1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Pulszky Ágost

287 i egyetemen tanult s itt jogtudorrá avatatott. Ekkor a fehérkomáromi evangélikus esperesség felügyelőjévé választotta ; három évvel később a dunántúli superintendentia világi felügyelőjévé lőn. 1874-ben mint Nyitramegye verbói kerületének képviselője lépett a házba. Eleinte a középpárthoz csatlakozott, mely Ghyczy Kálmán alatt alakult meg, de midőn Ghyczy pénzügyministerré lett, nem követte őt tovább; egy párthoz sem csatlakozott. Atyja 1875-ben elhalálozván, a politikai pályától egy ideig visszavonult, átvette a hitbizományt is s több évig tevékenységét az ősi birtok rendezésére fordította. Midőn 1878-ban Bosznia és Herczegovina occupatiója alkalmával Földváry Mihály pestmegyei alispán megtagadta a kormány rendeleteinek végrehajtását az előfogatok ügyében, megjelent a megye augusztusi közgyűlésén s védelmére kelt az alispán eljárásának. 1882-ben a gyöngyös-patai kerület képviselője lett és a közjogi ellenzékhez csatlakozott. Radvánszky Antal báró, az ágostai egyház főfelügyelője halála után helyébe megválasztatott. Egy ideig a főrendiházban szerepelt mint a közjogi ellenzéki elvek hirdetője. 1887-ben a békéscsabai kerületben lépett fel és megválasztatott függetlenségipárti képviselővé. Pulszky Ágost, Bács-Bodrogmegye, Verbász kerület 1846-ban Bécsben született, legidősebb fia Pulszky Ferencznek. Atyjával 1860-ig Angliában tartózkodott s hallgatója volt az University College School-nak; majd Turinban végezte középiskoláit 1863-ig, Budapesten hallgatott jogot és 1868-ban jogtudorrá avattatott. Ez évben Nógrádmegye aljegyzője, 1869-ben önkéntes, mint ilyen tiszti vizsgát tett, 1869-ben fogalmazó a pénzügyministeriumban, 1871-ben a füleki kerület képviselője lett, 1872—1887-ig a szécsényi kerületet képviselte. 1872-ben egyetemi magántanár, 1875-ben a jogbölcselet rendes tanára a budapesti egyetemen. Résztvett a boszniai hadjáratban mint Szapáry László gróf hadtestparancsnok segédtisztje ; hadjárat után főhadnagygyá lépett elő és a hadi ékítménynyel díszített harmadosztályú vaskorona-rendet nyerte. 1871—75-ig a Deák-párt tagja volt ; a fusióhoz csatlakozott, 1877-ben azonban az ellenzékhez ment át 1884-ig, midőn pártonkívüli állást foglalt el, míg 1887-ben