1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai

Albrecht főherczeg, Károly, az asperni győző legidősebb fia 1817-ben augusztus 3-án Bécsben született. Kora ifjúsága óta a katonai pályának élt. 1837-ben, mint második ezredes a 13. gyalogezredhez, két évvel később a Mengen-féle lovasezredhez osztatott be. 1840ben vezérőrnagyi ranggal dandár vezetővé neveztetett ki Gráczba ; három évvel később pedig Bécs székhelyivel | vezénylő tábornokká Alsó- és Felső-Ausztriában. Ekkor már altábornagyi rangja volt. 1848. márczius 14-én beadta lemondását és Olaszországba ment, hol a Radetzky táborszernagy hadseregéhez csatlakozott és a második hadtest első csapatját vezette Piémont ellen. A paviai, gravellenai és mortarai ütközetekben különösen kitüntette magát. A novarai ütközetben szerzett kiváló érdemeiért Radetzky legfelsőbb helyen személyesen ajánlotta a Márk-Therézia-rend lovagjául. 1849. szept. 19-én a csehországi 3. hadtest parancsnoka. 1849. okt. 11-én Mainzban katonai kormányzó, majd Csehországban mint vezénylő tábornok működött. 1850-ben lovassági tábornokká neveztetett ki. 1851-ben átvette Magyarország polgári és katonai kormányzóságát s ezen állást 10 éven át 1860.ápril 19-ig viselte. 1860. október 20-án a nyolczadik hadtest parancsnokságával bízatott meg Velenczében, ez állás alól 1863. ápril 4-én felmentetett, kineveztetvén egyúttal főmarsallá, 1866-ban pedig a déli hadsereg főparancsnokává. Custozzánál 1866. jun. 24-én megverte az olaszokat, a kiknek a Minción kellett visszavonulniuk. E fényes győzelem folytán a Mária-Theréziarend nagykeresztjét nyerte. Julius 10-én kineveztetett az összes császári hadsereg (az északi sereget is beleértve) főparancsnokává. Néhány napra rá azonban létrejött a fegyverszünet, melyet nem sokára a béke meg-