1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Karap Ferencz

141 lasztatott meg Késmárkra. 1848-ban a szepes-nagy-szombati választókerület képviselőnek választván, Pestre jött s részt vett az országgyűlésben Szegeden történt felbomlásáig. 1841-ben az akadémia levelező tagja, 1843-ban a Kisfaludy-társaság tagja lőn. Rendezte Reguly János (utazó) fontos hagyományát az akadémia megbizásából. 1850 óta kiválóan nyelvészettel foglalkozik ; főleg mióta 1851-ben az akadémia könyvtárnoka lett. Megalapította 1856-ban a » Magyar NyelvészeU czímű folyóiratot, mely 1862 óta a »Nyelvtudományi Közleményekében nyerte folytatását. 1858-ban a tudományos akadémia rendes tagja lett. Művei gyors egymásutánban jelentek meg; ilyenek: »Utazás a Balttenger vidékein« (1871), mely mű németül is megjelent. »A kondai vogulok nyelve« (1872), »Az északi osztják nyelv« (1875), »Magyarország ethnographiája« (1876-ban németül is megjelent). 1877-ben megkezdte a tudományos akadémia megbizásából a »Literarische Berichte« folyóirat szerkesztését. 1881-ben a »Die Völker Oesterreich-Ungarns« czímű nagy vállalathoz »Die Ungarn oder Magyaren« czímű művet szolgáltatta, 1883-ban művet írt a románokról és legújabban a román történetírásról tett közzé nagyobb művet, melynek egyes szakaszait az akadémiában felolvasta. 1883. május 1-én az akadémia első osztálya elnökévé választotta. A főrendiház szervezésekor neveztetett ki annak tagjává ; az igazoló és naplóhitelesítési bizottságokban foglal helyet. Levelező tagja a berlini tudományos akadémiának, tiszteletbeli tagja a párisi Société Philologique társulatnak állandó, tagja az országos közoktatási tanácsnak. Karap Ferencz 1820-ban született Hajdu-Böszörményben. A jogi pályára lépve, mint biró működött először vidéken, majd a fővárosban, hol a kir. táblához neveztetvén ki, a hetvenes évek óta mint tanácselnök a kereskedelmi és váltótanácsot vezette ritka szakértelemmel. A felajánlott igazságügyi tárczát ismételten visszautasította ; 1886 végén nyugalomba vonult, mely alkalomból Fabiny igazságügyminister levelet intézett hozzá, úgy beszélvén róla, mint a biró eszményi alakjáról. Nyugalomba vonulásával egyidejűleg neveztetett ki a főrendiház tagjává ; s mint ilyen az igazoló bíróságban és a közjogi bizottságban foglal helyet.