1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Ybl Miklós - Zichy Antal

159 emellett a negyvenes években költeményeket irt; az 1843/44. országgyűlés után Mosonmegyében aljegyző, majd tiszti ügyész lett, 1848-ban pedig képviselővé választatott. A szabadságharcz után magányba vonult. 18G0-ban Somogymegye főjegyzője lett ; az 1861-iki országgyűlésen a felirati párthoz csatlakozott s országgyűlési beszédein kivül politikai czikkekkel és egyéb irodalmi munkássága által magára vonta a közfigyelmet. Az 1865—tí8-iki országgyűlésre is megválasztatott. Irodalmi művei közt, eltekintve ifjúkori költői kisérleteitől, publicistikai dolgozataitól és röpirataitól (»A kérdéshez*, »Szabadelvű poliüka«), legnagyobb figyelemben részesültek angol történeti tanulmányai, melyek közül a kisebbek (Cromwell, Strafford) a »Budapesti Szemle«-ben, a nagyobbak pedig (köztük az »Angol forradalom története«) önállóan jelentek meg. A magy. tud. akadémi a 1870-ben választá meg tiszteletbeli tagjául. Tagja a Kisfaludy-társaságnak. Széchenyi emlékiratait ő rendezte sajtó alá. 1884-ben a soproni kerület választá meg képviselőjévé, mint ilyen a szabadelvű párt soraiban foglalt helyet. 1887-ben a főrendiházba neveztetett ki, a hol a felirati bizottság tagja és az igazoló bizottság póttagja.