Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)

2007-11-01 / 11-12. szám

2007. november-december Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 7. oldal Börtönvégeken TAMÁSKA PÉTER A társadalom limese, a végső védő ha­tár a börtön. A ma általános erkölcsi és anyagi válsága ezt a védvonalat is kikezdte. A börtön világban a maga­sabb beosztású vezetők fele, a közép­vezetők negyven százaléka éri vagy érte el idén a nyugdíjkorhatárt, de a büntetés-végrehajtástól távozók száma egyébként is drasztikusan növekszik. A várható civilesítés csak növelni fog­ja a gondokat, s a bírósági előállítások maradéktalan teljesítésére kevés le­het a hivatásos állomány: a biztonsági osztályok már ma is létszámhiánnyal küzdenek. Az Európa Tanács ez évi, a börtönszabályokkal kapcsolatos ajánlásai szerint vissza kell szorítani a kényszerítő eszközök alaklmazását, s bevezetni a lőfegyver használatának tilamát: őr és menekülő rab a létezés két partjáról nézi majd egymást. Körülbelül 15 ezer a fogva tartot­tak száma, eltartásuk - pontosabban a rájuk vetített költség - börtönfoko­zattól függően három- és nyolcezer forint körül mozog. S mint a Bv. 1 lo évfolyamot is megért lapja, a Börtön Újság írja, így késő ősszel sokan törik a fejüket azon, miképp juthatnának a biztonságot jelentő falak közé, „jogot formálva arra, hogy a börtön legyen nekik az otthonuk” tél víz idején. S egyben gyógyítójuk. A nagy vihart kiváltott vizitdíj és kórházi napidíj kifizetésének elrendelése után a bör­tönlakók számára sikerült egyedül kiharcolni, hogy rájuk ez a sarc ne vonatkozzon, lévén fizetésképtelenek. (Igaz, ha valaki belép a leleményesen hosszú nevű Nagyfai Országos Bv. Intézet Krónikus Utókezelő Részle­gébe, utána fohászkodhat, hogy „Isten adjon erőt a feledésre.”) Az ENSZ Gazdasági Tanácsa még a rendszerváltás idején, 199o­­ben minden tagállamának javasolta az oktatás bevezetését a börtönök­be: nálunk épp ekkor dobták sutba a szocialista kori kötelező általános iskolai okítást az arra rászoruló, ese­tenként félanalfabéta rabok számára. A spanyol királyság 1999-ben törvé­nyi szintre emelte a börtönoktatást, más országok pedig - így Brazília, a Dél-Afrikai Unió, India, Mexikó vagy éppen Románia - közoktatási törvényeikbe foglalták annak kereteit. Érdemes megjegyeznünk, hogy Ma­gyarországon - ahol a cigány népes­ség kulturális szintje a néphadsereg paternalista, ám hatékony tömegneve­lésének kiesésével s a munkalehetősé­gek drasztikus szűkülésével lényege­sen csökkent - a börtönoktatás jogi szabályozására eddig nem került sor. Pedig az oktatás nem szamaritánus cselekedet, hanem reszocializáció. Vagy mint a Börtön Újság egyik vezércikkében olvashatjuk, „A gon­dolkodás embersége az egyetlen kiút abból a természetes bűnipari világból, amely most ezen a bolygón létezik ...” Példa rá Oklahoma, ahol a visz­­szaesők aránya igen magas, 77 száza­lék, de a benn szakképesítést szerzett elítéltek mindössze negyede kerül vissza a börtönfalak mögé. S jó példa az Állampusztai Börtön kisérlete is, amikor közhasznú mun­kával természetvédelmi feladatokkal, az ótemető rendbe hozatalával és az 1956-os emlékpark megtisztításával foglalatoskodtak a rabok egy pályáza­ti program keretében. A „megsértett” közösség kiengesztelésére szervezett munkavégzés és az ezzel összekap­csolt szakképzés moidellértékű volt: különleges élményt jelentett az elítél­teknek a többszáz éves sírkövekkel való foglalatoskodás során a történe­lem s a helyi néprajzi hagyományok kézzelfoghatósága. Persze, annak a bizonyos romlásnak indult limesnek a védelméhez ez édeskevés. A NEMZET BIZTONSAGA, HON- ES ORSZAGVEDELEM /Elköszönő a Nyugati Magyarság olvasóitól a lap megszűnése miatt./ Időszerűségét és sürgősségét e fon­tos állásfoglalásnak a külső- és ka­tonapolitikai helyzet változásai, a belső társadalmi viszonyok, azok folyamatos alakulásának tendenciái indokolják. Európa és a világ kül­politikai helyzetének éles és gyors változásai, Magyarország stratégi­ai helyzetének alakulása 1989-től, Varsói Szerződés megszűnését kö­vetően új erőviszonyok alakulása- NATO bővítés. A rendszerváltó közép-európai ál­lamok zöme a homogén nemzetállam megteremtésében, sajátos kisebbségi politikával a belső hatalmi és gazda­sági válságaival, a mélyülő szociális szakadékaival instabil politikai ténye­zőként van jelen a térségben. Tragikus iskolapéldája a mai napig feszültségé teli Balkán, ahol az ortodox többségi nemzet nem nyugodott bele a nem­zetállammá tagolódásba, hatalmi po­zícióinak vesztésébe, de nem zárultak le az ehhez hasonló krízishelyzetek a volt Szovjetunió utódállamaiban sem, akár európai, akár ázsiai területeket veszünk biztonságpolitikai vizsgálat alá. Mindezek párosulnak Európa- Ázsia ideológiai, vallási, etnikai konfliktusok okozta új népvándorlás­okkal, ezek következtében kialakuló bűnözési hullámmal. «, A legnagyobb ázsiai, közel-közép keleti háborús tűzfészkek egymást váltva időről-időre váltakozó erővel csapnak fel, semmibe véve az ENSZ határozatait. A világ ezredévi felgyorsult po­litikai átalakulása és polarizálódása, nagyhatalmi 'törekvések következté­ben számtalan bizonytalansági ténye­zőt hordoznak magukban. A tömegpusztító eszközök meny­­nyisége, azok szeparatisták kezébe kerülésének lehetősége, újabb gyártó országok belépése mind-mind túra fi­gyelmeztetik az országukért felelős­séggel tartozó politikai tényezőket, hogy a jelen stabilitása, a jövő bizton­sága nem lehet másod- harmadrangú kérdés, és soha nem szorulhat végét nem érő politikai viták hátterébe. A belső - azaz a hazai társadalmi átalakulások, a gazdasági rendszer­­váltások, amelyeknek folyamatában állandóan jelen vannak a külső hatá­sok, legjobban a recesszió, amelynek súlyos szociális következményeit nap. mint nap megéljük. Az infláció, a munkanélküliség, a szociális bizony­talanság, melynek eredményeként az elmúlt 18 évben közel 1 millió gyer­mek nem született meg hazánkban. Tragikusan fogy a nemzet - meg­jelent az elöregedett, beteg társadal­mak szindrómája. Évente 35-38000 ember idő előtt hal meg daganatos, érrendszeri, fertőzéses betegségek, valamint gyilkosság, öngyilkosság, gépjárműbalesetek, drog és más szen­vedélybetegségek következtében. Amennyiben fennmaradt volna az általános hadkötelezettség, amelynek hiánya nemzetbiztonsági kockázatot is jelent, akkor a mai sorköteles korba lépő ifjúság 33-35 %-a egészségileg alkalmatlan, illetve csak korlátozással alkalmas katonai szolgálat teljesíté­sére. Nagy többségük a katonai szol­gálatot szükséges rossznak, életükből elvesztegetett időnek tekintette. A felsorolt belső gondokat vizs­gálva az alkotmányos kötelezettség, a törvénytisztelet, a társadalomért, a Hazáért, a szülőföldért érzett felelős­ség tükrében, akkor a képlet világos. Az ország súlyos erkölcsi válság­ban van, amely szorosan összefügg a gazdasági helyzetünk mélypontjával. Örök törvényszerűség: „az ország gazdasági helyzete határozza meg a hadsereg ütőképességét” A hadsereg pedig tükörképe egy társadalomnak!!! A tervutasításos gazdasági rend­szer - amelyet ideológiai alapra he­lyeztek - nélkülözte a csúcstechno­lógiát - ennél fogva piac hiányában összeomlott. A termelőeszközök elavultságával azonos szinten van a hadsereg, zöm­mel szovjet gyártású fegyverzete és haditechnikai arzenálja, 25-35 éves életkorral. A nyugati haderőkben a hadrendbe állított fegyverek és fegyverrendsze­rek cseréje folyamatos - egy típus 10 évig van rendszerben. Azt is tudni kell, hogy akié az in­formáció, azé a hatalom, információ pedig nincs csúcstechnika nélkül. Az is örök igazság, hogy a legkor­szerűbb fegyver is holt anyag a hozzá nem értők kezében. Nemzettudatot pedig nem lehet építeni hamis és hazug ideológiákkal átitatott, az ősi gyökereket és kultúrák fundamentumát nélkülöző történelmi ismeretekkel. Ebben felelőssége van a családnak - bölcsődének, óvodának, iskolának. Dilettáns az, aki a pedagógia el­méletét és törvényszerűségeit megta­gadja azzal, hogy tiltakozik a törvényi megfogalmazás ellen: „a honvédség legyen a magyar ifjúság egyik neve­lőiskolája.” A felkészítés és kiképzés olyan új ismereteket, történelmi látóképes­séget, fizikai, lelki állóképességet, általános fegyelmet, törvénytisztele­tet, egymásért, a közösségért érzett felelősséget tanít, amelyre sajátos jellege miatt egy polgári intézmény sem képes. Ezért érthetetlen, hogy a pártok egymásra licitálva minden elméleti alapot nélkülözve, tudományos elem- I zések nélkül megszüntették a sorka­tonai szolgálatot. Magyarázataikban, mint már annyiszor érvek hiányában az EU-s és NATO követelményekre és elvárásokra hivatkoznak, amelyek nem is léteznek. A 80 milliós NSZK, gazdasági erejénél fogva megtehette volna, de nemzetbiztonsági okok­ból nem szüntette meg a sorkatonai szolgálatot. Tudni kell azt is, hogy a „professzionista hadsereg” három­szor többe kerül mint a hagyományos haderő. Lengyelország nem a minden áron való megfelelés szellemében, az országa érdekeinek fenntartásával tesz eleget szövetségi kötelezettségének, vagy száll vitába azokkal. Magyarországon, érdekeink több­szöri feladásával, elvtelen pártpoli­tikai csatározásokban, a szavazatok gyűjtésének kampányában, elvérzett a honvédelem ügye. A Magyar Honvédség létszámát az 1993-as „Bécsi Haderő-csökkentési Egyezményben” a Magyar Fegyveres Erők létszámát 100000 főben, a harc­kocsik számát 870 db-ban, a páncélo­zott csapatszállítókat, 2000 db-ban, a lOOmilliméter feletti űrméretű tüzér­ségi lövegeket 1000 db-ban, harci és szállító helikoptereket 100 db-ban, a vadászbombázó és szállító repülőket 145 db-ban határozták meg. Ezzel szemben a az Országgyűlés 2003-as határozatában rögzített 70000 fős létszám helyett a Magyar Hon­védség 2007. évi összlétszáma 24700 fő, amelyből 21000 fő a harcoló ál­lomány, felszámolták a páncélos és tábori tüzér egységeket, a légierőt, amelyből maradt 24 db vadászbom­bázó repülő a melyeknek alig 50%-a hadra fogható. Nem került szétválasztásra a szö­vetségi kötelezettséget teljesítők és a honi feladatot ellátók kötelékei. Megszűnt a tartalékos képzés, nincs katonai előképzés. Európában példátlan, hogy a nemzeti össztermékből nálunk a legkisebb hányad van biztosítva a honvédelmi célokra. Ezért is ter­vezték a brit konzervatívok NATO tagságunk felfüggesztésének kezde­ményezését. Az ország függetlenségének és területi sérthetetlenségének bizto­sítéka, a külpolitikai és belpolitikai súlyképzője ereje, a Magyar Hon­védség az elégséges védelem szintje alatt van. Egy minősített helyzetben, katasztrófa, vagy tömeges migráció, vagy etnikai konfliktus esetében, több tényező vizsgálatával együtt a kato­nai elő és tartalékos képzés hiánya, a zömmel elavult haditechnikai eszkö­zök hadrendbe tartása miatt is, a hon védelme tragikus és katasztrofális helyzetben van. Példának kell felhozni alfalklandi, valamint af®Öböl-háborúk tapaszta­latait ahol összeomlottak, apátiába estek, sírva fakadtak előkészítetlenTM mozgósított, vagy minimális kiképzé­sen átesett argentin és arab katonák. Clausewitz örök érvényű igazsága: kötelet és nem kitüntetést érdemel aj a parancsnok, aki nem készíti fel ka­tonáit a harcra, és arra, hogy hogyan éljenek a harcmezőn. ! Végezetül egy korszerű ország; Védelmet minden magyar felelős-l ségével együtt kell megteremteni, amelynek feltétele a nemzet gazda­ság fejlesztése, amely feleljen meg a kor követelményeinek, és a szá­munkra előnyös szövetségi rendszer színvonalának. A NATO nem avatkozik be a tag­államok között fellépő esetleges etni­kai konfliktusokba, azt az érintettek­nek kell rendezni. Lásd Törökország és Görögország szembenállását. Sürgető feladatunk tehát a hon- és ország védelem megreformálása A nemzet biztonságának, az or­szág függetlensége megőrzésének a hon- és ország védelemre való állan­dó készenlét fenntartásának legfőbb feltétele: az alaptörvényünkben rög­zített követelmények maradéktalan teljesítése. A honvédelem nemzeti ügy, amelynek megvalósításában az egész társadalomnak - egységes nézetek alapján, de osztatlanul kell csele­kedni. Mert az. a nép, amely lemond a szülőföld védelméről, az. megteszi az. első lépést az. öngyilkosság felé. Magyarország - csakúgy, mint más országok - alaptörvényében ki­emelt fontossággal fogalmazza meg a hon- és országvédelemre, úgy az egyén, mint a társadalom szülőföld iránti elengedhetetlen kötelezettségeit, annak minden eszközzel és áron való teljesítésére egy lehetséges háború, vagy fegyveres konfliktus, illetve egy katasztrófahelyzet bekövetkezésének esetére. Az új alkotmány megalkotásában elsődleges kötelezettségeinket törté­nelmünk alapjaira építve, megmara­dásunk és jövendőnk sarkköveként kezelve kell megfogalmazni, majaall kalmazni a nemzet- és országvédelem biztosítására. így a hon megtartásának követelményei függvényében kerül­jön ki- és átdolgozásra a honvédelmi, a szolgálati törvény, a végrehajtásra vonatkozó rendeletek, utasítások és szabályzatok. Kiemelten kell kezelni: Magyarország stratégiai helyzeté­nek tudományos elemzését, abból fa­kadó politikai és gazdasági döntések kialakítását, végrehajtásuk pénzügyi alapjainak megteremtését, azok gyors folyamatba helyezését. A nemzetgazdaságban a hadiipari érdekeltség megtartását, annak ki­emelt fontosságát, továbbfejleszté­sének biztosítását, az ország védelmi szempontból besorolt stratégiai ága­zatok állami kézbentartását. Az országvédelem és a fegyve­res védelem összhangjának megte­remtését, a mindenoldalú biztosítási rendszerek kiépítését, azok működő készségük és állandó készenlétük fenntartását. A magyar honvédség, határőrség rendvédelmi szervek nemzeti jellegé­nek végleges megteremtését, nemzeti kultúránk több ezer éves hagyomá­nyaira építve. A magyar honvédség, határőrség szervezeti felépítését, a rövid, közép és hosszú távú fejlesztési tervek kö­vetkezetes végrehajtásával. hogy azok mindenkor feleljenek meg a korszerű hadművészet elméletén alapuló jövő évezred hadászati követelményeinek, valamint igazodjanak a várható szö­vetségi rendszer vezetési és együtt­működési igényeihez, a nemzeti jelleg és az egyenrangúság fenntartásával. Elengedhetetlen követelmény. A fegyveres erők alapfelszerelésé­ben, valamint fegyverzetében és tech­nikai ellátottságával, a háborús anyagi készleteinek kialakításában - a politi­kai és gazdasági érdekeink szem előtt tartásával - zömében a hazai ipar által gyártott termékeknek kell dominálni. A hivatásos (önkéntes és szerző­déses) állomány nemzeti tudatának fejlesztését, önbizalmának megte­remtését, a kiszámíthatóság a szoci­ális biztonság, a magas fokú társadal­mi elismertség megteremtésével kell megvalósítani. A tényleges és tartalékos állomány (az általános hadkötelezettség újra­gondolásáig) képzési idejének megha­tározását a várható szervezeti rendszer követelményei függvényében újabb törvényi szabályozás alá kell vetni, és soha nem lehet e fontos kérdést po­litikai pártok választási kampányfo­gásává degradálni, és ezáltal védelmi képességünket veszélyeztetni. Szerzői utóiratnak ajánlom olvasó­imnak, hogy a fenti szakvéleményem alapjait minisztériumi főosztályvezetői minőségemben 1992-ben írtam meg először, majd 3 évenként megismétel­tem. Mindezeket kiegészítve a Magyar Honvédség nemzeti arculatának meg­teremtésével, identitásának és jogfoly­tonosságának helyreállításával. Az új társasági egyenruha kialakításában a Tárcaközi Egyenruházati Bizottság tit­káraként vettem részt. Az új szolgálati jeleket, díjakat volt szerencsém elfo­gadásra beterjeszteni, úgy a Honvé­delmi Minisztérium vezetésének, mint az OGY Honvédelmi Bizottságának. A magyar katonai dicsőség megterem­tésében szervezője és létrehozója va­lamint vezetője voltam a Honvéd Ha­gyományőrző Irodának, majd annak jogutódjának és egyben igazgatója a Hadisírgondozó Irodának. Kormány­közi Hadisírgondozó Bizottság Elnö­keként tárgyaltam, majd parafáltam NSZK, Oroszország,Moldávia, Ukraj­na kormányaival megkötendő hadisír egyezményeket, és tárgyaltam Szlová­kia, Románia, Horvátország, Olasz­ország és Lengyelország illetékeseivel és 9 kopjafa jelzi ezen országokban a megjelenésünket. Felállíttattam Moszkvában a Beth­len emlékkövet, a krasznogorszki, a doni emlékművet. Hazahozatalát és újratemetését szerveztem gróf Beth­len István, Deseő László tábornok és az ismeretlen doni hős földi marad­ványainak. Munkám eredményeként közel kétszáz magyar katonai temető áll Oroszországban, megindult a len­gyelországi I:VH-s temetők felújítá­sa. Itthon 18 magyar- német katona temető és 170 II.VH-us hősi emlék­mű fémjelzi tevékenységemet. Javaslattevője és kidolgozója vol­tam az új hadigyakorló öltözetnek és egyéni harci felszerelésnek, csapat­tisztként még 1985-ben. Mindezeket nem a dicsekvés szán­dékával írtam, hanem azon megjegy­zések megelőzésére, hogy ..nem a pá­lyán kívülről kell kiabálnomTettem a dolgom, esküm szellemében, míg a dilettáns politikusuk kettétörték a pályámat, akik most meakulpáznak javaslataink elutasítása miatt. Tisztelettel megköszönöm kitün­tető figyelmüket, a lap megszűntével búcsúzom. Isten áldása legyen Mindnyáju­kon, legyenek hű polgárai és rendít­hetetlen katonái Magyarországnak. Budapest, 2007.október .24. Erdős László nyá. honvéd ezredes aki 56-ban 12 éves volt További írásaim honlapomon: erdoslaszlo .extra .hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom