1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai - Ottenfels Gschwind Zsigmond báró - Ottó főherceg

1UÎI dől. Az absolutismus alatt visszavonulva a közügyektől, teljesen az irodalomnak élt. Ebből az időből származnak nagyrészt müvei. Sokat utazott külföldön, behatóan tanulmányozva a német és olasz festészeti iskola remekeit. 1861-ben főjegyzőnek választotta meg Temes megye, de az októberi diploma folytán ismét visszavonult magányába. Az alkotmányos idők beálltával az alispáni székbe szólította őt a megye közönségének bizalma, melyben megmaradt Murányi haláláig, a midőn előbb ideiglenesen megbízatott a temesmegyei főispáni teendőkkel, majd 1871-ben főispánná neveztetett ki. Már a következő évben a Szt.-István-rend kiskeresztjével lett kitüntetve. 1875-ben Temesvár szab. kir. város főispánjává neveztetett ki. 1883-ban — ötven évi szolgálati jubileuma alkalmával — a Lipót-rend közép-keresztjét nyerte. "írói tevékenysége főleg a történelem és mükritika terén igen kiterjedt. Ismert nagy müve: »Az Arpádkori művelődés története.« A m. t. akadémia már 1861-ben választotta levelező tagjául. A főrendek közt királyi kinevezés folytán foglal helyet. Ottenfels Gschwind Zsigmond b. 1825. június 17-én született Konstantinápolyban, a hol atyja osztrák magyar nagykövet volt ; ugyanaz, a kinek Osten Sackennel folytatott levelezése irodalmilag számot tevő esemény. A család 1710. bárói méltóságra emeltetett és a Gschwindt kihalt nemesi család nevét és czimerét 1719. vette föl. Zsigmond b. a hatvanas évek óta szerepel a közéletben : virilis tagja a horvát országgyűlésnek és census alapján a magyar főrendiháznak. Kezdettől fogva az unionist» párt egyik leglelkesebb hivei közé tartozott. Egyébként kiválón gazdasággal foglalkozik és Hrvatszka birtokán mintagazdaságot folytat. Bátyja Mór jelenleg berni követ és meghatalmazott miniszter. Ottó főherceg 1865. april 21. született, második fia Károly Lajos főhercegnek. 1886. april 21. nagykorusittatván, kezdetben a 7-ik uhlanus ezrednél szolgált, ujabban pedig a 1.3. sz. uhlanus ezredhez tétetett át. 1886.