1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Búsbach Péter - Chorin Ferencz

187 ellenzékhez tartozik. 1868-ban a ház jegyzője volt 1872-ig; 186í)-töl 1874-ig pedig a delegatio tagja és a hadügyi bizottság előadója volt, jelenleg tagja a közgazdasági bizottságnak. Búsbach Péter, Budapest főváros, VI. kerület 1827-ben Gyünkön, Tolnamegyében született. Huszonegy éves korában az 1848-iki szabadságharczban mint honvéd-százados tizenöt kisebb-nagyobb ütközetben és csatában vett részt. Majd elvégezvén a jogot, mint ügyvéd telepedett meg Budapesten. A fővárosi municipiumnak a kormánynyal szemben 1876-tól 1879-ig vívott küzdelmében egyik vezéregyénisége volt a fővárosi képviseletnek. Egy izben az országos magyar jogászgyülés elnöke volt. 1884 óta a főváros hatodik kerületének képviselője. Irodalmi munkásságot is fejtett ki; politikai napilapokban és jogirodalmi szaklapokban czikkeket tett közé. Elnöke a budapesti korcsolyázó-egyletnek, s része van a városligeti korcsolyacsarnok létrehozásában. A képviselőház pénzügyi bizottságának tagja s az első bíráló bizottság elnöke. A szabadelvű párt soraiban foglal helyet. Chorin Ferencz, Szatmármegye, Aranyos-Medgyes kerület 1842-ben Aradon született. Jogi tanulmányait részint külföldön, részint Budapesten végezte ; 1866-ban jogtudor lett. Az ügyvéd vizsga letétele után Aradon telepedett le ; tevékeny részt vett a politikai életben s az ellenzék megbízásából lapvezére lett az »Alföld« politikai napilapnak. Mint a balközépnek híve, Atzél Péternek főispánná történt kineveztetése után képviselővé választatott. Tevékeny részt vett a ház tárgyalásaiban, felszólalt az igazságügyi kérdésekben ; tagja volt az ipartörvény és a bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozása tárgyában kiküldött bizottságoknak. Az 1872-iki választásoknál a Deák-párt az akkor nagy népszerűségnek örvendő Ráday Gedeon grófot léptette föl jelöltül, a kivel szemben Chorin kisebbségben maradt. Ekkor ismét a városi ügyeknek szentelte erejét. 1874-ben az aradi ügyvédi kamara helyetteselnöke lett. 1875-ben újból Arad képviselőjévé választatott szabadelvűpárti programmal; 1876-ban a kiegyezési kérdések folytán több társával kilépett a pártból. 1878-ban egyhangúlag választotta meg Arad, de már 1881-ben a közjogi ellenzék jelöltjével