1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Mihajlovits Miklós - Mikó Bálint

150 eperjes-kerületbeli biróságok új rendezésére királyi biztosnak küldetett ki, 1851-ben birtokára vonult. 1861-ben hétszemélynöknek, majd királyi személynöknek neveztetett ki. E minőségében az utolsó volt, s midőn legfőbb itélöszékeink reformáltattak, nyugalomba vonult. Egy magyar jogászgyülésen mint elnök szerepelt. Számos kitüntetésnek lőn részese, 18(!3-ban a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot, 1867-ben a szent István-rend középkeresztjét, 1870-ben a Lipót-rend nagykeresztjét, 1871-ben kamarási méltóságot nyert, a főrendiház reformja után pedig legottan annak tagjává kineveztetett ; tagja az országos fegyelmi bíróságnak, az igazoló bíróságnak és a közjogi bizottságnak. Mihajlovits Miklós lHll-ben Zomborban született. A jogot végezve, a negyvenes évek elején Zomborban ügyvédkedett s egyszersmind az ottani praeparandián a szláv tanítók számára a magyar nyelv tanára volt. Majd törvényszéki aljegyző lett a városnál, utóbb városi főbiró. Ezen állásban találták őt az 1848-iki események. Az 1850-ik év folyamán Zomborban járásbiróvá s az 1854-iki szervezéskor Temesvárott országos törvényszéki tanácsossá, rövid idő múlva ugyanott főtörvényszéki tanácsossá neveztetett ki. A hatvanas évek elején Bácsmegye főispánja, majd a kanczelláriánál udvari tanácsos lett; 1865-ben országgyűlési képviselővé választatott. Az első delegatiónak tagja volt; 1867-ben koronaőrnek kandidáltatott. Pár évvel később tanácselnökké neveztetett ki a legfőbb itélőszékhez. Ezen minőségében kapta a másodosztályú vaskorona-rdndet. A legfőbb itélőszéknek a semmitőszékkel való egyesítése alkalmával 1881-ben a királyi Curia alelnökévé, majd két évvel később a budapesti királyi tábla elnökévé neveztetett ki. A főrendiházi reform után állásánál fogva annak tagja lőn ; 1886. őszén nyugdíjaztatta magát, a király azonban deczember elején örökös taggá nevezvén ki őt, e czímen megtartotta helyét a főrendiházban, a hol az igazoló bíróság tagja. Mikó Bálint erdélyi születésű. Tanulmányait Brassóban, Kolozsvárott, Szebenben s mint hites kanczellista a maros-vásárhelyi királyi táblán