1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Hirschler Ignácz - Hollán Ernő

139 szabályozási társaság kormánybiztosa lett. A főrendiház első kinevezett tagjainak egyike. Hirschler Ignácz 1823-ban Pozsonyban született. Az orvosi pályára lépvén, előbb Budapesten, majd Bécsben tanult s itt szemészeti tanársegéd lett. Majd Parisba ment s előadásokat tartott franczia nyelven a szemészetről. A szabadságharcz lezajlása után Budapesten telepedett meg, hol egyike volt a legkeresettebb szemorvosoknak. Nem tudván elérni, hogy mint magántanár adhasson elő az egyetemen, 1858-ban a gyermekkórházban tartott előadásokat a szemészetről. Az 1868-iki zsidó-congressus elnöke volt; a haladópárt vezére. 1869-ben a tudományos akadémia harmadik osztálya levelező tagjává választotta. 1878-ban a harmadosztályú vaskorona-rendet nyerte. 1881-ben nyugalomba vonult. A főrendiház szervezésekor ennek tagjává kineveztetett; mint a zsidó hitfelekezct képviselőjére esett rá a kormány választása. Főművei : »Tapasztalati adatok a szeszes italokkal, valamint a dohánynyal való visszaélésekről, mint a láttompulat okairól* (1870), »Adat a szaruhártya gyúrmájába lerakódott festanyag ismeretéhez« (1872), »Adatok a láthártya-maradvány kórodai ismertetéséhez« (1875). Hollán Ernő 1824. január 13-án Szombathelyen, Vasmegyében született. Gymnasiumi tanulmányait befejezvén, 1839-ben a bécsi cs. és kir. hadmérnöki akadémiába lépett, s a tanfolyam bevégzése után 1845-ben hadnagygyá, 1847-ben főhadnagygyá lett a hadmérnöki karban. A szabadságharcz Lembergben találta. 1848. június 1-én századossá neveztetett ki a 9-ik honvéd-zászlóaljhoz s a különböző rendfokozatokon keresztül csakhamar vezérkari ezredességig emelkedett. Tevékenysége e korszakban leginkább Pétervárad védelme körül összpontosult és kiválóan az ő érdemének tulajdoníttatott, hogy ezen erőd 1849 tavaszán nem Eszék, ugyanazon évi augusztusban nem Aradvár sorsára jutott. A vár átadási feltételeihez képest Szombathelyre internáltatott. 1850—65-ig mint kultúrmérnök és magasabb vasúti hivatalnok működött; tevékenysége e mellett az irodalom terére is kiterjedt. Számos szakczikken kivül