1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - Grófok - Stubenberg József - Szapáry István

98 Stubenberg József 1824. márczius 31-én született, igen régi stájer családból származik, mely honfiúsíttatott hazánkban. Székelyhídi nagybirtokos, a kinek azonban Stájerországban is terjedelmes uradalmai vannak. Kiválóan gazdaságának él, Székelyhidon mintagazdaságot folytat s főleg a lótenyésztés körül (lovai ismételten nyertek a kiállításoknál díjakat) fáradozik. 1856 óta cs. kir. kamarás; stájerországi főpohárnok. Szapáry István 1829. május 27-én született Budapesten, közpályáját 1848-ban a külügyministeriumban Eszterházy Pál herczeg mellett kezdette. A szabadságharcz után birtokain élt, gazdálkodással foglalkozván. 1854-ben nősült, neje gróf Ráday Borbála; 1856-ban kamarási méltóságot nyert, 1861-ben helytartó-tanácsi tanácsos volt. Az újabb alkotmányos korszakban kezdetben a volt Jász-Kún kerületek főkapitánya, 1873 óta Pestmegye s 1878 óta egyszersmind Kecskemét városnak is főispánja. A koronázás alkalmával aranysarkantyús vitézzé avatatott fel. Kormánybiztos volt a Rábaszabályozási, Szolnok-Csongrád Tisza-jobbparti ármentesítő társulatnál, s hasonló minőségben működött a Perencz-csatornánál is. Alelnöke a Tiszavölgyi társulatnak, s e társulatnál a 20 milliós kölcsönkiosztási bizottság elnöke. Elnöke továbbá az »Adria« tengeri hajózási társaságnak, a magyar földhitel-intézetnél felügyelő bizottsági tag. A magyar tisztviselők nyugdíj-alapjának létesítése körül nagy érdemeket szerzett, s az országos kiállításon a pestmegyei lókiállítás is nagy részben az ő fáradozásainak köszöné sikerét. 1871-ben Jászberényben a Zagyvába esett két honvéd után minden habozás nélkül a vízbe vetc magát, s saját élte koczkáztatásával megmenté életüket. E nemes tetteért ő Felsége legmagasabb elismerésében részesült. Az udvar is több izben igénybe vette, s mint főajtónálló-helyettes, s mint helyettes főudvarmester működött. 1881-ben a Lipót-rend középkeresztjét, 1883-ban a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Évek óta háznagya a főrendiháznak ; tagja a felirati bizottságnak.