1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1886. Képviselőház Budapest, 1886.

A képviselőház tagjainak névjegyzéke - A képviselőház tagjai - Darányi Ignácz - Dániel Ernő

35 kül az alól felmentetett. 1861-ben a másod-alispáni állással lett Irináivá, melyet azonban el nem fogadott, mert pártja által a németi kerületben képviselő-jelöltül kiáltatott ki. A választás másodszori szavazással ellenjelöltje javára dőlt el. Később mint a balközép-párt tagja, több izben újból fellépett jelöltül ; de siker nélkül. À közbejött országos fúzió Hontmegyében is más állapotokat teremtett, sa midőn a korponai kerület képviselője 1876ban időközben mandátumát letette, a kerület által egyhangúlag képviselővé választatott. Jelenleg a németi kerületet, melyben 1861-ben először lépett fel. már a harmadik országgyűlésen képviseli. Buzgó hive a szabadelvű kormánypártnak. Darányi Ignácz 1849. január 15-kén született Budapesten ; középiskolai tanulmányait Budán végezte, azután jogra ment. 1872-ben jogtudor, két évvel később ügyvéd lett. 1875-ben az országos ügyvizsgáló bizottság tagjává választották. A következő évben már a főváros törvényhatósági bizottságában foglalt helyet, 1878-ban a tiszavölgyi társulat központi bizottsága titkárává és előadójává választotta. E minőségben igen buzgó tevékenységet fejtett ki. 1881-ben, mint a szabadelvü-párt jelöltjét, a főváros második kerülete képviselőjévé választotta s e kerületet képviseli a jelen országgyűlésen is. Darányi a közlekedési bízottság tagja és előadója ; mint ilyen, több fontos kérdésben, a Maros-Tisza-Duna közti terület ármentesítéséröl. a Rába és Rábcza, a felső Duna szabályozásáról stb. törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával nagyobb beszédet mondott ; az országos gazdasági egylet és a gazda-kör igazgatósági tagja. Dániel Ernő 1888. Eleméren Torontálmegyében született. A gyinnasiumot Temesvárott jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte ; ügyvédi vizsgát tett és diplomát nyert 1868-ban. Pályáját a megyénél kezdte 1865-ben, midőn Torontáhuegye tiszteletbeli aljegyzőjévé neveztetett ki, 1867-ben szolgabíró, majd 1868-ban törvényszéki ülnökké választatott