1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

IV parlamentáris tapasztalataim révén — őszintén megvallhatom — nem igen éreztem volna magamat hivatottnak. Elődöm érdemeit méltányolni tanultam főleg akkor, midőn a parlament új embereinek életrajzi adatait próbáltam beszerezni. Mennyi fáradságomba, ékesszólásomba és önmegtagadásomba került ilyen adatok bevallására birni azokat, a kik mögött érdekes mozzanatokban gazdag élet csakugyan van, hát még azokat, a kiknek alig volt valami bemondani valójuk. És bízvást mondhatom, hogy a kikről szófukarul szól krónikám, maguk tehetnek róla, mert a mennyire lehetett fölhasználtam minden tisztességes eszközt, hogy e müvet, melynek rendeltetése, hogy öt éven át a politikus körökben közkézen forogjon, minél hitelesebbé és minél igazságosabbá tegyem. Mindenekelőtt és mindenekfölött azzal dicsekedhetik e mü, hogy szerzője, vagy inkább szerkesztője azon volt, miszerint minden párttekintetet elnémítson. Dicsérő vagy gáncsoló szót hiába keresni az egészben. Keresett szárazsága adattár akart lenni és remélem, senki sem fogja tagadni, hogy azzá is lett. Lehet, hogy egynehány nevesebb és hatalmasabb emberre kevesebb sor jut, mint kevésbé nevesre és kevésbé hatalmasra, de ennek oka nem valami részrehajló szándékban, hanem csakis abban keresendő, hogy a parlamenti élet egyik-másik kevésbé neves egyéniségéről a szerző több érdekes mozzanatnak juthatott tudatába. És éppen az által, hogy e műben a parlamenti szereplők életének csakis külső mozzanatai