1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai - Ráth Károly

126 nyerte. 1865. július 22. fölnientefcett állása alól ; Schmerlinggel egyidejűleg lépett vissza. Közben 1861.mávczius !). altábornagygyá lépett elő, ugyanez év márczius 10. a bécsi császári tudományos akadémia curatorává, (tiszteletbeli tagja is e tudományos intézetnek) 1863. márczius 31. az osztrák művészeti és iparmúzeum protectorává neveztetett ki. 1866- Albrecht főherczeg oldalán részt vett az olaszországi hadjáratban. 1872. június 20. az osztrák Landwehr főparancsnokává neveztetett ki, ez állást tölti be ma is. 1873. a bécsi világkiállítási bizottság elnöke volt. 1874, táborszernagygyá lépett elő. Neje, kivel 1852. kelt egybe, Mária főhercegnő, nővére Albrecht főherczegnek. A tudományok iránt élénk érdeklődéssel viseltetvén, megvásárolta a nevéről elnevezett El-Fayum-i nagy papyrus kincset és hozzáférhetővé tette azt a tudomány embereinek. Protectoratusa alatt 1881. Kisázsia archaeologiai kikutatására magántársulat alakult Bécsben. Az 1886-iki nemzetközi orientalista congressuson Bécsben védnök gyanánt szerepelt. Ráth Károly 1821. február 20. Budán született régi polgári családból. Tanulmányait Székesfehérvárott végezte, a jogot Budapesten, mire joggyakornok lett Székesfehérvárott. 1841. kir. táblai jegyző s miután egy évig a kir. ügyek igazgatóságánál működött, letette az ügyvédi vizsgát, 1848. a váltó-törvényszékhez jegyzővé neveztetett M, majd közbejövén a 48-iki események, mint akkor már tekintélyes polgár és városi képviselő, szervezte a pesti huszár-örsereget és az ujoncz-bizottság elnöke volt. A forradalom után mint ügyvéd működött ; 1860. összeülvén az országbírói értekezlet, ennek tagja és a hiteltörvények előadó jegyzője lett. 1861. mint a fővárosi központi választmány elnöke működött s oly tekintélyre tett szert, hogy a Lipótvárosban fölléptették képviselőnek, de Szalay Lászlóval szemben visszalépett, s folytatta ügyvédi tevékenységét, 1865. ismét föllépett a Lipótvárosban, de Kemény Zsigmond báróval szemben kisebbségben maradt; megválasztatott a Józsefváros-