1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai - Pálffy Miklós herczeg - Pálffy Móricz gróf

grand. 1835. Pozsonyraegye főispáni helyettese, majd örökös főispánja és a hasonnevű vár örökös kapitánya lett s mint pozsonyi gróf a zászlós urak közt foglal helyet. 1832. egybekelt Lobkovitz Szidónia herczegnövel. kitől négy fia született ; ezek egyike György pápai szolgálatija lépve, Odescalchi herceg örnagygyal vivott párbajban megöletett s Viterboban fekszik eltemetve, hol magyar fölirásu sirkő jelzi kilétét, másik, első szülött fia Lipót szintén a pápa mellett harczolt mint őrnagy és Lamoriciére kedvencz hadsegéde : másodszülött fia Vincze Vilmos a magyar honvédségbe lépett, mig legifjabb fia Károly pap. 1847. a val. belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Visszavonultan él Stíibing várában. Pálffy Miklós herczeg 1861. november 11-én született, fia Pál grófnak. 1879. a herczegi czimben nagyatyja testvére Antal herczeg után succédait. A katonai szolgálatba lépett, a 7-ik huszárezrednél hadnagyévá neveztetett ki. Nőül vévén Zichy Pál Perencz gr. Sarolta leányát, malaczkai uradalmában telepedett meg. A census alapján tagja a háznak. Cs. k. kamarás. Pálffy Móricz gr. 1812. július 12. született. Korán lépett a hadseregbe és gyorsan fölvitte a kapitányi rangig a 7. sz. cürassier ezredben ; a negyvenes évek derekán quietált és 1847. Pozsonymegye administratorává nevezték ki. 1848. több elvtársával felhivást bocsátott ki Pozsonyból, melyben honfitársait a fegyver letételére szólítja föl. Ez évben egyébként visszatért a császári sereg kötelékébe, mint őrnagy szolgált a 3. sz. chevauxleger ezredben s mint ilyen Windischgriltz herczeg tábornagy mellé osztatott be ; a következő évben Haynau táborszernagy szárnysegéde lett, majd alezredes a csendörségnél, majd később az 1. sz. huszárezred parancsnoka és ezredese. 1852. a Szent-István-rend kiskeresztjét nyerte. 1855. vezérőrnagygyá lépett elő sal. sz. lovas hadtest parancsnoka lett, 1858. hasonló minőségben a 3. sz. lovas hadtesthez tétetett át, mig 1859. altábornagygyá és hadosztályparancsnokká neveztetett ki Zágrábba.