1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - Grófok - Zichy Ödön id.

109 Ezt azonban Salamon Lajosnak hagyván, alispánná választatott. Majd a Mailáth-Sennyey provisorium alatt a helytartó-tanács alelnöke lett. 1863-ban a jogfeladás nélküli kiegyezésről »Hon«-ba irott czikke miatt e lap szerkesztőjével, Jókai Mórral együtt, börtönre s egyúttal kamarási méltósága és grófi czíme elvesztésére ítéltetett. Az ítélet egy évre szólt, de később néhány heti fogságra enyhíttetett. Kamarási kulcsát azonban csak 1865-ben sikerült visszanyernie. A kiegyezési és az azt követő országgyűlésen a ráczalmási kerületet képviselte, mint a Deák-párt híve. 1875-ben Székes-Fehérvár választá országgyűlési képviselőjének. A fusio után a Sennyey alatt alakult képviselőházi conservativ párthoz számíttatott s annak egyik főtámasza volt. A katholikus autonómia tárgyában összehívott tanácskozásoknál azoknak szövegező és előkészítő munkálataiban vett tevékeny részt, mint a fehérvári kerület küldöttje. Utóbb a főrendiházban foglalván helyet, élénk részt vesz a tárgyalásokban s különösen mint az ellenzék vezére az agrárius törekvések szószólója. A keresztény és zsidók közti házasságról szóló törvényjavaslat ellen tömörült ellenzék egyik legnagyobb szervezője volt. A főrendiház reformját régóta sürgette s létrejöttében jelentékeny része van. Tagja a közgazdasági, közjogi, pénzügyi és felirati bizottságoknak, elnöke az igazoló bíróságnak és tagja a magyar-horvát regnicolaris bizottságnak. Elnöke a szent László-társaságnak s igazgatósági tagja számos vasúti és hitelvállalatnak. Zichy Ödön id. 1811. július 9-én született; egyik bátyját Eugent Görgey 1849-ben kivégeztette, egy másik bátyja Domokos 184'2-től 1849-ig veszprémi püspök volt. A közéletben korán kezdett szerepelni s 1848-ban Fehérmegye főispáni helytartója volt. Jelentékeny érdemei vannak a hazai vasútügy körül; 1865-ben röpiratot írt az erdélyi vasútról. Részt vett több budapesti és bécsi biztosítási (az »Anker« igazgatósági elnöke) és pénzügyi vállalat alapításában. 1861-ben a főrendiházban elfoglalva helyét, társadalmi téren nagy actiót fejtett ki, nemcsak nálunk, hanem Bécsben is. Ez évben a szent István-rendet nyerte. Az 1863-iki nagy inség alkalmával az aristokratia élén Bécsben fényes műkiállítást rendezett; az 1867-iki