1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai - Pauer János

HŐ fcott. Ugyanezen évben a megye püspöki vidéki helynökévé neveztetett ki. 1870-ben a pénzügyminisztérium, mint kegyúr által mármarosszigeti lelkészszé neveztetett ki, s azután apáttá is előlépett. Kevéssel azután munkácsi gör. kath. püspökké neveztetett ki. Pauer János Ráczkevén Pestmegyében 1814-ben iiug 1-én született. Tanulmányait szülőhelyén kezdte s Székesfejérvárott folytatta. À bölcsészetet a budapesti egyetemen, a theologiát a székesfehérvári lyceumban hallgatta. 1838-ban áldozárrá szenteltetvén, Csákváron lelkészkedett 1841-ig, a mikor a fővárosba hivatott, s itt a »Religio és Nevelés« és a »Fasciculi ecclesiastico-literarii« folyóiratoknak a segédszerkesztője volt 1844-ig. Még ebben az évben a székesfejérvári papnövelde igazgatójává és hittani tanárává, majd szentszéki ülnökké nevezték ki. E percztöl kezdve egyfolytában haladt fölfelé; 1847-ben zsinati vizsgáló s egyházmegyei levéltárnok, 1854-ben a pápa tiszt, káplánja, 1858-ban kanonok, 1862-ben szegzárdi czim. apát, 1866-ban budai cziniz. püspök s magy. kir. helytartótanácsi tanácsos. 1872-ben olympiai püspök in partibus infidelium, majd 1873-ban sz.-fejérvári nagyprépost lett s mint káptalani helytartó, Jekelfalusy Vincze püspök halála után az egyházmegye kormányzatával bízatott meg. E közben a jótékonyság és a nevelés ügy terén kifejtett munkásságával párhuzamban egyre gyarapodtak irodalmi munkáságának termékei is, melyek sorából a következőket emeljük ki: 1841: »A falusi iskolákról«: »Hunyadi János végórája ; 1842 : »Nevelő és tud. intézeteink története« ; 1844 : »Hazánk szent koronája és annak eredete;« 1847: »Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében ;« 1849 : »A Sz.-Fejérvártt felfedezett királyi sirboltról« (a kir. tud. egyetemen jutalniazottinü) : 1860 : »Ősök emléke, vagyis szerette-e a magyar nemzet történetét s voltak-e hajdan évkönyvei;« 1872: »A Sz.-Fejérvárott koronázott királynők« az 1877 : »História dioecesis alba-regalensis ab erecta sede episcopal i