Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
II. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident - Melléklet 2007. március Agrárpolitikánk árnyoldalai Remény és csalódás, a jövőbe vetett hit és a kiábrándultság között vergődött a magyar gazda a rendszerváltás hajnalán éppúgy, mint az ország Európai Unióba történt belépésekor, 2004-ben. A 90-es évek elején, az eufórikus hangulatban sok valamikori és akkori parasztember reménykedett abban, hogy ha nem is ők maguk, hanem legalább a gyermekeik visszakaphatják az 50-es évek elején elkobzott földjeiket. Érdemi kárpótlásra is számítottak a lefoglalt termelőeszközeikért, erőszakkal államosított vagyontárgyaikért. Az ELSŐ CSALÓDÁS Reprivatizáció helyett azonban a nyerészkedés terepévé silányult az ősök jussának rendezésére hivatott kárpótlás. Befektetési alapok, életjáradék programok, kisbefektetői érdekvédelemnek álcázott privatizációs haszonlesők, a kárpótlási jegyekkel és jogosultságokkal nyerészkedő ügyeskedők üzletévé vált az ország földvagyona. Diktált, nyomott áron koncentrálódott a termőföld, az erdő, ügyvédek, bankárok, helyzeti előnyt élvező egykori vezetők kezében koncentrálódott sok kisember jogos öröksége. Jogi képviselők licitjétől volt akkoriban hangos a most elnéptelenedő magyar vidék. A fél évszázada még milliókat foglalkoztató magyar mezőgazdaság ma alig 200 ezer család számára nyújt, egyre romló kondíciók mellett megélhetési lehetőséget. A foglalkoztatási helyzet romlása a koncentrálódás folyamatának tükre. (Ez sajátos és manapság divatos nézőpontból megítélve, úgymond a versenyképesség javulásának lenyomata.) AZ ELKESERÍTŐ JELEN Milyen versenyképesség az, amelyik elnépteleníti a falvakat, szögesdrót közé préseli a szántót, a gyümölcsöst, a szőlőt és az érintetlen természetet jelentő erdőt, munkanélkülivé és földönfutóvá, csak a segélyben reménykedővé alacsonyítja a földhöz értő termelőt? Mindemellett olyan terméktöbbletet produkál gabonából, olajosmagvakból, hogy azt még az Unió Brüsszeli Bizottsága is a piacok nyugalmát megzavaró veszélyforrásként kezeli. Csatalakozásunk az Európai Unió egységes belső piacához felemás módon sikerült! Felkészületlenség, felkészítetlenség, hiú ábrándok ébresztése, megvezetettség és kormányzati szervilitás egyaránt jellemezte a felkészülési folyamatot. A csatlakozási kondíciókban elrejtett programozott versenyhátrány nemcsak az exportképességünket gyengítette, piaci kiszolgáltatottságunk is katasztrofális méreteket öltött. Nem pusztán az árversenyben maradtunk rendre alul, hanem piacvédelmi rendszereink is csődöt mondtak. Úgy zúdult ránk az EU és az általa közvetített harmadik piaci árutömeg, kiszorítva a hazai termékeket a magyar piacról, hogy a csatlakozás első két évében még ellenállást sem tanúsítottunk. A belső piacvédelem egyetlen megmaradt eszközét, az állat- és növény-egészségügyi hálózatot, a minőség-ellenőrzés , fogyasztóvédelem szervezeti hátterét is kiszolgáltattuk az „intézményi reformnak”. Keserű uniós kenyér A Közös Agrárpolitika pozitívumait kevésbé, hátrányait annál inkább érzékelhettük, és ehhez a 2004-es és a 2005-ös évben a magyar agrárkormányzat, és sőt az egész Kormány súlyos mulasztásai is keményen hozzájárultak. Az uniós közvetlen támogatások kormányzati visszatartása révén, 2004-ben fele akkora agrártámogatáshoz sem jutottak, az akkori szakminiszter által “kapzsivá" degradált termelők, mint a csatlakozás előtti utolsó évben. A hazai és a beígért EU-s támogatások kifizetésére az agrárkormányzat nem készült fel, sőt a piaci biztonságot hangoztató közösségi politika legfontosabb elemét jelentő intervenciós felvásárlás intézményi és tárgyi feltételeit sem teremtette meg. így a piaci biztonságot nyújtó intervenciós felvásárlás, a közösségi szabályozás szerinti időpontban (2004. november elsején), sőt az azt követő fél évben sem indulhatott be, ami súlyos jövedelemvesztéssel járt az egész mezőgazdaságban, különösen a gabonatermelésben. A helyzet normalizálását végül is csak az egész országot megrengető, az agrár termelők széles körét mozgósító, heteken át tartó gazdatüntetés tudta kikényszeríteni a kormányzattól. A 2005-re áthúzódó támogatásoknak az uniós csatlakozás eredményként történő feltüntetése, éppen ezért súlyos csúsztatás Ugyanis a Kormány mind a mai napig adós a 2004. évi, mintegy 150 milliárd forintos agrártámogatás kifizetésével. (A következő évek mulasztásaival a hátralék mostanra 230 milliárd forintra hízott!) A Közös Agrárpolitika érvényesülése Magyarországon tovább erősítette azokat a már 2002-ben elindult káros folyamatokat, amelyek az abrakfogyasztó ágazatok leépüléséhez, a sertéstenyésztés és a baromfitartás agrárágazaton belüli térvesztéséhez, a növénytermesztés és az állattenyésztés évtizedek alatt stabilizálódott egyensúlyának megbomlásához vezetett. Agrárválságban Az agrárpolitikai válság fokmérőjének, az eltorzult termékszerkezetünk látleletének is tekinthető, hogy 2006-ban Magyarország adta az EU- 25-ök intervenciós kukorica készletének 80 %-át és az Unió intervenciós búzakészletének a felét. A kialakuló raktározási válságot több millió tonnás új raktárkapacitás ad-hoch kialakításával igyekezett a Kormány enyhíteni. Ám, az új raktárbázisok telepítésénél a befektetői szándék és nem az agrárgazdaság komplex logisztikai-fejlesztési koncepciója dominált. így a termelési potenciáltói függetlenül, a területi elrendezésben megtervezetlenül, infrastrukturális kapcsolódási lehetőségektől elzártan, az olcsó szállítást jelentő viziutaktól távol, vasúti csatlakozási lehetőségekkel egyáltalán nem számolva is épültek, magas Uniós támogatással gabonaraktárak, logisztikai központok. Nem csoda, hogy magas, tonnánként a 60 Euró-t is meghaladó szállítási költségeink mellett, uniós diszpozíció birtokában sem vagyunk képesek gabonánkat a EU gabonahiányos körzeteibe eljuttatni. Ma olcsóbb az argentin kukoricát Spanyolországba eljuttatni, mint Magyarországról odavinni. Most a varázsigét az állattenyésztés és a növénytermesztés megbomlott egyensúlyának helyreállítása, a megújuló energiák hasznosítása, a növénytermesztés termékeinek energetikai célú hasznosítása jelenti. Kukoricából és repcéből bioetanol lesz az új agrárstratégia szerint, a búza pedig akár kazánban is végezheti. Az energiafüggőség súlyos következményeit már ma is szenvedjük, de az ennek nyomán kialakuló élelmiszerfüggőségre ma még kevesen gondolnak. Ez aztán a nemzeti agrárpolitika! Hiányzó stratégia Átfogó koncepció, Brüsszel által elfogadott agrárstratégia ma sincs. Mindaddig nem is lesz, amíg az időközben elkészült agrár- és vidékfejlesztési stratégiai terv túlzottan befektető orientált marad, és csak hellyel-közzel tükrözi egy nemzeti agrárpolitika, vidék népesség megtartó képességének erősítését szolgáló elképzeléseket. A jövőt építő kormányzati stratégia ma is túlzottan termelés, illetve nagyüzem-centrikus és híján van a versenyképesség szűk keresztmetszetét oldani képes, a piacra jutást segítő, komplex gondolkodásmódnak. Márpedig a termékeket nem a termőföldön, hanem a piacon kell eladni. Ehhez pedig jól szervezett, olcsó, a konkurenseknél előnyösebb feltételeket nyújtó infrastruktúrára volna szükség. Az agrár stratégia azonban ilyen tételeket, intézkedéseket nem tartalmaz, sőt mostohán és egyoldalúan kezeli a fejlesztési forrásokhoz jutás lehetőségét is. Túl szigorú indikátorok, mérőszámok és megfelelési kritériumok mentén szorítja ki a termelők zömét a versenyben maradást segítő forrásokból. Legyenek azok kapacitásbővítő, avagy tudásszint javító, informálódási lehetőséget biztosító támogatások. Kirekesztés, esélyegyenlőségi deficit jellemzi a 2007-2013 közötti mozgásteret. Nem csoda, hogy sok nyugat -európai, jól felszerelt gazdaság számára bérhizlalókká, szennyezhető környezetté váltunk és nem gazdatárssá. A kormányzati jövőkép inkonzisztens a magyar mezőgazdaság mára kialakult helyzetét és problémáit nézve. A nagyüzem mindenhatóságát, a működő tőke koncentrált jelenlétét szorgalmazó politika érzéketlen a magyar agrárgazdaság valóságos gondjaira. A most napvilágot látott, amerikai hosszú távú agrártörvény (Farm Bili) tervezete sem ennyire elvakultan egyoldalú, amikor azt hangsúlyozza, hogy a lokális, regionális élelmiszerpiacok kialakításának segítésével, a gazdaságokban történő feldolgozás, értékteremtő folyamatainak ösztönzésével, a termelés ilyen irányú diverzifikálásával kell harcolni a nagy kereskedelmi láncok kistermelést ellehetetlenítő nyomulása ellen. A fiskális szemléletű politikai elitnek könnyű a magyar mezőgazdaságot kézlegyintéssel elintézni, ha megfeledkezik arról, hogy a 3 százalék körüli GDP arányos termelésen túl, az élelmiszer feldolgozás és az élelmiszerkereskedelem, vagy a mezőgazdaság háttéripara, a termelőeszköz gyártás, valamint az oktatás, kutatatás, szaktanácsadás és végül szakigazgatás együtt véve a GDP 15 százalékát is eléri. Még a nálunk lényegesen fejlettebb Franciaországban is 14 százalékos GDP arányt képvisel a széles értelemben vett mezőgazdaság, az ún. agrobiznisz. Az Unióban most Ráadásul az Európai Unió védőernyőjével egymásra találhatna a szétszakított ország magyarsága a mezőgazdaság égisze alatt is. Az Unió 2007. évi bővülése orvosolhatná a hosszú romániai határszakasz mentén, évtizedeken keresztül haldokló peremvidékeink fő gondját, az egykor természetes regionális piacoktól való elszakítottság megszüntetését. Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad, Arad vonzáskörzete, a magyarság mindkét oldali gazdasági fellendülése érdekében újraéledhetne, ha erre a kormányzati szándék a stratégia szintjén tetten érhető lenne. Nemzetközi törekvések bizonyítják, hogy a globális kereskedelmi hálózatok világával szemben a lokalitás erősítése jelenti az alternatívát. A regionális, kistérségi piacok újraélesztésével van mód a koncentráció ellen harcolni és a mezőgazdaság helyi foglalkoztatási szerepét erősíteni. A világ élelmiszerpiacát befolyásoló, a világ élelmiszerkereskedelmét szabályozni hivatott multilaterális kereskedelmi tárgyalásokon az Európai Unió, az európai agrárérdekek tekintetében önfeladó politikát folytat. A 2007. január végi Davosi Világgazdasági Fórum mellékvizein megszervezett egyeztetéseken a brüsszeli főtárgyaló újabb engedményeket tett, így az immár 54 százalékos átlagos agrárvám leépítést és 70-75 százalékos belső támogatás leépítést felvállaló EU egyértelmű jelzést ad arra nézve, hogy akár az európai agrárgazdaság súlyos zsugorodásának árán is ipari termékpiacokat és szolgáltatóipari befektetési lehetőségeket akar nyerni a fejlődő országok piacain. Cserébe drasztikus piacnyitásban és még és még drasztikusabb támogatás leépítésben gondolkodik. Brazilnak, argentinnak álcázott európai nagytőke, ellenőrizetlen körülmények között előállított, környezetet romboló technológiákkal, genetikailag módosított szervezetekkel, a szigorú uniós követelményeket mellőzve rombolja az unió termelőinek piaci pozícióit. Egyre több gazda tart ismét őshonos állatokat. A szürkemarhából, mangalica sertésekből származó termékek értékesítése azonban nehéz feladat a hazai piacon is. A magyarországi fogyasztók többsége elsősorban az árra figyel és nem a kiváló minőséget keresi. Az utóbbi hónapok megszorító intézkedései még nehezebbé teheti a kistermelők minőségi termelését. 2007: a változások kezdete (Folytatás az l. oldalról) A magyar kifizető ügynökség a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) lett. Az HER a közvetlen támogatások és a kísérő intézkedések kifizetését automatizálja. A rendszer lényege, hogy a termelő igénylését összeveti a parcella, a gazda és a szarvasmarha adatbázisban található adatokkal és automatikusan számítja ki a támogatás összegét. A közvetlen támogatások tagságunk első három évében a SAPS (Single Area Payment Scheme - egységes területalapú támogatási rendszer) és a hazai forrásból fizethető nemzeti kiegészítés a top-up formájában működött. A SAPS lényege, hogy az Unió által biztosított, 2013-ig növekvő forrást, a termőfölddel rendelkező termelők között szétosztják. A top-up a SAPS-on felül, nemzeti forrásból nyújtható támogatás. Mértéke az Uniós közvetlen támogatási maximum 30%-a. A top-up 2007-ig az EU közvetlen borítékos támogatási rendszerében került kifizetésre. A támogatásból részesültek többek között a szántóföldi növénytermesztők, szarvasmarha és juhtartók és 2006-től az energia növény termesztők. A garancia részlegbe tartozó bel-, külpiaci és intervenciós intézkedéseknél a pályázati kiírások és döntések Brüsszelben születnek. A kifizető ügynökség csak adatszolgáltató és végrehajtó szerepet tölt be. Az EMOGA Garancia részlege folyósította az úgynevezett kísérő intézkedéseket, amelyek a mezőgazdasági termelés környezetének fenntarthatóságát támogatják. A kísérő intézkedésekre nemzeti tervet kellett készíteni, Nemzeti Vidékfejlesztési Terv néven, amelybe többek között az agrár környezetgazdálkodás, a kedvezőtlen adottságú területek és a korai nyugdíjazás támogatása került bele. Az EMOGA Orientációs részlege a strukturális alapokba tartozott. A kifizetéseket lehetővé tevő prioritásokat és intézkedéseket a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programban határozták meg. A pályáztatást, kifizetést és ellenőrzést a közreműködő szervezetként akkreditált MVH végezte. Minden tagállam működtetet saját forrásból, nemzeti támogatásokat. A nemzeti támogatások, úgynevezett notifikációs eljárással, Brüsszelben jóvá kell hagyatni. Az eljárás lényege, hogy a támogatás célját összevetik a KAP céljaival és a közös piac szabályozásával. Magyarország sok támogatási jogcímet notifikált, azonban a nemzeti költségvetés nem tette lehetővé ezek kifizetését. A támogatásokat, nagyobb részt az uniós támogatásból csak föld alapon részesülő sertés és baromfitenyésztők kapták. A VÁLTOZÁS KORSZAKA A Lisszaboni stratégia felülvizsgálatát követően, 2005-ben a KAP reform újabb fordulóhoz érkezett. KAP-on belül jelentősen erősödtek a második pillér prioritásai, valamint előtérbe került a KAP, a piacszabályozási a támogatási rendszer egyszerűsítése. A KAP reform célja a felesleges terhek azonosítása és eltávolítása. Az erre irányuló törekvéseken belül két fő típust lehet megkülönböztetni: technikai jellegű egyszerűsítés, amely a jogi keret, az adminisztratív eljárások és az irányítási mechanizmusok felülvizsgálatát foglalja magában azok ésszerűsítése és a költséghatékonyság növelése céljából, valamint a meglevő politikai célkitűzések hatékonyabb megvalósítása érdekében, anélkül, hogy az alapvető szakpolitikákat megváltoztatná; a „politikák egyszerűsítése”, amely a mezőgazdasági támogatásokkal és a vidékfejlesztéssel kapcsolatos politikai eszközök fejlesztésén keresztül mérsékli a szabályozás bonyolultságát. Ez a megközelítés „egyszerűsítési szempontokat is magában foglaló politikaformálásként” jellemezhető. Az újabb KAP reform hatására 2007-től jelentős változásokkal kell számolniuk a termelőknek, mind a támogatási, mind a piac szabályozási rendszerben. A 2007-től életbe lépő támogatási rendszerben csak a SAPS kifizetések lesznek változatlanok, minden más elem radikálisan megváltozik. 2009-től, a mostani ismeretek alapján a SAPS kifizetések is alapjaiban változnak meg. A változásokat egyrészt a KAP reformja indukálta, másrészt az EU 2007-2013-as tervezési időszakának kezdete. Az új KAP finanszírozási rendszer lényege, hogy az elmúlt időszakban a pénzügyi forrást biztosító EMOGA helyébe a támogatási rendszer I. és II. pilléréhez igazodva két új alap lép:
