Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)

2007-03-01 / 3. szám

2007. március

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident

11. oldal

DR. JAKUS JÁNOS

A magyar-jugoszláv katonai szembenállás az ’50-es évek elején III.

(Harc a magyar és a jugoszláv biztonsági szolgálatok között)

Magyarország Jugoszláviát érintő hadászati tervei és ennek megfelelően elkészített műszaki létesítmények sokasága ma már nagy részben feledésbe merültek. Bár ittott az egykori határövezetben és határsávokban még felfedezhető néhány vasbeton erőd-maradvány, vagy páncélkupolával ellátott tüzelőállás, amelyek a valószínű hadműveletek jellegére utalnak. Ugyanakkor teljes egészében hiányoznak a Vezérkar konkrét hadműveleti terv-dokumentációinak grafikus és szöveges változatai a levéltárakból, így azokat- megfelelő hadászati, hadműveleti ismeretek birtokában - csak és kizáróan a fennmaradt különböző vezetői szinteken készült előterjesztésekből lehet többé-kevésbé rekonstruálni. Ezek a relikviák arra engednek következtetni- és ezt a fent megemlített korabeli dokumentumok is lényegében alátámasztják,- hogy a magyar hadsereg nem készült első támadó hadművelet megindítására Jugoszlávia ellen.

Bár nem bizonyítható, de a vizsgált időszakban igen nagy gyakorisággal megtartott - csapatok bevonásával rendezett - hadműveleti szintű gyakorlatok tárgyát és célját vizsgálva hozzávetőleges pontossággal megállapítható, hogy az ország védelmi tervei azokra az esetekre kerültek kidolgozásra, amikor az országnak önmagában, vagy a szövetségeseivel közösen kellett egy esetleges ellenséges fenyegetésre katonai erővel reagálnia.

A gyakorlatok során a honi légvédelem és a légierő egységei, egyrészt fontos létesítmények, objektumok légvédelmi biztosítását, másrészt pedig a szárazföldi csapatok oltalmazását, valamint a légi fölény megteremtését/megtartását gyakorolták. (A magyar légvédelem korabeli készenlétet jól illusztrálja az az esemény, amely 1955-ben történt, amikor is egy jugoszláv harci-repülőgép a Duna vonalát követve behatolt a magyar légtérbe, és egészen Sztálinvárosig - ma Dunaújváros - jutott, majd sértetlenül visszatért Jugoszláviába. A légierő és a légvédelem hatékonyságának elégtelenségét szintén jól bizonyítja az a korábbi eset is, amikor egy jugoszláv két motoros repülőgép- feltehetően B-25-ös gépről van szó - Miske, Sükösd, Dunaszekcső körzetében 125 km hosszúságban és 55 km mélységben behatolt az ország légterébe, majd a Pécsi-i Határőrkerület (HK) felelősségi

(Folytatás a 10. oldalról)

Ezek vezetői zömében a Kádár éra legmegbízhatóbb „média sztárjai” voltak, akik továbbra is a „Hazugságok szócsövei” és a hatalom abszolút elkötelezett támaszai. Mindent támadnak, ami nemzeti, azonnal szélsőjobboznak, amelynek politikai tartalmát nem is tudják megfogalmazni, csupán szajkó módjára címkéznek. Tehát a kommunizmus réme továbbra is kísért, mételyezi különösen a félművelt rétegeket, az identitás zavarával küzdő felnövekvő nemzedékeket. Éneklik az Intemacionálét, hirdetik az ateizmust, a tiltott vörös csillagot és vörös zászlót lengetnek, a tömeggyilkos közép-amerikai anarchistát választják példaképüknek, akinek a „tiszteletére” konferenciát tartanak a Kommunizmus Áldozatainak Emlék Napján. Mind ennek a teteje, hogy ezen megjelenik Magyar Köztársaság miniszterelnöke, akinek a pártja szintén e napon tartja kongresszusát. Itt nem nyűik meg alattuk a föld, ahol szemforgató módon egy perces néma felállással emlékeznek a kommunizmus által elpusztított 100 milliókra. Arra a gyalázatra, amelyben a jogelődeik a KMP, az MDP és az MSZMP ideológiailag és fizikálisán is részt vettek az elmúlt 80 évben, több millió magyar elpusztításában is. A véres kezűek táborát gyarapító Szovjet Oroszországban és itthon gyilkoló Kun Béla, Szamuely és bandáik. Majd a Vörös Hadsereggel együtt magyartizedelő Rákosi, Gerő, Biszku és Kádár, ez utóbbinak a rendszerváltás után 17 évvel szobrot akarnak állítani, a magyar identitást tagadók, Nagy Imre és az 1956-os hősök és mártírok megalázására.

Az MSZP ismételt csalásokkal, hazug ígéretekkel, minimális előnnyel, egy magát rendszerváltónak nevezett, egyik legalacsonyabb támogatással rendelkező liberális párt, az SZDSZ segítségével, - amely volt rabtartóinak jogutódjával- hatalmi paktum kötésével, az egész nemzet kárára került be ismét a hatalomba 2002-ben.

Majd Medgyessy nemcsak személyében vált pártja számára teherré, hanem kabinetterületén elhagyta a magyar légteret. A források között még csak utalást sem találunk arra nézve, hogy a légierő és a légvédelem hatásosan lépett volna fel az akkor igen nagy számban előforduló jugoszláv légtérsértésekkel szemben. A légi riasztási rendszer meglehetősen primitív módon került megszervezésre, így az államhatár mentén kihelyezett légvédelmi ütegek részére kiadott tűzparancs - az itt-ott előforduló tűzmegnyitás ellenére - teljesen hatástalannak bizonyult. Nem volt ez másképpen a légierő elsőfokú készültségi szolgálatban levő harci repülőgépeinek az esetében sem.

Ugyanis a vizsgált időszakban egyetlen egy ellenséges légtérsértő harci repülőgép sikeres elfogásra sem került sor, ami azt a megállapítást igazolja, hogy a riasztási rendszer nem volt képes „reálidős” adatokat szolgáltatni sem a légvédelmi csapatok, sem a légierő számára. Ugyanakkor nem egy esetben fordult elő, hogy magyar repülő hajózok harci repülőgépeikkel kiszöktek az országból.)

A 3.( Kecskemét), 6.( Székesfehérvár ), 9.( Debrecen ) lövész-, és a 11.( Budapest ) gépesített hadtestek területi elhelyezkedésének vizsgálatakor is arra a következtetésre juthatunk, hogy háború esetén az MN elsődlegesen a déli határszakasz védelmére készült fel. A Vezérkar a szárazföldi csapatok kétlépcsős hadműveleti felépítésével tervezte meg a déli irányból támadó ellenség csapásainak elhárítását. Első lépcsőben a 3., 6. lövészhadtestek teljes állományával, míg a 9. lövészhadtest részeivel, a már békeidőszakban kiépített állásokat, körleteket, terepszakaszokat tervezték megszállni. A második lépcsőben all. gépesített hadtest kettős feladatra készült fel: egyrészt védelmi sáv elfoglalására Budapest előterében, másrészt pedig ellencsapás kiváltására a támadó ellenség főerőinek szárnyába a Duna-Tisza közén, illetve a Dunántúlon. A 9. lövészhadtest más részei a Tiszántúlon biztosítási feladatokat láttak el, illetve hadseregtartalékot képeztek.

A néphadsereg alkalmazásának a fent vázolt elvi feltevésétől némi eltérést tapasztalhatunk, abban a feltételezett helyzetben, amikor szovjet és/vagy más szövetséges csapatok - a Déli és Keleti Front erői - alkalmazásával is számolt a magyar

je is az általa előidézett gazdasági csőddel, amelybe alig 15 év alatt sodorták Magyarországot. A nyugati kormányok pedig teljes megbotránkozással fogadták azt a hírt, hogy az elhíresült Gyurcsány Ferenc alig egy hónap alatt miniszterelnöki székbe ülhetett.

A hazai és az EU-s közfelháborodás sem tartotta vissza sem az MSZP-t, sem a köztársasági elnököt, hogy más személy kapjon kormányfői megbízatást, ne az, aki még országgyűlési képviselőségig sem jutott el. Tehát nemcsak erkölcsi, hanem súlyos Alkotmányos aggályok is felmerültek a kormányalakítás kérdésében, melyet még az MSZP belső körei is puccsnak minősítettek. Az ellenzék sem merített ki minden Alkotmányos lehetőséget a kormánypuccs megakadályozására.

Az internacionalizmus és a nemzeti múlt tagadása még a vérükben van. Amíg Medgyessy 2002. 12. 01-én koccintott Budapesten Erdély elszakításának évfordulóján, addig Gyurcsány ellenkampányával 2004. 12. 05-én tette újra kitaszította a határon túli MAGYAROKAT. Ennek már egyenes következménye lett a MÁÉRT és Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése, az Illyés Közalapítvány felszámolása. Számukra sürgős volt Románia EU tagságának fenntartás nélküli támogatása, ugyanakkor a székelyföldi autonómia szükségességének tagadása. Európát megdöbbenti ennek a kormánynak mind a külpolitikája, és mind a belpolitikája, amely ma már minden józanul működő demokráciával is ellentétes. E tekintetben is az EU-ba felvett Románia azonnal fricskát adott még Bukarestben a gratuláció tárgyában sertepert külügyminiszteren keresztül Magyarországnak. Bejelentették, hogy minden határukon kívül élő románnak azonnal megadják a kettős állampolgárságot, a Székely Autonómiáról hallani sem akarnak, Kossuth Lajos háborús bűnös, és azonnal kirúgtak két egyetemi tanárt a Ba-Vezérkar. Ebben az esetben a hadsereg védelmének felépítése lényegében nem változott, de az alkalmazást tekintve a második lépcsőjében levő szárazföldi erők ellencsapás kiváltására, vagyis támadó hadműveletben való részvételre is felkészültek, amelyhez a védelem első lépcsőjének, a sikeres védelmi hadműveletet követően, szintén csatlakoznia kellett.

A támadó hadműveletnek ez a tervezett változata azonban már túlmutatott a magyar-jugoszláv államhatáron és Belgrad birtokbavételét tűzte ki célul. Hangsúlyozni kell, hogy erre csak és kizárólag szovjet és más a „béketáborhoz” tartozó szövetséges csapatok támadó tevékenységéhez csatlakozva kerülhetett volna sor, amennyiben jugoszláv oldalon más országok (NATO tagországok) csapatai is részt vesznek a kialakuló háborús konfliktusban. Ennek az elgondolásnak a megvalósítása azonban egyértelműen a harmadik világháború kirobbanását jelenthette volna.

A magyar fegyveres erők tehát vitathatatlanul készültek a háború kirobbanására, illetve egy fegyveres konfliktus kezelésére.

A magyar Vezérkar - válaszul a politikai igényekre - katonai helyzetelemzések változatait készítette el és terjesztette azokat a döntéshozatali szervek elé. Az elemzések többnyire arról szóltak, hogy a hadsereg vezetése nem tartja elképzelhetetlennek, hogy „ az imperialista hatalmak nyomására” Jugoszlávia Magyarország ellen hadászati méretű és célú támadó hadműveletet készített elő. Ma már ismert, hogy ez a helyzetelemzés téves adatok alapján készült.

Ugyanis a Balkán-szövetség megkötését követően Görögország és Törökország NATO elkötelezettsége is hozzájárult az ígéretes szövetségi rendszer kifulladásához, vagyis Jugoszláviának a Balkánon tervbe vett dominenciája kialakításának és megszilárdításának kudarcához. Jugoszlávia szövetség-építésének pillanatnyi sikereit érzékelve, a magyar Vezérkar részéről azonban indokolt volt egy, az országot is érintő hadászati méretű támadó hadművelet elhárításán gondolkodni. A hadászati tervező munkához a szükséges adalékokat az ÁVH hírszerző szervei és a Vkf-2 hírszerző hálózata folyamatosan szállította.

bes-Bolyai Egyetemről a kétnyelvű eligazító táblák ürügyén. A nemzetközi gyakorlatban Uyenkor a sértett ország azonnal hazarendeli nagykövetét, és írásos magyarázatot kér az inszinuációt elkövetett kormánytól. A törvénytelenség, állami szintre emelve, ahol a rendőrség állam az államban, olyan fogalmakat használ és módszereket alkalmaz, amelyeknek semmiféle törvényi alapja, de még ,Jrajánál fogva előrángatott” hadtudományi tézise sincs. Megrendelésre összesküvés elméleteket gyárt, vélt veszélyhelyzetekre hivatkozik, amelyekben a törvényüeg előírt biztosítási és azt megelőző biztonsági intézkedéseket nem hajlandó megtenni.

Az alkotmányos emberi jogokat és demokrácia alapszabályát felrúgva, betilt, kitilt, elzár, fogva tart és fenyegetőzik. Önmaguk részéről a törvényességet nem tartják kötelező érvényűnek, a köztársasági elnök felszólítására, a médianyüvánosság és az EU ellenőrök figyelmeztetése ellenére sem hajlandók a törvények szerint cselekedni.

Ehhez jönnek még a kormányzati hazugságok, a válságkezelő indokolatlan megszorítások, a törvénytelen privatizációk miatti országos tiltakozások. A szeptember 19-én és október 23-án, és az óta is elkövetett rendőri brutalitások miatt pattanásig feszült a belső társadalmi helyzet. Ezt még fokozzák a március 15-ei rendőri készülődéssel is. Nem létező terror fenyegetettségre hivatkozva fenntartják a törvénytelenséget, és melléje gyártanak egy gyermeteg éjjeli lövöldözést a rendőr székház ellen. Felderítés és kivizsgálás helyett a .rendőrséget nem utasítható miniszterelnök” és egy főrendőr cáfolhatatlanul nyilatkoznak a demokráciát és az államot ért aljas támadás ügyében. Azt azonban tudni kellene, hogy a rendőrség és annak székháza nem a Magyar Állam, hanem annak csupán az államigazgatási rendészeti szerve.

Teszik mind ezt akkor, amikor a múlt

A hírszerző szerveknél előállított adatok beszámoltak arról, hogy milyen hadszíntér-előkészítő munkálatok folynak Jugoszlávia területén. A jelentések út-, és vasútépítésekről, műtárgyak létesítéséről és gyors ütemű helyreállításáról adtak tájékoztatást, amelyeknek az iránya Magyarország felé is mutatott. Ugyanakkor az ÁVH Határőrség a határ mentén és azon túl, a hadműveleti mélységben folyó katonai jellegű műszaki munkák nagy üteméről adtak tájékoztatást a tervezők részére.

A magyar Vezérkar a prognosztizált hadműveleti irányok kiértékelésekor a fő hangsúlyt a déli és délnyugati irányok által nyújtott lehetőségek elemzésére helyezte, de kitért a nyugati irány befogadó képességének a bemutatására is.

A Jugoszláv Néphadseregről a magyar katonai tervezők annyit tudtak, hogy az: négy Katonai Körzetparancsnokságot, négy hadsereg-parancsnokságot, 30 - 33 lövész-, és hegyi hadosztályt, egy vegyes szervezetű gárda hadtestet, egy gépesített hadtestet, két páncélos hadtestet, ( a hadtestek három hadosztályos rendszer szerint kerültek felállításra jvalamint néhány közvetlen tüzér-, légvédelmi tüzér- és műszaki dandárt, illetve ezredet foglalt magába. A Jugoszláv légierőt öt, esetleg hat repülő hadosztályból (három vadász-, egy csata-, egy, vagy kettő bombázó repülő hadosztály) és egy ejtőernyős hadosztályból, míg KNOJ állományát hét, vagy nyolc hadosztályból és egy különleges tengerész határőr ezredből álló szervezetként azonosították.

Ebből az erőkoncentrációból Magyarország viszonylatában a Dunántúlon: tíz gyalog-, és három KNOJ hadosztályt, valamint egy gépesített hadtestet, a Duna-Tisza közén magyar és román viszonylatban: tizenegy gyalog-, három KNOJ hadosztályt, a gárda hadtestet és egy páncélos hadtestet feltételezett a magyar katonai felsővezetés.

Bolgár viszonylatban: három gyalog-, egy KNOJ hadosztályt, valamint egy páncélos hadtestet, míg Albán viszonylatban: három gyaloghadosztály tevékenységével számoltak a magyar tervezők. Jugoszlávia területén keresztül idegen állam haderőinek megjelenésével 1951-ben még nem, de angol-amerikai haditechnikai eszközök

évi egész Európát felháborító rendőri brutalitás EU-s kivizsgálása folyik, és a Magyar Független Jogászbizottság megállapításait a megvert, megkínzott tanúk és sérültek százai, filmfelvételek tömege, fénykép dokumentációk ezrei bizonyítanak. A kormány ezt elfogultnak minősíti és elutasítja. Elutasítja, mert az abszolút felelőssége kimutatható, az általa felügyelt és irányított rendőrség állománya egy részéről elkövetett törvénytelenségekben, bűncselekményekben. A múlt évi tragikus események kiváltója, a társadalmi megmozdulások brutális elfojtója, az alkotmányos emberi jogok eltiprásának elsőszámú felelőse a Magyar Köztársaság Kormánya, rögzíti jelentésében a Magyar Független Jogászbizottság.

Ezzel ellentétben a kormány által kijelölt bizottság a megállapításaikat közel 500 oldalban, - tanúk, sérültek, letartóztatottak meghallgatása, és helyszíni bejárások nélkül - írta le a szétkenő, mindenki és senki nem felelős stílusban 1989 előtt már megszokott ajánlásukat. Ennek a „független” bizottságnak vezetője a miniszterelnöki főtanácsadó, és amelynek testületé zömében volt MSZMP Központi és Politikai Bizottsági funkcionáriusok, és ahhoz kötődő értelmiségi képviselőkből áll, akiknek 1956. október 23. továbbra is ellenforradalom

Már ilyenkor természetes, hogy saját igazuk bizonyítására ismét előkerül a .NACIONALISTA” és az „ANTISZEMITA” kártya és ezekkel szimpatizáló FIDESZMPSZ elleni rágalmak harsogása ország világ szerte.

Tehát nem véletlen, hogy ebben a szellemben terrorveszély és szélsőjobboldali akciók várhatóságáról szóló titkosszolgálati információk hirdetésével kelt félelmet, a társadalom többségének teljes bizalmát vesztő kormány és annak pártja. Ezért regbeérkezése esetén a délszláv állam részéről további húsz lövész-, és három-négy gépesített, illetve páncélos hadosztály felszerelését és alkalmazását tekintették számvetési alapnak a magyarok. E számvetés szerint Jugoszlávia 500 harckocsi és 7-800 harci repülőgép bevetésével kezdhette meg a háborút a „béketábor” ellen. Bulgária és Albánia irányába a Balkán-szövetség megkötését követően, görög és török erők alkalmazása volt valószínűsíthető, - legalább is a magyar Vezérkar akkor így kalkulált. Ugyanis 1952-től a Balkán-szövetség megteremtése érdekében folyó katonai tárgyalások már konkrét erők felajánlásáról is szóltak, arra az eshetőségre, ha a „béketábor” katonai akciót indítana a balkánon.

A Balkán-szövetség országai konkrét erő-eszköz számvetések alapján mérlegelték az ellenük irányuló támadás lehetséges változatait. Ennek során számoltak szovjet, román, bolgár, magyar, albán erők együttes támadásával nem csupán Jugoszlávia, hanem Görögország és Törökország ellen is. A három balkáni ország politikai és katonai vezetői tehát tagadhatatlanul készültek egy katonai összecsapás lehetőségére. A meglepő csupán az lehet, hogy ők lényegében szintén védelmi jellegű katonai tevékenységre készültek a konfliktus kirobbanásának kezdeti szakaszában. A jugoszláv katonai tervezők - nyilvánvalóan politikai indíttatástól vezérelve - minden valószínűsített támadási irányból az ellenség (Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia) területszerző aspirációit is számításba vették a fegyveres konfliktus lehetséges céljaként.

így például Magyarország részéről mindenek előtt a Baranyai-háromszög és a Vajdaság megszerzésével és visszacsatolásának szándékával számoltak a jugoszlávok. Nyilvánvaló tehát, hogy az egymásnak feszülő ellenfelek számítottak a másik támadásának bekövetkezésével. A szándékok és számítások a katonai készenlét kölcsönös magas szinten tartása mellett - politikai akarat és döntés hiányában - végeredményben oda hatottak, hogy elkerülhetővé vált a katonai összecsapás a Balkánon, amelyhez nagy részben hozzájárult Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála. Addig azonban a háborús előkészületek kötötték le a szemben álló felek figyelmét.

(Folytatás a következő számban)

géltől estig fújják a gyülekezési törvény módosításának kezdeményezését, a gumilövedékek helyett pedig az EU-ban is használt, műanyag lövedékek beszerzését. Mindennek a megkoronázására Budapesten 2007. március 15-én a rendfenntartók erőinek főparancsnokául, a 2006. 09. 19- étől folyamatosan elkövetett „törvénytelenségek” miatti vádak gyanújában álló rendőrtábornokot bízzák meg. így készül a békés választópolgárok ellen a legnagyobb Nemzeti Ünnepünk 159. évfordulójára, a rendszerváltoztatás 17. évében a Magyar Köztársaság demokratikusan választott Kormánya.

Mi magyar polgárok pedig arra a csodálatos történelmi időre akarunk büszkén emlékezni, amikor a magyarok dicső tettei, - csakúgy, mint 1956-ban - megrengették Európát és a világot. 1848 március 15-én, ellentétben Európa forradalmi lázában égő fővárosaival, Pesten és Budán a reformnemzedék 23 éves munkája eredményeként vértelenül győz a magyar forradalom. A Kossuth vezette országgyűlési küldöttség Pozsonyból menetrendszerű hajón Bécsbe megy, és a császárral aláíratja a függetlenségi nyilatkozatot, valamint kinevezteti az első szabad független Magyar Kormányt.

A Pozsonyi Országgyűlésen 1848. április 12-én a császár személyesen szentesíti a fenti dokumentumokat, elfogadják a Nemzeti Lobogónkat, majd az Országgyűlés és a Kormány megkezdi békés ORSZÁGÉPÍTŐ munkáját. Ez az ünnep demokratikus példaértékével nem csak a NEMZETÉ, hanem az egész Európáé.

MAGYAROK AZ EGÉSZ VILÁGBAN! NEM FÉLÜNK! MOST ÉS MIND ÖRÖKKÉ NEM ENGEDJÜK ÜNNEPEINK MEGZAVARÁSÁT, DICSŐ MÚLTUNK MEGMARADÁSUNK ÉS JÖVŐNK ZÁLOGÁNAK ELVÉTELÉT!

l.,v. ERDOS LÁSZLÓ honvéd ezredes

MAGYARORSZÁG A MEGALÁZOTTSÁG ÉS A FÉLELEMKELTÉS ÁRNYÉKÁBAN