1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.
Főrendiház - IX. Örökös jogon - Bárók - Bánffy Zoltán - Bánhidy Sándor - Edelsheim-Gyulay Lipót
112 zemplénmegyei birtokaira vonult és különösen a felvidéki megyei lakosság magyarosításán fáradozik. Elnöke a magyarosodást terjesztő zemplénmegyei egyesület varannói körének. A mérsékelt ellenzék hive. Bánffy Zoltán 1841. szeptember havában Beresztelkén született. Iskolai tanulmányait a reformátusok kolozsvári főtanodájában végezte, a honnan atyja a németországi egyetemekre küldötte. Az 1859-iki olasz hadjárat hirére a harcztérre sietett s a magyar emigránsok táborában küzdött az olasz egység érdekében. Visszatérve, a Szilágyságban fekvő nagyfalusi birtokán telepedett meg, és gazdaságának élt, de több családi veszteség sújtván őt, lakását áttette a család ősi fészkébe : Beresztelkére. E helység azon időben Maros-Tordamegyének válván alkatrészévé, Báuffy Zoltán báró a megyei központon Maros-Vásárhelyt élénk részt kezdett venni a közügyekben. 1883-ban Maros-Tordamegye főispáni széke megüresedvén, a kormány ez állásra őt nevezte ki. Banhidy Sándor fia néhai Bánhidy Antal kir. tanácsosnak, a ki 1859. szeptember 14-én osztrák bárói rangot nyert; 187(J-ban e báróság Antal két fiára Albertre és Sándorra nézve Magyarországra is kiterjesztetett. Az utóbbi a katonaságnál szolgált, melyet mint alezredes hagyott el és átvette simándi uradalmának vezetését. Aradmegye mozgalmaiban részt vesz. Cs. kir. kamarás. Edelsheim-Gyulay Lipót 182G. május 10-én Karlsruheban született, s itt végezte a lyceumot. Korán lépett osztrák katonai szolgálatba. 1842-ben mint kadet jött az 5. chevauxlegers-ezredhez, 1843-ban hadnagy, ké évvel később főhadnagy lett a lovasságnál, a melynél 1847. június haváig maradt, a midőn mint százados a 38. gyalogezredhez tétetett át, 1848-ban visszahelyeztetett a lovassághoz és a 9. vértesezredben az alezredesi rangig emelkedett. Részt vett az 1848/9-iki magyarországi hadjáratban, a rákosi csatában meg is sebesült. Vitézsége elismeréséül a katonai érdemkeresztet és a vaskoronarendet kapta. 1857-ben ezredessé és a 10. huszárezred parancs-