Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)

2007-03-01 / 3. szám

2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. március BODONYI ILONA Ki tudja merre...? Talán eljött a józanság ideje, mielőtt mindnyájan belefulladnánk a kor­mánypártok és ellenzékiek kavarta káosz delíriumába. Legalábbis re­mélhetőleg így lesz, mert a jelenlegi kétoldalú kamikáze politizálás egyre inkább átláthatatlan és kezelhetetlen helyzetbe sodorja az országot. Volt már kamikáze kormányunk, annak célja viszont bevallottan az volt, hogy akár élete árán (sajnos nemcsak a szó átvitt, hanem konkrét értelmében is) megvalósítsa a rendszerváltást. A je­lenlegi kamikáze politizálás viszont (sajnos ismét nem csak átvitt, de konk­rét értelemben is) Öncél. Elvonatkoztatva az állóháború sze­replőitől azt láthatjuk, hogy egyszer­re zuhannak ránk a rendszerváltás és az évek óta tartó zsákutcás politizálás következményei, miközben általában a politikai elit (persze változó főszerep­lőkkel és vehemenciával) folyamatosan igyekszik szőnyeg alá söpörni a felhal­mozódó és az általa gerjesztett prob­lémákat is. „Növeli, ki elfödi a bajt” - írta Illyés Gyula, s teljesen egyetértve vele, ideje volna leltárt csinálni ezekről és azokról, legalább gyertyát gyújtani az alagútban, és lázasan munkálkodni a kijutáson, pontosabban azon, hogy mindnyájan kijussunk. Süketek párbeszéde folyik, részint a politikai elit két nagy szekértábo­ra között, részint a politikai elit és a társadalom között. Ebben a helyzet­ben pedig minden szereplő, ha van rá módja persze, ha már konszenzusról és együttműködésről nem lehet szó, megpróbál erőből politizálni. Az elő­ző hasonlatnál maradva, el lehet érni, hogy átmenetileg én mondjam meg ki ásson, mivel és merre, csak nem tud­juk, hogy nem ott e a legkeményebb a kő, hogy biztosan kifelé és nem befe­lé haladunk, és ha sokat vacakolunk, nem fogy-e el a levegőnk. A rendszerváltási folyamat óriási előnye volt a békés átmenet, de a béke mögött ki nem beszélt és meg nem oldott konfliktusok húzódtak. A felül­ről, a frissen létrejött vagy újjáalakult pártok által irányított rendszerváltás homályban hagyta a valós társadal­mi igényeket, s az irányítók azt sem mérték fel, talán nem is akarták, vagy képesek sem voltak rá, mit ért az átlag­ember demokrácián. Milyen lehetősé­geket, milyen önállóságot, jogokat és kötelességeket társít ehhez a számára elméletben és gyakorlatban egyaránt új fogalomhoz. Nem tisztázódott, mi a múlt és a jövő közötti kapcsolat, mi a valóság és mi volna kívánatos. A gazdasági és politikai (de általában gazdaságilag és politikailag összefo­nódott) elit erre vonatkozó elképzelé­sei és gyakorlata is nagyon ellentmon­dásos volt és maradt. Kevesen voltak a valóban világmegváltó, a közjó szol­gálatára szerződött politikusok, még kevesebben, akiknél az elvszerűség szakszerűséggel is párosult, s ebből a csoportból mára már nagyon sokan ki is szorultak a politika színpadáról, vagy maguk hagyták ott a világot je­lentő deszkákat. Az államszocializmus politikai elitje mintegy 30, gazdasági elitje pedig 70-90%-ban mentette át magát, magával hozva a paternalista állam módszereit, majd kombinálta azokat a multinacionális tőke gátlás­talanságával. Tévedés ne essék, nem egyéni gonoszságból, hanem részint mert ezt ismerte, részint mert erre kényszerítették és kényszerítik a kö­rülmények, részint pedig azért, s ez a legfontosabb, az érem másik oldala, mert hiányzik mind a gazdaságban, mind a politikában a megfelelő tár­sadalmi kontroll, a civil társadalom ereje és szervezettsége, a társadalom érdekérvényesítési csatornáinak meg­felelő színvonala.- A képviseleti demokrácia fősze­replői, a pártok és frakcióik hatalmi harcot folytatnak egymással, és ennek rendelődnek alá a válságkezelés, a társadalmi reformok, a rövid és hos­szútávú döntések alakulása. Ma már látható, hogy ebből a szempontból is kedvezőtlen következményei lettek a pártrendszer erőszakos leegyszerűsí­tésének, amit a baloldalon az MSZP kezdett, majd a jobboldalon a FIDESZ folytatott politikai ellenfeleinek beda­­rálásával.- A politikai viták célja ilyen lég­körben pusztán annak meghatározása, mitől borzolódjanak a kedélyek, nem pedig a megoldások kikristályosítása, a dolgok nem a nyilvánosság előtt és minden érdekelt bevonásával, hanem a színfalak mögött dőlnek el.- A szakszervezetek általában gyengék, az Országos Érdekegyez­tető Tanács szereplői, az állam, a munkaadók és munkavállalók közötti egyensúly rendre-másra felborul. A közvetlen demokrácia alkalmazása kialakulatlan, a sztrájk és a tüntetések eszközeivel az elégedetlenek sokkal kevesebbszer élnek, mint a nyugati demokráciákban, s ha igen, vagy ki vannak téve különféle provokációk­nak, vagy nem veszik igazán komo­lyan érveiket, és nem jutnak valódi eredményre. Gyenge a valós érdek­felismerés és az érdekérvényesítés képessége. (Talán reményt adhat, ha a közalkalmazottak és a mozdonyve­zetők egyszer együtt tudnak sztráj­kolni.) Sokszor nem megfelelőek az elégedetlenséget kifejező eszközök. (Például a részleges útlezárások sokkal inkább akadályozzák és veszélyeztetik a normális közlekedést, mint az abnor­mális politizálást.) Nem is beszélve a szélsőséges megnyilvánulásokról, s az azokra adott nem kevésbé szélsőséges válaszokról.- Nagyon fontos, hogy demok­ráciában sem az állampolgár, sem a rendőr nem lehet a politika játéksze­re, az állampolgár csak addig mehet el, amíg mások érdekeit, biztonságát, szabadságát nem sérti, a rendőr pedig addig alkalmazhat erőszakot, amíg azt az alapjogok és a közérdek szolgálata indokolja.- A középosztály gyengeségének politikai következményei is vannak, gyenge a civil társadalom, és alig ér­vényesül a társadalmi kontroll.- Ismert a magyar társadalomban kialakult egzisztenciális, iskolázottsá­gi, kulturális különbségek mértéke, de felderítetlen maradt, milyen különbsé­geket tolerál a magyar, de általában a posztszocialista országok társadalma.- A rendszerváltási folyamat kez­detén átgondolatlan maradt az is, milyen ágazatokban és milyen mér­tékben kívánatos az állami tulajdon megtartása, illetve hogy a korábban megszokott „gondoskodó” állam a szociális piacgazdaságban mennyire tudja szociális funkcióit betölteni, és mennyire lesz maga is kiszolgáltatott a piac törvényeinek.- A viharos gyorsasággal lebontott államszocializmus által kínált értékrend helyére gyakorlatilag nem került sem­mi. Az előbbi problémák felismerésé­vel és kezelésével kapcsolatban is, de az értékválsággal összefüggésben külö­nösen sokszor vetődik fel az értelmiség felelőssége: miért nem szóltak időben, hogy nem jól mennek a dolgok, mi­ért nem mutatták meg a kivezető utat? Elgondolkodtató, hogy az értelmiség mely része tudta volna magára vállal­ni egymagában ezt a nemes feladatot. Vajon az, amelyik rendszertől, elvektől és értékrendektől függetlenül a politi­kai és szakmai (nem kevésbé anyagi) érvényesülés reményében mindig szél­irányba áll? Vagy esetleg az, amely egy feltörekvő új nemzedék tagjaként az elődöktől már nem értékrendet hanem csak értékválságot kapott örökül, s így tudásvágyát a gátlástalan karriervágy moiválja egyedül? Vagy esetleg az a csoport, melyet már az előző rendszer­ben is megaláztak és meggyaláztak, és ma is ezt teszik vele, ha a tudása nem forintosítható azonnal, ráadásul olyan élhetetlen, hogy erkölcsi elvei meg­akadályozzák a mások rovására való érvényesülésben. Különösen a peda­gógus hivatás (az óvodától az egyete­mig) leértékelése járhat katasztrofális következményekkel a felnövekvő új generációkra nézve. (Folytatás a 3. oldalon) Amit az Árpádsávos zászlóról illik tudnunk Megjelent Orbán Éva legújabb kötete ORBÁN ÉVA Amit az Árpádsávos zászlóról illik tudnunk Pro Veritate Orbán Éva ismét meglepte olvasóit. Az 50. évfordulóra megjelent könyve, „Amit ’56-ról mindenkinek tudnia kell” sikere után ismét aktuális történelmi témával jelentkezett. Új könyvének címe: „Amit az Árpádsávos zászlóról illik tudnunk”. Az írónő kérdésünkre, miért foglalkozik a mostanában oly sokat vitatott történelmi zászló eredetével, történelmi szerepével, így válaszolt: -Vannak időszakok, amikor régi és új, a magyarság történelmével kap­csolatos témák újból és újból előkerülnek a mindennapokban, a sajtó, a média, és nem utolsósorban bizonyos politikai meg­gondolásból vagy indíttatásból. Ez önma­gában még nem lenne baj. A probléma ott kezdődik, amikor a téma kapcsán az indulatokat, bizonyos esetekben gyűlöletet keltők vagy nem rendelkeznek kellő jár­tassággal, pontos információkkal az adott témában, vagy szándékosan, csúsztatással próbálnak összemosni - a saját gondolko­dásukban pontatlanul vagy hamisan meg­rögzött - dolgokat, melyek végeredménye már több, mint csúsztatás, egyértelműen valótlanság lesz. Az Árpád-házi királyi család Árpádsávos zászlója és a Szálasiék által használt nyilas zászlók esetében ezért kezdtem kutatásba. Orbán Éva kijelentette: A fotó-arhívu­­mok képeit és régi könyvek fotóit szemlél­ve meglep» eredményre és következtetésre jutott. Rá kellett jönnie, nem ez az első eset, amikor hamis információkkal félrevezetik a nagyközönséget, és az emberek jóhiszeműen elhiszik mind­azt, amit náluk tanultabb, ismert embe­rek állítanak. Ez a kis könyv ezért abból a célból született, hogy megossza az ér­deklődőkkel mindazt, amire rábukkant, és segítsen politikusoknak, sztár-riporterek­nek, újságíróknak a téves illetve hiányos ismereteik pótlásában. A könyv három részből tevődik ös­sze. Az első rész az Arpádsávos zászló hiteles történetével foglalkozik, megfelelő dokumentumokkal illusztrálva. Ez a rész, miután a zászlótan párhuzamosan fejlődött a rokonterületekkel, a címertannal és a pe­cséttannal, és tárgyi zászló-emlék nem igen maradt az utókorra, röviden foglalkozik e két területtel is. A témát csodálatosan szép, régi képiekkel kísérhetjük nyomon. A má­sodik rész a nyilasok zászlóhasználatáról szól, régi fotók és könyvek képanyagának felhasználásával. A kötet szerzője össze­hasonlítást tesz az Árpádsávos zászló és a nyilas-zászló között, továbbá a harmadik részben nemzetközi szaktekintélyekkel, a témát legjobban ismerő egyetemi tanárok­kal készített interjút. Dr. Bertényi Iván és Dr. Pandula Attila mondják el szakvéle­ményüket. Az írónő szeremé, ha a könyvében leír­takkal sokak eligazítást kaphatnának, mert ez az ízléstelen kreált zászló-vita rendkívül bántotta az igazságérzetét, no meg az igaz történelmünket is. Véleménye szerint:- Sajnos van egy törpe kisebbség, aki­ket kimondottan bánt a magyar történelmi múlt, annak hagyományai és jelképei. Hol a Szent Koronával, hol a Turullal, hol az Árpádsávos zászlóval van bajuk. Valószínű ezek a régi magyar kultikus emlékek még ma is olyan kisugárzással bírnak, olyan gyökereket jelenthetnének, mely összefoghatná a magyarságot, s ez akadályozza őket saját - a nemzeti ér­dekekkel ellentétes - céljaik és érdekeik megvalósításában. Ha kicsit mélyebben foglalkozunk e témával és elolvassuk a valóban nem nagy, de annál tartalmasabb könyvecskét, megtudhatjuk például, Radics Géza kuta­tó szerint „a legősibb zászlónk a XI. szá­zadból való. Nagy a valószínűsége annak, hogy az Árpádsávos zászló Álmos nagy­fejedelem által szervezett és létrehozott nemzetszövetség közp»nti zászlaja volt, amelyet Vérszövetséggel szentesítettek. A piros az uralkodó, míg a fehér (ezüst) a főúri réteget képviselte..Megtudhatjuk továbbá, hogy Imre királyunk az 1202-es Aranybulláját olyan pecséttel hitelesítette, amelyen háromszögű pajzsban vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező látha­tó. II. András királyunknak az 1222-es Aranybulláján a pecsét szintén hétszer vágott, az Árpádsávos mezőn 7 oroszlán látható. Mátyás király nagy pecsétjének hátsó lapján, a főhelyen a hétszer vágott Árpádsáv szerepel a pajzson. Orbán Éva megállapítja: „Mátyás királyunk rendkí­vül erős kötődést érezhetett az Árpád­sávos címerhez, mert még a Corvinák első lapján, a tulajdont jelző címerként is negyedelt pajzsban jelen van a vágásos mező, a kettős kereszt a családi címer mellett. Az Árpádsávok szerepeltek első, titkos pecsétjén is.” A kötetben szereplő Képes Krónika 12 iniciáléja alapján megállapítható: Kézai Simon krónikaírónk szerint a magyarok Géza fejedelem koráig turulos zászló alatt harcoltak. Az iniciálékon az Attila ábrá­zolásokon: piros zászló, középen fekete turulmadár látható, a római kereszténység­hez csatlakozó magyar királyoknak pedig piros mezőben kettős keresztes, valamint hétszer vágott piros-ezüst csíkozású far­­kincás zászlójuk volt. Az egyik iniciálén Szent István király látható férfikora teljében. A király sziklás talajon áll. Lábszárán aranypettyes, barna láb vért van, páncélingét piros-fehér csí­kozású ruha borítja, melynek csíkozása azonos a hétszer vágott Árpádsávos fel­ségjellel. A kötet szerzője rámutat: - Árpádházi királyaink koronázásuk után Szent István bíborpiros mezőben hármas halmon kettős keresztes farkincás zászlóját használták, míg az uralkodó család férfitagjai a hétszer vágott Árpádsávos zászlót. Vagyis Orbán Éva a kutatásaira hivat­kozva kijelenti: - Az Árpádsávos történel­mi zászló nem nyilas zászló, és a nyilas zászlót a hozzákapcsolt sávok nem teszik Árpád-házi zászlóvá, de mindkettő a zász­ló kategóriába tartozik. A történelmi Ár­pádsávos zászló és a nyüaskeresztes zászló két külön zászló. Az Árpádsávos zászló semmiképp nem téveszthető össze a nyilasok zászlajával, melyen „Árpádsávok” - bár eggyel többen - vannak. ’56-ban sem határolód­tunk el a Rákosi címer miatt a nemzeti zászlónktól, mindössze kivágtuk belőle az idegen felségjelet. Ha továbbhaladunk a kötet olvasásá­ban, a szerző rávilágít: a Magyar Köztár­saság hivatalos államcímerében is láthatók az Árpádsávok. - Vagyis címerpajzsunk fele a hétszer vágott Árpádsávos címer és zászló, az Árpád-házi királyi család szimbóluma. Másik fele a piros mezőben hármas-halmon, koronából kijövő fehér kettős-kereszt, a Szentkoronával megko­ronázott Árpád-házi királyok uralkodói címere. A kettős kereszt az apostoli király megkülönböztetését jelzi, melynek értel­mében a középkori Európában egyedül a magyar királyoknak volt joga országunk­ban egyházi méltóságokat kinevezni. A mai hivatalos magyar címer egyér­telműen felvállalja történelmi múltunkat. A magyar kitüntetések mindegyikén jelen van az állami címer, a rajta lévő Árpádsá­vos mezővel. A hétszer vágott Árpádsávok alkalma­zása életünk több területén külön is megta­lálhatók. Például települések - Esztergom, Kisvárda, Dunaszentgyörgy, Nagyigmánd stb. - címerében, iskolát vagy végzettsé­get kifejező jelvények között is előfordul - állapítja meg Orbán Éva. Sőt a Magyar Honvédség alakulatainál és oktatási intéz­ményeinél is megtalálhatjuk az Árpádsá­vok használatát. Az Árpád-házi szimbolika egyaránt je­len van a hivatalos állami, önkormányzati és civil szervezetek, lovagrendek jelképrend­szerében is. A magyar Parlamentben kine­vezésük alkalmával a közjogi méltóságok, a miniszterek, a képviselők a magyar törté­nelmi zászlók előtt, köztük az Árpádsávos zászló előtt teszik le hivatali esküjüket. Miről szól tehát a kreált Árpádsávos zászló-vita? Dr. Bertényi Iván, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke szerint téves és rossz felfogás összemosni a nyüas zászlót a történelmi Árpádsávos zászlóval. Orbán Éva hiánypótló munkája segít eligazodni a félretájékoztatott vagy a témában járatlan olvasót. E cikk szerzője pedig reménykedik, hogy e téma tárgyilagos tisztázása után egyik ősi magyar szimbólumunk végre méltó helyére kerül. Aki pedig magával viszi és magasba emeli egy-egy ünnepi esemény alkalmával az Árpádsávos zász­lót, nem árt, ha tudja, majd ezeréves törté­nelmi ereklyénket tartja a kezében, melyet valóban nem engedhet sárba taposni. (A kötetet kiadta a Technika Alapít­vány prof. Pungor Ernő akadémikus ve­zetésével, valamint a Szent László király Alapítvány.) Frigyesy Agnes NYUGATI MAGYARSÁG A Hungarians of the West Hongrois d'Occident J Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSi ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal,QC H3P 3B9, Canada Phone: (514)731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Magyarországi szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel ./Fax: 326-7531 E-mail címünk: ukr4you @ yahoo .com nyugatimagyarsag@axelero.hu Terjeszti: GONDOS BT., FEHÉRLÓFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$ 45, egyéb országok: US-$ 45, MAGYARORSZÁG: 2500 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreali szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem kül­dünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétle­nül képviselik a szerkesztőség álláspont­ját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom