Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-11-01 / 11. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2006. november 1956 és a nemzet II. A Beszélgetés Székelyhídi Ágoston író-politikussal (folytatás az előző lapszámból) De azért 24-én reggel aláírta a rögtönítélő bíróságok felhatalmazásáról szóló törvényt. Igaz, este ezt már fel is függesztette. Fültanúja volt annak, hogy Gerő Ernő telefonbeszélgetést folytat Moszkvával a szovjet csapatok behívásáról, de nem tiltakozott. A hivatalos segítségkérő levelet azonban nem írta alá. Ebben a furcsa menetben zajlottak a tárgyalások a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok küldöttségeivel. Nagy Imre magatartását és a kormány irányultságát most már lépésről-lépésre ezek a tárgyalások alakították. A sorsfordító döntést 30-án éjjel a forradalmi küldöttségek és Nagy Imre egybehangzó akarata hozta meg. A nemzeti önrendelkezés és a politikai demokrácia felső képviseletével öttagú nemzeti kormány alakult. A nemzeti önszerveződés természetes folyamata nyolc nap alatt kiteljesedett. Ennek a teremtésnek a kilencedik napján a teremtő, a nemzet a maga urává vált. Nagy Imre október 31 -én délután az országház erkélyéről jelentette be ezt a döntést: „Az a forradalmi harc, amelynek ti voltatok a hősei, diadalt aratott. Ennek a győzelemnek az eredménye hozta létre a mi nemzeti kormányukat, amely hazánk függetlenségének és szabadságának szilárd talaján áll.”- Milyen szerepe volt a pártellenzéknek, a reform-kommunista csoportoknak?- Szerepük a kommunista baloldal elfogadottságának, hatékonyságának és így hatalmi erejének növelésére irányult. Nagy Imre még október 23- án is ilyen javaslatot tett. „Elébe megyünk a népi mozgalomnak és a nemzeti érzéseknek, hogy élére álljunk ennek a népi mozgalomnak és ezáltal szétverjük az ellenforradalmárokat és megőrizzük a népi demokratikus rendszert.” A válaszút innét ágazott el a teljes nemzeti azonosulásig. Emeljünk ki néhány sorsfordító megnyilatkozást, a nemzet megnyilatkozásait október 27-e és 30-a között. Ezen az első napon a Szakszervezetek Országos Tanácsának, az írószövetségnek, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságnak és a Miskolci Munkástanácsnak a küldöttségei arról győzték meg Nagy Imrét és bizalmasainak köreit, hogy végleg választaniuk és dönteniük kell. Az írók, az egyetemisták és az új munkásvezetők a „nemzeti demokratikus forradalom elismerését és képviseletét” követelték. Nagy Imre 28-án már be is jelentette „a régi bűnös politikával szakítunk, és egész népünknek átfogó és eggyé forrasztott nemzeti demokratikus mozgalmát támogatjuk.”- Ezek a tárgyalások a nemzeti önvédelem és önrendelkezés akaratának kibontakozását bizonyították?- A szabad hírközlés 30-áig a forradalmi hatalmi testületek országos megalakulásáról számolt be. Aznap két közlemény keltett erős hatást. A Corvin-közi szabadságharcosok nyílt levelet intéztek a megszálló szovjet hadsereg parancsnokságához. „Ellenünk csak az államvédelmi hatóság egy része harcol és a hazánkban lévő szovjet haderőnek Budapesten bevetett része. Testvérgyilkosnak tekintjük az államvédelmi hatóságot, akik kiprovokálták a fegyveres felkelést és az esztelen tömeggyilkos vérengzést. De nem tudjuk megérteni önöket sem, hiszen mi nem vagyunk külső ellenség, csak a jogait követelő elnyomott nép.” A győri Dunántúli Nemzeti Tanács és a csatlakozó tizenegy forradalmi bizottság pedig először tette világossá az új közhatalom kiteljesedésének igényét. „A kormány legkésőbb... március végéig több párt részvételével írjon ki általános titkos választást.” Ebben a döntési szakaszban köthetjük össze a szálakat már Erdélyből és Kárpátaljáról is. Nagy Imre 30-án nemcsak a többpárti nemzeti kormány megalakulását, hanem az új forradalmi közhatalommal való együttműködést is bejelentette. „Az egypárt-rendszer megszüntetésével a nemzeti kormányzást az 1945-ös koalíciós pártok alapjaira helyezzük. A forradalom által létrehozott demokratikus helyi önkormányzati szerveket elismerjük, rájuk támaszkodunk és támogatásukat kérjük.” A történelmi Független Kisgazda Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt központi és helyi szerve magában foglalta a történelmi nemzettudat és nemzeti felelősség megújítását is. Magyarország és a kárpát-medencei magyar nemzet része kölcsönös kapcsolatteremtése így, a történelmi pártok visszaállításával vált természetessé. — A határon túl élő magyarok már az első hír hallatán válaszoltak a forradalom nemzeti önrendelkezési törekvésére...- Valóban: Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon október 23-tól mozgolódtak magyar egyetemisták, főiskolások és középiskolások. Esti összejöveteleken támogató aláírásokat gyűjtöttek a magyarországi tüntetések mellett. A Házsongárdi temetőben égő gyertyákkal emlékeztek az első sortüzek áldozataira. Jeles erdélyi világi és egyházi személyiségek elérkezettnek látták az időt, hogy magyarságuk sorsát a világ elé tárják. Október végén, november elején készült el közös munkájuk, a Memorandum az erdélyi kérdésről az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Az első szövegváltozatokat Magyarországon is ismerte Bibó István, Illyés Gyula, Németh László, Ravasz László, Tamási Áron és Veres Péter. A közvetlen kapcsolatot Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspökkel Tamási Áron tartotta, aki a hazai leendő koalíciós kormányban a Nemzeti Parasztpárt kijelölt kulturális minisztere volt. A Memorandum széles történelmi és politikai távlatot fogott át: „Az erdélyi kérdés 1920-ban keletkezett Magyarország keleti részének Romániához csatlakozása folytán. Megoldása négy politikai keretben képzelhető el: 1.) Román uralom alatt a trianoni határok fenntartásával és légiesítésével, az erdélyi magyarok autonómiájával az Európai Unión belül vagy kívül. 2.) Erdélyi magyar uralom az ezeréves határok visszaállításával és légiesítésével, az erdélyi románok autonómiájával, az Európai Unió keretein belül. 3.) Független Erdélyország az ezeréves és trianoni határok között az Európai Unió keretében. 4.) Erdély területének megosztása Románia és Magyarország között a méltányosság szabályai szerint az esetleges lakosságcsere biztosításával az Európai Unió keretein belül vagy kívül.” Romániában azokban a napokban ötven-ötvenkét településen alakult együttérző, együttműködésre kész magyar önszervező csoport. Tömeges büntetés, kivégzés, embertelen bánásmód lett a sorsuk. Kárpátalján október 24-étől a szovjet-magyar határsávban rendezték be a Vörös Hadsereg támadó alakulatainak parancsnokságát. Nyomban kijárási tilalmat rendeltek el. Ennek ellenére több településen szervezkedtek titkos magyar csoportok a „testvéri segítés” szándékával. Beregszászon, Gálocson, Nagyszombaton, Nagyszöllősön, Szolyván, Técsőn, Ungváron és másutt főleg fiatal magyar fiúk és lányok terjesztettek röplapokat kézírásos felhívással. „Talpra magyar!” „Segítsünk magyar testvéreinknek!” „Testvéri segítés kell!” „Ne engedjük át a tankokat a Tiszán!” A szervezkedések ungvári körben a nemzeti kisebbségi jog és vallásszabadság követelésére is kiterjedtek. Egy 1995-ben készült összegzés szerint 1956 végétől 59-ig zajlott tömeges megtorlás. Legalább négyezer magyar ellen indult rendőrségi és ügyészségi vizsgálat politikai bűncselekmény gyanújával. Nagy Imre, a koalíciós kormány miniszterelnöke október 31-én a hagyományos nemzeti gondolkodás kifejezéseit élesztette fel. Az olasz II giornale tudósítójának pedig így nyilatkozott: „Nyugati demokráciaként független nemzeti politikával fogunk kormányozni. Saját utunkat fogjuk járni, a magyar utat”. Saját út? Magyar út? Ez az irányválasztás az 1918 óta eltelt évtizedek kudarcának, újrakezdésének és megtisztulási szándékának tanúságát fejezte ki. A forradalom győzelmét megélő három nemzedék találkozott abban, hogy a jobboldali és baloldali szélsőségekkel való szakítás után végre a nemzet megosztását is maga mögött hagyta. Mindenki előtt megnyílt az a bizonyos saját út vagy magyar út.- A Corvin-közi szabadságharcosok a 30-ai levélben csak az AVH egy részét ítélték el. Es ezt a jogait követelő magyar nép nevében tették.- Gondos megkülönböztetéssel éltek ebben a politikai kirekesztésből szabaduló szociáldemokraták is. Kéthly Anna, a Szociáldemokrata Párt elnöke a Szocialista Intemaconálé bécsi gyűlésén október 31-én kijelentette. „A Magyar Szociáldemokrata Párt új megalakulása nem jelenthet menedéket azoknak, akik a szörnyű politikai, gazdasági és erkölcsi csődöt okozták. Nekik számot kell adniuk tetteikről.” Kéthly Anna felkért államminiszterként a nemzeti kormány véleményét is képviselte. Számadást említett, nem leszámolást. Ha úgy tetszik, jobboldali és baloldali álláspont találkozott ebben a magatartásban. Senki sem azt méregette, hogy ki nem magyar. A nemzeti szocialista és a kommunista birodalom külső kényszereinek és hazai helytartóságainak megosztó hatása mintha hirtelen elenyészett volna. A forradalomban kibontakozó nemzeti önrendelkezés a természetellenes állapotot természetes állapottá lendítette át. Nemzeti megosztásból így lett nemzeti összetartás.- Milyen jelentőséggel bír Bibó István november 6-án befejezett alkotmánypolitikai munkája?- Bibó István Expozéjában forradalmi törekvéseinket hitelesen foglalta alkotmányozási tervezetekbe. „Az általános választások megtörténte előtt a forradalmi bizottságokból, munkástanácsokból forradalmi alkotmányozó gyűlés üljön össze, mely az új magyar demokrácia alkotmányjogi és társadalmi alapelveit alkotmánytörvény hatályával megszabva... államfőt választ és választójogi törvényt alkot, a.) Magyarország államformája az 1946- os első törvénycikk szerinti köztársaság. b.) Magyarország kormányformája az 1848 harmadik törvénycikk szerinti független felelős kormánya, népképviselete és a szabadságjogok teljességén alapuló parlamentáris demokrácia.” Figyelemre méltó, hogy a tudós jogász-politikus 1848-at említi és nem 1945-öt és 1946-ot, vagyis a teljes parlamenti demokráciát. A nemzet akkori állapotának összegezését és a kifejlődés irányát jellemezte ez a tervezet. A forradalmi szabadságharc kiteljesedésének önképét ismerhetjük föl benne és a nemzeti közakarat önvallomásának tekinthetjük. A nemzeti összetartás épp erre az értékrendre épül.-Es a kommunista baloldal?- A kommunista baloldal belső reformját Nagy Imre szorgalmazta már 1953-ban. Épp ennek a kísérletnek a kudarca leplezte le a kommunista baloldal rejtett arcát. A tapasztalatokat Nagy Imre 1956-os nyári feljegyzései őrzik. „A magyar szocializmusnak nem a nemzeti nihilizmus az útja, hanem a párt és államvezetés politikai és morális megújulása. Súlyosabb károkat okozott a szovjet-magyar viszonynak Rákosi nemzetellenes, a nemzeti érzést sértő, megalázó politikai tevékenysége, mint az amerikai propaganda. Az ország elszegényedett, lerongyolódott, lemaradt. Igazságot kell szolgáltatni a magyar népnek, a munkásosztálynak, parasztságnak, értelmiségnek.” így tehát először éppen a népi baloldal minősítette nemzetileg cinikusnak és nemzetellenesnek a kommunista baloldalt ötvenhat nyarán. A hazai pártállami döntéshozók már ötvenhat július 2-án gondoltak is Nagy Imre és hívei esetleges letartóztatására. A határozat A jobboldali támadás visszaverése címet viselte. Országos politikai határozatot kicsinyesebb és nyomorúságosabb érveléssel keresve se találhatnánk. „Össze kell állítanunk azok listáját, akik részt vettek Nagy Imre hatvanadik születésnapjának alkalmából rendezett fogadáson. Meg kell vizsgálni, hogy a fegyveres testületek tagjai között milyen a hangulat, kik vettek részt a Petőfi Kör legutóbbi vitáján és tapsoltak a pártellenes felszólalóknak.” Ezek voltak az „érvek”.- Mit tekintett a baloldal a jobboldaliság mércéjének?- A kommunista baloldal sérthetetlenségét. Magyarország vesztére ebből az álcsoportból kerültek ki a katonai bizottság és az úgynevezett mozgósítási stáb tagjai. Ez a két testület irányította aztán az alkotmányos és az alkotmányon kívüli hazai fegyveres szervezeteket. Persze a két testület maga is titkosan és alkotmányon kívül működött. Tevékenységüket csak a hasonló birodalmi szervek vezetőivel egyeztették. így történhetett meg, hogy a katonai bizottság és a mozgósítási stáb maradék tagjai szovjet védettségben szervezkedtek október 23-a és november 4-e után is. Többek között fegyveres műveletekre adtak parancsot. Október 23-ától december 22-ig mintegy hatvan sortüzet zúdítottak fegyvertelen tüntetőkre, önszervező utcai csoportokra és tömegekre. Ez az elvakult és kegyetlen folytonosság kötötte össze a hazai kommunista baloldal forradalom előtti és forradalom utáni hatalmát. Hadd hivatkozzunk ezen a ponton megint a szovjet döntéshozók október 28-ai titkos állásfoglalására, mely szerint Magyarországon forradalmi katonai bizottság lehet, bár ez a legrosszabb variáns. Nos, nemsokára ezt a legroszszabb variánst állították csatasorba. A november 4-én előbukkanó Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ugyanis igazában szovjet-magyar katonai bizottságként működött. A magyar nemzeti önrendelkezést vérbe fojtó kommunista baloldal változatlanul saját érdekét, hatalmát, sérthetetlenségét tekintette mércének.- Novemberben és decemberben a kommunista baloldalon a bosszúállás, a vádaskodás, a visszarendeződés indulatai tomboltak...- November 22-e és 24-e között a visszarendeződés igazi erejét a szocialista tábor, a Román Kommunista Párt küldöttsége képviselte Budapesten, Gheorghe Gheorghiu-Dej vezetésével. Először is megleckéztették a hazai kommunista baloldalt. „Nálunk nagy meglepetést keltett az, hogyan lehet hogy egy párt, amelynek nyolcszázezer tagja van, nem lépett akcióba egy emberként a népi demokrácia ellenségeivel szemben. De ne hivatkozzunk nyolcszázezerre, csak száz vagy kétszázezer párttagra, megbízható elvtársra, akik képesek a szocializmus ügyét az életük árán is megvédeni” - mondta Gheorghiu- Dej. Ezután következett az erőszak bátorítása. „Ütni kell! A pártnak ütnie kell a legnagyobb erővel. A fasizmus uralomra jutásának megakadályozása összhangban van Magyarországnak az 1947-es párizsi békeszerződésben vállalt kötelezettségeivel. Ez Románia és Magyarország érdeke.” - jelentette ki a román pártvezér. A nemzet önrendelkezési akaratát így ott és akkor először azonosították a fasizmussal. Ebből a hazug azonosításból faragtak akkor is, azóta is vádat. December 5-én éjjel a frissiben kimondott vádat már foganatosították is. Letartóztatták az értelmiségiek forradalmi bizottságának és a nagy Budapesti Munkástanácsnak az elérhető 188 tagját. Ezt a rögtönítélő népbírósági és katonai bírósági tanácsot a rendőrségi és ügyészségi szervek, az intézményi és munkahelyi fegyelmi bizottságok sorozatos határozatai követték. A tiszti kar tagjaiból és önkéntesekből szabadcsapatok alakultak. Nem egy ilyen szabadcsapat halálbrigádnak nevezte saját magát. A Budapesten, Békésben. Szabolcsban halálra kínozott, agyonlőtt és elkapart áldozatait száznál többre becsülik. Magyarországon 1960 végéig politikai okból 450-460 embert végeztek ki, 23-24.000-et ítéltek börtönre, 140- 150.000-et büntettek vagy bélyegeztek meg internálástól elbocsátásig, áthelyezésig, kizárásig, nyilvános figyelmeztetésig. Menekülésre kényszerült 240.000 nő és férfi, köztük 2.000 család. A politikai megtorlás legalább másfélmillió embert érintett, családtagokat és a második nemzedék tagjait is. Ez a politikai megtiltással felérő megtorlás csak 1990. július 19- én ért véget 1956 igazságtételi törvényének eltiltásával. Minden azzal kezdődött, hogy a kommunista baloldaliak az 1956-os forradalmat és szabadságharcot ellenforradalomnak minősítették, újabb megosztásra ítélve ezzel a nemzetet magát. Egyik oldalon kiépült a pártállam hatalmi tábora anyagi, karrierbeli előnyökkel, a másik oldalon az ellenforradalmámak és fasisztának bélyegzett széles csoportok minden hátrányos megkülönböztetésükkel. Egy alföldi város tanácselnök-helyettese még 1989. február 3-án is azzal utasította el egy nyomorgó asszony kérelmét temetési segélyre, hogy „férje büntetett előéletű ellenforradalmár volt”. A megtorlás felelőseit és kiváltságosait ugyanakkor még a lelkiismereti teher alól is igyekeztek fölmenteni. Nagy Imre újratemetése előtt 1989. február 10-én a pártállam egyik minisztere arra intett a politikai döntéshozó testület zárt ülésén: „...nem szabad megengednünk, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik akkor fegyvert fogtak novemberben, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. Ezért kapták a kitüntetést vagy az elismerést. Arról nem is beszélve, hogy az 1956-os ellenzékiek... mint a nemzet lelkiismerete léphetnek fel... Ez nekünk nem jó.” Figyeljünk csak a szembeállításra - 1989 tavaszán! Az 1956-os megtorlás a belőle eredő kiváltságos hatalom sáncain belül helyezkedik el; az ellenforradalom hívei ellenzéki lázongóként a sáncokon kívülre szorulnak. A sáncon belüliek természetesnek és jónak találják ezt a szembeállítást, a nemzet megosztását tehát elismerték, és adottságnak tekintették. Csakhogy ennek a sáncon belüli miniszternek a pályája 1989 után még magasabbra hágott. Horn Gyula pályája magában hordozza az 56-ból eredő megosztó és megtorló hatalom máig tartó irányultságát. Horn Gyula november közepétől az önkéntes tiszti karhatalmi ezred főhadnagyaként vett részt a szabadságharc és ellenállók felmorzsolásában, szovjet felszereléssel és fegyverrel. Pártállami karriere meredeken emelkedik: 1983-tól a moszkvai kommunista világközponttal együttműködő hazai testület vezetőjévé, majd külügyminiszterré nevezték ki. Később a közjogi rendszerváltozás idején az egyeduralmi párt kiváltságainak átmentésében jeleskedett. Az MSZMP- ből alakult MSZP-ben 1989 őszétől a reform-szocialista örökséget védte alapító elnökségi tagként, elnökként, országgyűlési képviselőként, végül miniszterelnökként. Nevéhez fűződik a hazai kommunista baloldal 1989 utáni második átalakulása. Pártelnök-miniszterelnökként ugyanis 1995. január 25-én egy szigorúan zárt tanácskozáson céltudatosan és gyakorlatiasan szabta meg a legújabb átalakulást. „Baloldali érzelmű tőkésosztályt kell létrehozni.” Ilyen háttérrel az MSZP második elnöke és első miniszterelnöke mit is érthetett vajon baloldali érzelmen? Hiszen tudnia kellett, hogy a gondolatszabadság világában a baloldalt a szociáldemokrácia képviseli. Magyarországon azonban a szociáldemokráciát 1945 után háromszor kényszerítette térdre a kommunista baloldal. Ezt a politikai erőszakot egyazon folytatólagos érdekcsoport követte el: 1948-ban a Magyar Kommunista Párt, 1956- ban a Magyar Szocialista Munkáspárt, 1989-ben a Magyar Szocialista Párt. Ráadásul az egyik tettes párt személyében máig képviselik ezt a folytonosságot. (folytatás all. oldalon)
