Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)

2007-03-01 / 3. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA

NYUGATI

1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2.

[ÚQOODQOaPBSlOQ© ®ff 1

am® ®7@©G = DOemgmsQs cO

D(

XXIV. évf., 3. szám 2007. március

A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA

260.- Ft - $ 4.50* ,

PETŐFI

Nem ő volt az 1848-as forradalom vezéregyénisége, mégis, ha forradalomról esik szó, ő az első, aki eszünkbe jut. Talán azért, mert a forradalom lelkületét, sem akkor, sem azóta, nála jobban senki nem fejezte ki és nem képviselte. Egész élete is olyan volt, mint maga a forradalom. Szinte berobbant a magyar irodalomba. 1844-ben, 21 éves korában a Nemzeti Kör Vörösmarty Mihály javaslatára határozta el első kötetének kiadását, 1845-ben öt kötete jelent meg, 1846-ban kettő, 1847-ben kiadták összes költeményeit, egyedül a forradalom és szabadságharc alatt írt versei megjelenésére kellett várni, mert élete a forradalom lángjával együtt lobbant el. Öt évet alkotott és egy teljes életet és életművet hagyott maga után, benne lírával, epikával, prózával, műfordítással.

„A nagy költők nem váratlanul szólalnak meg, nem derült égből, mint az isteni kinyilatkoztatások. A népek életében messze visszamenőleg meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre készülődik az eseményre” - írta Illyés Gyula. De Petőfi maga is készült a szerepre, hogy a szerelem, a népélet, a táj költőjéből a forradalom hírnöke és dalnoka lehessen.

„Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez új evangélioma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. (...) Oh mikor én meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték s Franciaország respublika! ... Egy Pesttől távol eső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte... rohanta meg e hír szívemet, fejemet, lelkemet, idegeimet. - Vive la république! - kiálték föl, aztán némán álltam, de égve, mint egy lángoszlop. Amint eszméletemet visszanyertem, egy aggodalom kezdett bántani - a jelszó ki van kiáltva, gondolám, ki tudja mi nem történt vagy történik, míg én haza nem érek! Nélkülem kezdődjék a forradalom? hah!” - vetette paírra naplójában aggodalmait Petőfi.

Szerencsére még semmiből nem maradt ki, és élete ettől fogva napról napra öszefonódott a forradalom sorsával.

Van valami szimbolikus az általa megörökített helyzetben, amint extatikus állapotban lángoszlopként magaslott a körötte békésen iddogáló, s valószínűleg vehemenciájából sokat nem értő polgárok fölé. Kirítt környezetéből, minden tekintetben. „Petőfi irodalmi szegénylegény volt a nemesi Magyarországon, szívében daccal és forradalmi szándékkal tele” írta róla Szerb Antal, bizonyára Petőfinek a költészetről és a költői hivatásról vallott felfogása alapján.

„A költészet nem, társalgó-terem.

Hová fecsegni jár a cifra nép,

A társaság szemenszedett paréja;

Több a költészet! olyan épület,

Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,

Mindenkinek, ki imádkozni vágy Szóval: szentegyház, ahová belépni Bocskorban sőt mezítláb is szabad.”

(A költészet, 1847 augusztus)

Azok közé a költők közé tartozik, akinek életművét az utókor, minden törekvése ellenére sem tudta sematizálni. Nem lehetett belőle egyoldalúan hős szerelmest, de népies-forradalmi költőt sem kreálni, a mindenkori politikai szándékok ellenére sem. Mert az egyikkel szemben megjelent a világforradalom, a szabadságvágy megéneklője, aki komolyan vette lángoszlop szerepét:

„Újabb időkben az isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet a Kánaán felé.”

(A XIX. Század költői, 1847 január),

a másikkal szemben meg ott voltak a világ leggyönyörűbb tájleíró költeményei, mint az Alföld, vagy a Kiskunság, szerelmes versei, mint a Minek nevezzelek?, vagy a Szeptember végén és a zseniális elbeszélő költemények, mint a tragikus Apostol vagy a mesés János vitéz.

A márciusi forradalmi megemlékezések újra és újra a politikai szónokok szájára csalják Petőfi nevét. Sajnos a világ nem változott. Méltán idézhetjük Babits Mihály 1923-ban született keserű sorait: „Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond messze az Övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bújik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar?

Csak a vak megszokás, a süket Hivatal Hozza koszorúit.”

Formális vagy rosszul aktualizált megemlékezések helyett kövessük inkább Illyés Gyula tanácsát: „Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskor teremtődik.”

Bodonyi Ilona

\_______________________________________________________)

IFJ. FEKETE GYULA

SZABAD MÁRCIUS 15-ÉT AKARUNK!

Magyarországon a szocialista-szabaddemokrata kormány vissza kívánja állítani azt az 1990 előtti, a pártállami diktatúrában kialakított szokásjogot, mely szerint nemzeti ünnepünkön csak azok szerepelhetteM akiknek erre a szocialista pártállam engedélyt adott; ott ünnepelhettek, ahol a rendőrség ezt megengedte; és csak arról beszélhettek, amit még elviselt a véleményszabadságot nem tűrőjpnkényuralom. A pártállami restauráció jegyében kormánypolitikusok - most a március idusa elinti hetekben - na- j ponta szólítják fel axyllenzók vézeto politikusait, hogy ne szólaljanak meg a nemzeti ünnepünköh, az ellenzéki pártok tervezett ünneplésének a helyszíneit rendre kifogásoljaic£és már előre feltételezik, hogy az ellenzéki politikusok ünnepi beszédeannyira szélsőségesek és uszító jellegűek lesznek, hogy csak egy jelentős rendőri készültség látványa fogja elrettenteni a kilengésektől az ott összegyűlteket. A kormány félelmet gerjeszt, * mert érezteti, hogy a kénye-kedvétől J függ majd az, hogy melyik ünnepség gén alkalmaz majd rendőri erőszakot az ünneplők ellen, és melyik ünnepe ségen nem. Orbán Viktor, a'tegjelentősebb ellenzéki erő vezetője szerint ismét meg kell küzdeni március 15- e félelem nélküli megünnepléséért^: Az embereknek nincs szüksége arr

az emléknap, mert éppen hatvan évvel ezelőtt hurcoltatták el a hatalomra törő szocialisták a szovjet megszállókkal a Magyar Országgyűlés kisgazda párti alelnökét, Kovács Bélát - a korábbi éveknél kevesebben, csak mintegy tízezren vettek részt a budapesti Terror Háza előtti nagygyűlésen. A gyérebb részvétel láttán a kormánypárti lapok és hírügynökségek lelkendeztek, mert szerintük kifulladt az ellenzék „kommunistázó propagandája” - és természetesen elhallgatták a résztvevőket fenyegető látványosan erős rendőri készültséget, és azoknak az elrettentő célzatú eljárásoknak a százait, amelyek még jelenleg is folynak az október 23-i nemzeti ünnepen előállítottak ellen.

Az október 23-án történt rendőri brutalitások annyira megrázták a közvéleményt, hogy a kormány kénytelen volt felállítani egy döntően kormányhivatalnokokból álló, a nemzeti ünnepen történteket kivizsgáló kormánybizottságot. Csoda nem történt, a vizsgálóbizottság a szerinte hatalomra törő ellenzéket okolta az eseményekért. Jellemző módon a kormánybizottság nem keresett fel egyetlen egy egész életére megrokkanó sérültet sem, nem beszélt rendőrség által vádolt személyekkel, de még szemtanúkkal sem.

(folytatás a 8. oldalon)

Az első számú tettes: Gyurcsány Ferenc

Szilvásy György kancellária-miniszter már megint terrorveszélyről hazudozik. A törvénytelen Gyurcsány-kormány megléte óta már vagy hatodszor. Egy csöppet sem zavarja az akut hazudozót, hogy már megint lebukott: a terrorveszély hírére kirendelt egységek csak egy totál részeg, félmeztelen exrendőr fényképét tudták előbányászni, akinek egyébként sosem volt számszeríja, s aki idejének egy részét az elvonókúrán tölti. Persze ő is pénzért, megbízásra cselekedett. Nem nehéz kitalálni, hogy kik bízták meg a fenyegetéssel. Szilvásyék másik felfedezettje egy balatonlellei hajléktalan, ő egy kendő mögül lehelte megbízói óhaját.

Szilvásy, Petrétei és a Nemzetbiztonsági Hivatal jobban tenné, ha a balliberális politika formálása helyett a hírszerzésre és a kémelhárításra koncentrálna, hiszen ezeket a területeket - hogy Szilvásy és Gyurcsány kedvében járjon - gyaníthatóan elhanyagolja. Persze az igazság kedvéért hozzá kell ehhez tennünk, hogy a minap tényleg tizenöt lövést adott le valaki kalasnyikovból az üres rendőrpalota felső emeleti ablakaira, de a tettes személyét sűrű homály fedi, így aztán megint csak felmerül a gyanú, hogy balliberális közegben kellene talán keresni a provokatív megbízókat. Ám míg keresik a tetteseket, addig sem tétlenkednek. A Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója, Galambos Lajos egy kisrepülőgép eltulajdonításának “gondolatáról” vizionált a minap “egy szűk személyi kör” kapcsán. Ez a szűk, gálád kör benzines palackokat akart ledobálni a főváros fölött - állítja Galambos. Megint csak a kiváló író, Hajnóczy Péter örökérvényű mondása jut erről az eszembe: “Mindenki annyit hazudik, ameddig a takarója ér”.

A Gönczöl-bizottság hazug jelentést produkált az őszi tüntetésekről. Persze nem lehet ezen csodálkozni: a bizottság

szakértő tagjai veterán kommunistákból és exrendőrtisztekből állnak. A Göncz Kinga által - még pontosabban Gyurcsány Ferenc által - irányított külügyes kommandó arra utasította a külképviseleteket - a világ összes tájáról az összest -, hogy Orbán Viktort és a többi „kordonbontóf ’ a legocsmányabb, leghazugabb módon próbálja lejárami. Azt hazudják ezek az MSZP-s politikai bűnözők, kordonáUítók, hogy “parlamenti politikus ennél felelőtlenebb dolgot még nem csinált az elmúlt 16 évben. Orbán Viktor régi pozíciójának visszaszerzéséhez azt sem tartja túl nagy árnak, hogy a rendőrségből csinál bűnbakot, az Árpád-sávos zászlók alatt masírozó rendbontókból pedig hősöket”.

Döbbenetes, hogy még ezek a szemkioltók mernek vádaskodni. Azok, akik kisiklatták az egész rendszerváltozást, ocsmány viccet csináltak belőle. Akik az előprivatizáció és a privatizáció gátlástalan rablásai során ellopták az ország egész vagyonát. S akik ma is élvezik ezt az irdatlan vagyont, a Gyurcsány-féle hasbeszélők, a Kóka-féle vámpírok soraiban.

Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke, igazságügyi biztos Budapesten járt, és nyomatékosan kérte, hogy tiltsák meg a magyar (?) rendőröknek a szemkioltásra is alkalmas, Európában már régóta mellőzött gumilövedékek használatát, és a rendőrök számára kötelező legyen az azonosító jelvény használata. Egy Veress József nevű MSZP-s azt hazudta Frattininek, hogy az őszi eseményekért az ellenzéket terheli a felelősség. Megjegyezném, hogy mindez nem történhetett volna meg, ha a rendszerváltozás hajnalán, 1990-ben betiltják ezt a bűnöző, kommunista-terrorista rablópártot, s a komoly bűntettek elkövetetteknek a megérdemelt zárkát utalják ki.

A Morvái Krisztina által irányított Civil Jogász Bizottság február 23.-án nyilvánosságra hozta jelentését: Gyurcsány Ferenc az első számú felelős Budapesten a rendőrök által elkövetett brutális cselekményekért. A szeptember 19.-érői 20.-ára virradó éjszakát követően ugyanis Gyurcsány Ferenc kitűnőnek minősítette a rendőrség embertelen fellépését, így aztán a következő éjszakán, majd az október 23.-án történt rémtettek, emberkínzások már csak következményei voltak a gyurcsányi terrorpolitikának. A fő felelős, s így az első számú bűnelkövető a csalással hatalomra került, illegitim miniszterelnök, de súlyos felelősség terheli Petrétei József igazságügyi minisztert, a rendőrséget és a Gergényi Pétert kitüntető Demszky Gábort is. Ezt a terrorista-bolsevik szellemiséget - ezt már én teszem hozzá - Kun Béla és Szamuely Tibor alapozta meg először Magyarországon, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő folytatták, s ma ennek az irányzatnak a képviselője Gyurcsány Ferenc.

(folytatás a 8. oldalon)

hogy a kormány eldöntse, hogyan is ünnepeljenek március 15-én. „Szabad március -ét akarunk!,, — nyilvánította ki az ellenzék igényét.

Az előjelek nem kedvezőek, február 25-én, a kommunizmus áldozatainak az emléknapján a rendőri önkény megakadályozta azt, hogy az áldozatokat képviselő civil szervezetek - mint például a házukból, lakásukból kitelepítetteket&a Recsken é3 Hortobágyon raboskodókat, az 19563o&4orradalomban fegyverzfel harcolókat, vagy általában a volt politikaiyoglyokat tömörftő egyesületek - vezetői megkoszorúzzák a Parlament előtt lévő 56-ósok emlékművét. Nem véletlenül hangsúlyozták az emléknap központi ünnepségén az emberi jogi szervezetek - a szQgtszcdosmjfeákban felsorakozó, ezernél is több rendőr közelségében -hogy 1990 után a „legrosszabb pillanatainkban sem gondoltuk, hogy néhány év múlva a demokrácia díszletei között újra megtanulunk félni. Hogy visszajön az |z idő, amikor véleményünket sokszor még a családtagjainkkal sem osztjuk meg, és gyanakodva nézünk szomszédjainkra. Hogy a szabadság kiürült politikai közhellyé válik számunkra..” Saj•ánosja félelemgerjesztő kormánypolitika elérte a célját: annak ellenére, évfordulóra emlékezett