atyja Gusztáv az ismert műfordító volt. Miután iskoláit Triesztben, Sopronban és Weimarban bevégezte, 1858-ban a stuttgarti műegyetemre ment és 1868-tól 1866-ig mint mérnök nyert alkalmazást Württembergben. Az osztrák-porosz háború kitörésekor Francziaországba ment s a párisi »Conservatoire des árts et metiers« igazgatósági titkára lőn. 1867-ben hazatért s a zákány-zágrábi vasút építésénél mint mérnök dolgozott ; 1868-ban az országos iparegyesület igazgatója lett, egy évre reá a budapesti kereskedelmi és iparkamara jegyzőjévé választotta s ma már annak titkára ; 1875-ben a beszterczei kerület képviselője lett ; politikai clubhoz nem csatlakozott, de rendesen a szász képviselőkkel szavazott. Mint az országos iparegyesület igazgatósági tagja szerepelt az 1874-iki apatini és 1876-iki szegedi kiállításoknál. 1881-ben a brassói és nagydisznódi kerületekben választatott meg, az utóbbi mandátumát fogadta el, azóta e kerületet képviseli mint a szász párt híve. Svastics Gyula, Somogymegye, Marczal kerület 18.'17-ben Somogymegyében, Szent-Gálos-Kér helységében született. Gymnasiumi tanulmányait Kaposvárott és Pécsett végezvén. 185,'5-ban a cs. kir. tüzér-iskolába került és 1855-ben mint hadapród-őrmester a 26. gyalog-ezredhez, 1857-ben mint hadnagy a 2. sz. dzsidás-ezredhez tétetett át. 1859-ben főhadnagygyá lépett elő és részt vett a dél-tiroli hadjáratban. 1864-bcn nyugdíjaztatott mint czimzeles kapitány s 1872-ben viselt tiszti rangját letéve,