Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)

2006-11-01 / 11. szám

2006. november Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal Elfelejtett magyarok? Dél-Amerikában saját erőből ünnepelték 1956 évfordulóját Méltóképpen emlékezett 1956-ra a Latin-Amerikában élő magyarság. Venezuelában magyar teret avattak, Argentínában, Brazíliában, Paragu­­ayban és Costa Ricán pedig egymást érték a kiállítások, filmvetítések, elő­adások, emlékhangversenyek és ko­szorúzások - tudatta lapunkkal Bene­dek László, a Latin-amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének (Lamoszsz) európai képviselője. A 2004-ben létrehozott szervezet kizá­rólag és közvetlenül csak közhasznú célokat szolgál: a latin-amerikai ma­gyar szervezeteket fogja össze és kép­viseli nemzetközi szinten a magyar nyelv és kultúra megőrzése, művelése és ismertetése érdekében. A latin-amerikai magyarok és ma­gyar leszármazottak helyzete sajátos. Ellentétben más nyugati magyar tár­sadalmakkal (például USA, Kanada, Ausztrália és számos európai ország, ahova szüntelenül érkeznek új magyar bevándorlók Magyarországról, Er­délyből, a Felvidékről és a Vajdaság­ból), Latin-Amerikába 1956 óta nem volt számottevő magyar bevándorlás. A mai magyar társadalmak ifjúsága többségében harmad-, sőt negyedge­nerációs fiatalokból áll. Épp ezért szin­te lehetetlen felmérni a számukat.- Statisztikák nem állnak ma rendelkezésre, de különböző kiad­ványokra, adatokra és felmérésekre támaszkodva abból indulhatunk ki; hogy Argentínában 30-50 ezer, Bra­zíliában 80-100 ezer, Venezuelában pedig 10-15 ezer magyar, illetve ma­gyar leszármazott él. Ha ezeknek a számoknak a 10-15 százalékát vesz­­szük, akkor kaphatunk valós adatot az aktív, ma is cselekvőén számon tartható magyarság létszámáról. Ennél kisebb, de szintén szervezett magyar közösségek találhatók még Costa Ricában, Chilében, Paraguay­­ban és Uruguayban is. Az asszimi­lációs folyamat Venezuelában a leg­erősebb, Argentínában a leglassúbb. Ennek okát az emigrációs csoportok kezdeti intézményesedésében és fej­lődésében, a befogadó országok sajá­tosságaiban és körülményeiben kell keresnünk. Ezekben az országokban senkinek sem kell a magyarsága miatt félelemben élnie, atrocitások nem érik őket. Ugyanakkor viszont közösségi életükhöz, nemzeti tevékenységükre támogatást nem kapnak, teljes mér­tékben saját erejükre hagyatkoznak. A gyakorlat azt mutatja, hogy a dolo­gi, üzemi költségek a tagdíjakból és adományokból összejönnek, de min­denki, aki a magyar intézményekben dolgozik, az ingyen teszi. És ez így van évlizedek óla. A kezdetekhez viszonyítva mindhárom országban érezhetően csökkent az aktívnak ne­vezhető magyarok létszáma. Ebben nem utolsósorban a gazdasági körül­mények okozta nehézségek az egyik fő tényező, de nagy ellenfél a modem korunk által előidézett közömbös­ség is. Mindezek ellenére örömmel mondhatom, hogy a mai latin-ame­rikai magyar élet bizonyos fokig re­neszánszát éli. Mintegy 30 magyar intézmény működik Argentínában, hasonló a helyzet Brazíliában és Ve­nezuelában is. Hosszabb szünet után ismét van magyar nyelvű újságunk: 2005 márciusban megjelent az Argen­tínai Magyar Hírlap; idén júliusban rendezték meg a VIII. Dél-amerikai Magyar Néptánctalálkozót, két éve Plaza Hungría elnevezésű parkot avattak Buenos Airesben, Sao Pauló­­ban szintén van ilyen, és most az 56- os ünnepségek kapcsán hasonló teret avattak a venezuelai Caracasban.- Úgy vélem, önök mindent meg­tesznek hagyományaink ápolásáért, de mintha az anyaország a Latin-Ameri­­kában élő magyarságról tudomást sem venne.- Az anyaországban még nagyon ke­vesen jöttek rá, hogy kiaknázatlan tőke rejlik a szétszórtságban létesült magyar kolóniákban. Sok szó esik mostanában a „határon túli magyarokról”, a „szü­lőföldön való megmaradásról”. Ilyen­kor, az esetek túlnyomó többségében kizárólag a Kárpát-medence térségére gondolnak, de a nyugati magyarságra (köztük a latin-amerikai magyarságra) nem, mert Magyarországon alig-alig ismerik a latin-amerikai magyarság éle­tét. Ezért is alakultak meg a 90-es évek elejétől a képviseleti intézményeink (kezdetben országonként), majd ezeket összefogva, 2004-ben, a Latin-amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövet­sége, a Lamoszsz. Az a megfontolás vezetett minket, ha nagyobb területet, nagyobb magyar közösséget képvise­lünk, több esélyünk lesz arra, hogy ko­molyan vegyenek bennünket. Legfőbb ismertető eszközünk a honlapunk, a lamoszsz.hu.- Argentínában A magyar sza­badságharc az argentínai sajtóban címmel tartottak kiállítást a Buenos Aires-i nemzeti könyvtárban, „a ber­linifai összeomlása Magyarországon kezdődött" gondolattal indulva, a ma­gyarforradalomról s annak brazíliai visszhangjairól pedig megjelent egy olyan könyv, amelyet a Brazíliában született Szabó László írt. Mennyire érdekelheti a Latin-Amerikában élő más népeket a mi 56-os tragédiánk?- Annak ellenére, hogy a latin­amerikai népek az Egyesült Államok és a Szovjetunió között zajló hideghá­borút kicsit kívülállóként élték meg, az ’56-os forradalom hírei élénk fi­gyelmet és a magyarok iránti szim­pátiát váltott ki abban az időben. Ez a szimpátia a mai napig is tart. Az 50. évfordulóról minden országos napilap tárgyszerűen megemlékezett, függet­lenül az aktuális budapesti hírektől.- A december ötödikéi népsza­vazást követően meghívást kaptak a Határon Túli Magyar Szervezetek Fó­rumának (HTMSZF) tanácskozására. Egy év távlatában mit jelentett mind­ez a Dél-Amerikában élő magyarok számára?- Nemcsak meghívást kaptunk, hanem a HTMSZF későbbi tanács­kozásán teljes jogú tagságot is. Ez azt jelentette számunkra, hogy a Kárpát­medencei magyar politikai szerveze­tek nemcsak el-, hanem be is fogadtak minket. Támogatták azon törekvé­sünket, hogy a magyarországi pártok végre figyelembe vegyenek minket is, például abban, hogy a következő Máértre (vagy ahhoz hasonló tanács­kozásra) mi is kapjunk meghívást, de abban is, hogy anyagi támogatásban is részesülhessünk.- Történtek-e hasonló lépések a magyarországi közéletben is?- A HTMSZF 2005. októberi, ma­rosvásárhelyi tanácskozását követően felvettük kapcsolatot a magyarországi parlamenti pártokkal, amelyek elvben, szintén támogatták törekvéseinket. Pozitív fogadtatásban részesített Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is A Lamoszsz meghívott vendég­ként jelen lehetett az idei Kárpát-me­dencei Magyar Képviselők Fórumán. Azt azonban el kell ismernünk, hogy kézzelfogható, konkrét eredménye­ket, olyanokat, amelyeket a latin­amerikai magyarság közvetlenül érezne, még nem sikerült elérnünk. Úgy érezzük, hogy a jelenleg körvo­nalazódó új nemzetpolitika nehezíti a helyzetünket, mert abban a nyugati magyarság alig említődik meg. Pedig a latin-amerikai magyarság tényleg megérdemelné, hogy az anyaország végre tudomást vegyen róla- Ön Buenos Airesben született. Mikor jött először Magyarországra, s hogyan döntött az itteni letelepedés mellett?- Középiskolás koromban jártam turistaként először Magyarországon. Nagy élmény volt „élőben” látni mindazt, amit elbeszélések és fény­képek alapján ismertem otthonról és a hétvégi magyar iskolából. A La Plata-i Műszaki Egyetemen repülőmérnöki diplomát szereztem, és szerettem vol­na a szakmában elhelyezkedni, ami akkoriban, Argentínában, nemigen volt lehetséges. Magyarországi tartóz­kodásom alatt, közös ismerősök révén, megismerkedtem id. Rubik Ernővel, aki egész életében a repüléssel fog­lalkozott (ő tervezte a Góbét, azt az oktató vitorlázó repülőgépet, amelyet évtizedeken keresztül használtak Ma­gyarországon). O ajánlotta fel, hogy dolgozzak vele, mert éppen nekikez­dett egy kétszemélyes, motoros kisgép tervezésének. Négy évig dolgoztam vele, ezalatt a gép tervezése, megépíté­se, berepülése megtörtént. Sajnos nem sikerült a sorozatgyártást létrehozni. Időközben megházasodtam, első gyer­mekem is megszületett, itt maradtam... Azóta más területen, az energetikában dolgozom, négy gyermekem van.- 1956 ötvenedik évfordulóját mondhatni, méltatlan körülmények között tartották meg. Mit sugározott mindebből a dél-amerikai sajtó, mit tudnak minderről az ott élők?- Az aktuális magyarországi hí­rekről mindenki értesülhetett, persze a látványosabb elemek kerültek az újságok címoldalára vagy a tévé kép­ernyőjére. Ilyen események voltak a tévészékház ostroma, vagy az október 23-án elkötött tank. Számos aggódó és érdeklődő telefonhívást kaptam azokban a napokban olyan argentínai merőseimtől, barátaimtól, akik látták ezeket a képeket. (Varga Attila - Magyar Nemzet) A szavak múltja és jelene „A Magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja ” (Berzsenyi Dániel) A párizsi Sorbonne egyetem nyel­vészei néhány évvel ezelőtt számító­­gépes összehasonlító elemzés segít­ségével megvizsgálták a világ összes élő és holt nyelvét. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy melyik őr­zött meg legtöbbet az ősműveltség közös nyelvének elemeiből, az úgy­nevezett ős-etimonokból. A vizs­gálat eredménye megdöbbentette a tudósokat is. Azt találták ugyanis, hogy az angol nyelv 4, a latin 5, a héber szintén 5, az indiai 9, a tibeti és szanszkrit 12, az ős-török 26, a magyar nyelv pedig 68 százalék ős­­etimont tartalmaz! Ez az elképesztően magas arány újabb bizonyítéka a magyar kultúra és nyelv ősiségének, amelyről Sir John Bowring nyelvtudós a követ­kezőket írja: „A magyar nyelv eredete nagyon messzire nyúlik vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött és struk­túrája visszanyúlik arra az időre, amikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. A magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nincs szük­sége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad, és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyed-uralomnak és szelle­mi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, elhanyagol­ják, mind a nyelvkutatásban, mind a régészetben... A magyar nyelv eredete ennél (az egyiptomi templo­mok építésének csodálatosságánál) sokkal csodálatosabb fenomén. Aki megoldja, isteni titkot fog analizálni, és a titkok első tézise ez: kezdetben vala a szó, és a szó Istennél volt, és a szó lett az Isten.” Egy Németországban élő nyelv­kutató - Lange Irén - forradalmian új nyelvészeti módszerrel vizsgálja napjainkban a magyarság eredetének és kapcsolatainak kérdését. Nem az egyes szavakat, nyelvi elemeket bon­colgatja, hanem összességében nézi a magyar nyelv világszemléletét, logi­kai szerkezetét, lelkületét, szellemisé­gét, értékrendjét. A teljes nyelvi analízis alapján az alábbi jellegzetességeket találta:- Szelektív közlésmód, az evi­dencia elve: nyelvünk lényegre lörő, az egyértelműt mellőzi. A létigét főszabályként elhagyjuk, jelentését leginkább ragokba építjük. Vándor­lásunk során csak azzal bővítettük szókincsünket, ami a korábbiakhoz képest szokatlan, eltérő volt. A töb­bes szám ragját a számnevek után elhagyjuk, ezzel is egyszerűsítünk. Nincs többfajta múlt időnk - mint például az angoloknak —, mert így is árnyaltan tudjuk magunkat kife­jezni. Az információkat fontossági sorrendben közöljük; például a ne­vek írásánál először a családnév van, mint ritkább megnevező szó, és csak utána a keresztnév, mint tömeges megjelenésű szó. Nyelvünk figye­­lem-elterelő; belső logikája olyan, hogy az egyértelmű dolgokat meg sem említjük: legfeljebb különleges esetekben utalunk rá.- Tulajdonszemlélet: az indoger­­mán haben/have (vagyis birtokolni) szó alkalmazása helyett nyelvünk alá­zatosan nézi azt, amit a Teremtőtől kaptunk. Az ilyen beállítottság láttán a materialista szemléletű indogermán megzavarodik.- Holisztikus világszemlélet: a nemiséget egységesen szemléli; a szavak nemekre való felosztását értelmetlennek tartja. Egységként fogja fel az olyan dolgokat, ame­lyekből több van (pl. köröm, haj, szőr). A páros szerveket is egyként kezeli, ezzel a dolgok végső célját, biológiai funkcióját ragadja meg, és nem a szemmel látható felületes be­nyomást. Szkíta és szittya gyökerek Kutatásai során Lange Irén ókori írók szkítákról, szittyákról szóló leírás okra bukkant: „a szkíta ember sze­rény, érdektelen az anyagi dolgokban. Teljes körűen ésszerű, becsületes, őszinte; a legmesszebbmenőkig kö­vetkezetes. Szókimondó, természete békés; amíg idegenek nem háborgat­ják saját rendjét: bölcs. Megállapította, hogy ez a leírás megegyezik sajál következtetései­vel. A TAMANA tudománya Létezik egy segédtudomány, amely a nagyvilágban fennmaradt ősi földrajzi elnevezéseket gyűjti, vizsgálja, és veti össze a Kárpát­medencében előforduló település-, hegy-, tó-, és folyónevekkel. Ez a tudomány a Tamana, amelynek mű­velői több mint negyvenmillió föld­rajzi adatot dolgoztak fel az elmúlt években és ami Dr. Vámos-Tóth Bá­tor magyar kutató nevéhez fűződik. A vizsgálatok eredménye ebben az esetben is megdöbbentő, hiszen az adatok szerint Földünkön Afrikától Japánig, Ázsiától Amerikáig min­denütt szinte hemzsegnek a magyar nyelvű földrajzi elnevezések. A TAMANA kutatás - sok min­denki számára - több dolgot is bizo­nyít:- Az értelmes - alkotó - ember történelmének a kezdete száz év­ezredre, vagy még régebbi időkbe is visszanyúlik, ellentétben azzal, ahogy jelenleg mindenfelé tanítják, hirdetik.- Valamikor léteznie kellett, egy - az egész Földet átfogó, magas szin­tű - egyetemes műveltségnek, mely a közbeeső természeti csapásokat túlélve, azonos nyelvet, mintarend­szert - egyező párhuzamos eljárást alkalmazott a nevek-díszjelek-építé­­szet-dallamok tekintetében. Hogy is állunk a finn-ugor ELMÉLETTEL? Baráth Tibor A magyar népek ős­története c. könyvében kifejtette, hogy népünk őshazájának földrajzi helyé­re jelenleg mintegy nyolc javaslattal állunk szemben, amelyek az Urál­­szibériai vidék helyett (ld. finnugor elmélet) a következő tájakra helyezik a magyar fajta bölcsőjét: 1. Magas-Ázsia hegyvidéke, 2. az Aral-tó környéke, 3. az Indus völgye, 4. a Kaukázus hegyvidéke, 5. Dél-Mezopotámia, 6. Délkelet-Afrika, 7. a mai Török- és Görögország és 8. az amerikai kontinens középső ré­sze. Hogy ezeken az egymástól tá­vol eső helyeken magyar nyelvem­lékek találhatók, kétségbe vonni nem lehet. De azt, hogy a mondott helyekről magyar törzsek kerültek a Duna-medencébe, adatszerűén még senki sem bizonyította be: csak fel­tételezte, vagy logikai úton követ­keztette. A nyolc őshaza a jelenle­gi megfogalmazásban egymásnak ellentmond és egymást kizárja. Ba­ráth Tibor munkahipotézise az volt, hogy a térképen egymástól messze eső magyar foltok, mivel igazak, nem állhatnak egymással ellentét­ben. Következésképpen azokat nem kiindulópontoknak, vagyis nem őshazáknak kell tekinteni, hanem végállomásoknak: egy korai terület­ről, a valódi őshazából a szélrózsa különböző irányaiban kirajzott ma­gyar nép hiteles részeinek, amelyek valamelyikéből a máig fennmaradt dunai magyarság is származott. Ez­zel az elgondolással, ha beigazolha­tó, az eddig ellentmondónak látszó mozzanatok eltűnnek! A messze került magyar néprészek, amennyiben ma már nem magyarok, az elveszett magyar törzsek csoportját alkotják, amelyek kultúrhivatásukat új helyükön betöltve, beolvadtak a környező népekbe, avagy velük ke­veredve új népeket, új nemzeteket hívtak életre. Töredékek állnak ren­delkezésére bármelyik őshaza-elmélet követőinek. Ugyanazon tényekből teljesen mást raknak össze és másképpen ma­gyaráznak meg tényeket. Az én véleményemet ezzel kap­csolatban Magyari Lajos fogalmazta meg gyönyörűen Körösi Csorna Sán­dorról szóló versében: Beváltatlan álmom minek fájjon? A tévedésnél igazam erősebb, nem az a fontos, hogy rokonok - de testvérek lakják ezt a földet. Hajduné Fábián Julianna MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva - csekket mellékelve - címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.BOX 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$ 45; egyéb országok: US-$ 45

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom