Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)

2006-06-01 / 6. szám

8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2006. június In memóriám Dr. Ribár Béla PAIZS TIBOR A példaadó erkölcs Aniszi Kálmán új könyvéről Nagy embert vesztettünk el, a délvidéki magyarság legkiválóbb tudósát, közéle­tünk aktív résztvevőjét, aki az utolsó le­heletéig harcolt nemzetiségi létünkért. (...) Elment, dr. Ribár Béla, aki hajlott, kúszott, vonaglott, áramlott értünk, vaj­dasági magyarokért, belekapaszkodott a gazos tájakba, kínjairól sohasem be­szélt, szólt az üdvözülés tragikus lehe­tetlenségéről is, mert sohasem volt ne­hezebb egy magyarnak a magyarságért harcolni, mint mostanság. De a doktor úr nem csüggedt, még az elmagányo­sodás nehéz perceiben sem. De elvesztettük őt is... A doktor urat, a tudóst, a fóldimet, mondhatom, mert Nagybecskereken vé­gezte a gimnáziumot, Fischer tanár úr, Schwirtlich tanárnő, Mina Nesztor taní­tását hallgatta, akárcsak én. Torontálvá­­sárhelyen született 1930. szeptember 5- én, nem messze Nagybecskerektől. Az általános iskolát szülővároskájában járta ki. 1955-ben a Belgrádi Egyetem Ter­mészettudományi Karán fizikatanári ok­levelet szerzett, majd a Berni Egyetemen doktori fokozatot 1969-ben. Rövid időre visszatért a Bega-parti városba, ahol 1956 és 1958 között tanárkodon. A Sza­rajevói Egyetemen 1958-tól 1966-ig ta­nársegéd. Bem után docens 1969-től 1975-ig az Újvidéki Egyetem Termé­szettudományi Karán, 1975-től rendkí­vüli tanár, 1980-tól 1985-ig rendes egyetemi tanár. 1996-ban nyugdíjazta­tását kérte, s tulajdonképpen ekkor kezdte meg harcát a délvidéki magyar­ságért, közéletünk aktív résztvevője lett. A teljes körű magyar oktatási rendszer létrehozásáért folytatott hol eredmé­nyes, hol kilátástalan harcot, küzdelmet. Sokat tett tudományosságunk rangjának elismeréséért, nemzetünk, fiataljaink boldogulásáért ebben a szerencsétlen országban. Dr. Ribár Béla tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiá­nak. A Vajdasági Tudományos és Mű­vészeti Akadémia újjáalakításának kez­deményezője és végrehajtója. Tagja volt a Magyar Professzorok Világtanácsá­nak. Elnöke lett 1996-ban az Újvidéki Diáksegélyző Egyesületnek, többször újraválasztották erre a posztra. Azon fá-Az erdélyi magyar felsőoktatásról szóló nyilatkozatot küldött Olli Rehn európai uniós bővítési biztosnak a Bo­lyai Kezdeményező Bizottság (BKB). A szöveg az erdélyi magyar oktatás célkitűzéseit foglalja össze, a nyilatko­zatot a romániai magyar történelmi egyházak vezetői, az RMDSZ elnöke, a felsőoktatás érintett szereplői, vala­mint több civil szervezet is aláírta. A nyilatkozat szövege emlékeztet, hogy Európában minden jelentős - né­hány százezer főt számláló - kisebb­ségi nemzeti közösség rendelkezik anyanyelvű egyetemi szintű oktatással. Leszögezik: a másfélmilliós erdélyi magyarság joggal tart igényt önálló, ál­lami magyar tannyelvű felsőoktatási hálózatra. „Diszkriminatív és ekként elfogad­hatatlan, hogy alapvető fontosságú szakterületeken - mint amilyenek a műszaki tudományok, zene- és képző­művészet, mezőgazdasági-, erdészeti és állatorvosi tudományok - nincs ál­lamilag finanszírozott felsőképzés. Bi­zonyos területeken pedig a magyar ál­lami támogatásból fenntartott magán­­egyetemek - Sapientia Egyetem, Par­tium Keresztény Egyetem - pótolják a képzési lehetőségek hiányát” - áll a nyilatkozatban. Az aláírók ezért szükségesnek tart­ják a kolozsvári Babes-Bolyai Tudomá­nyegyetem (BBTE) magyar tannyelvű természet-, humán-, illetve társadalom- és gazdaságtudományi kar mielőbbi be­radozott, hogy anyanyelvi tankönyveket szerezzen be a magyar tanulóifjúság számára, sokat tett azért is, hogy a dél­vidéki magyar diákság anyagi helyzete megváltozzon, megjavuljon. Újságírónk, Dévavári D. Zoltán kérdésére, hogy mit tart legfontosabb­nak a fiatal magyar generációk képzé­sében, a következőket válaszolta: „Hogy az egyetemi diplomával rendel­kező délvidéki magyar fiatalok szám­aránya elérje a többségi nemzetét, évente kétszer annyi magyar fiatalnak kellene egyetemi oklevelet szereznie, mint ahánynak jelenleg. Ezt csakis ok­tatásunk autonómiájának a kiharcolá­sával érhetjük el, ez pedig magában foglalja egy önálló magyar délvidéki egyetem megalapítását is (...) Az önálló magyar egyetem csakis az anyaország erkölcsi, politikai, szakmai és anyagi támogatásával va­lósulhat meg. És ahogyan ezt az anya­ország megtette a Szapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Bereg­szászi Tanárképző Főiskola, valamint a Révkomáromi Magyar Egyetem esetében, remélem, a délvidéki ma­gyarság sem lesz az anyaország mos­tohagyereke!” (...) „1971 óta jelen van a délvi­déki magyar sajtó hasábjain a magyar nyelvű oktatást, értelmiségi képzés problémáit, a nemzeti önazonosság­tudat felébresztését, megtartását, me­gerősítését taglaló írásokkal. Fásaiban a magyarországi, valamint amerikai, erdélyi, kárpátaljai előadásaiban fel­emeli szavát a délvidéki magyarságot ért hátrányos megkülönböztetések el­len.” Ezekkel a szavakkal búcsúzott a tudóstól dr. Szalma József. Újvidéken elhangzott a következő szép méltatás is: „Ribár Tanár Úr na­gyon sokat tett tudományosságunkért, fiataljainkért, egész közösségünkért. Nehéz lesz nélküle. Velünk marad azonban tudósi, emberi emléke, ma­radnak tanítványai, munkatársai, ba­rátai, családja, egész tudósi és közéleti tevékenységének eredményei, a célok, amelyek megvalósításáért oly kitar­tóan küzdött, és amelyek érvényesí­tését érdemes folytatni.” (B. Z. - Hét Nap, Szabadka) indulását. Emellett kérik, hogy a ma­rosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszeré­szeti Egyetemen jöjjenek létre magyar karok, és ezek szerveződjenek önálló döntéshozatali joggal rendelkező ma­gyar tagozattá, igénylik a magyar ok­tatás megszervezésének elkezdését a Kolozsvári Műszaki Egyetemen (és igény szerint más műszaki egyeteme­ken), a Gheorghe Dima Zeneakadé­mián, egy erdélyi képzőművészeti egyetemen, valamint a kolozsvári Ag­rártudományi Egyetemen. Az aláírók szeretnék, ha a vegyes tannyelvű intézményekben megvaló­sulna a tényleges kétnyelvűség, még­pedig azáltal, hogy a román mellett a magyar nyelv is legyen az intézmé­nyek hivatalos nyelve. Kérik még, hogy a törvényes kereteknek megfe­lelően történjék meg a magánegyete­mek mielőbbi akkreditálása, az enge­délyezésük után pedig részesüljenek állami támogatásban. A BKB az erdélyi magyar felsőok­tatás ügyéért tavaly novemberben kez­dett erőteljes lobbi-tevékenységét foly­tatja, jelenleg Genfben tartózkodik Hantz Péter, a szervezet szóvivője, aki az ENSZ emberjogi biztosának ad át egy hasonló tartalmú petíciót. A BKB adatai szerint a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) ál­tal kezdeményezett levélkampány so­rán ötezer levelet kapott Olli Rehn uniós bővítési biztos. (Forrás: Metszés) Számos filozófiai író szerint az ember létét, gondolkodását, lelkületét dön­tően meghatározó változásokat a tudo­mányos-műszaki forradalom idézte elő a létfeltételek gyökeres átalakulá­sával. Az életforma átalakult és vele az életmód is. A változás tényei ma már köztudot­tak. A válság tünetei ismertek, nap mint nap érzékeljük jelzéseit a kultú­rában, a szellemi életben, az erkölcsök romlásában. Aniszi Kálmán új könyvében (Mély­ségiszony. Közdok kiadó, 2006) az erköl­csök iszonytató mélységeibe zuhant mai ember állapotát vizsgálja, a felszínre tö­rekvés erőfeszítéseit, kudarcait és remé­nyeit. Azok helyzetére is utal, akik összkomfortot rendeztek be mélyerköl­csű barlanglakásaikban. Fontos területe ez életünknek, amelyről sajnos keveset szólunk s épp ezért üdvözlendő minden ez irányba tett cselekvés. Ha szótlanok maradnánk az amorálisak, az erkölcs nélküliek téve­­teg anarchista hadát szaporítanánk. Mert az erkölcsöt, mint a szerző is állítja, ne­velni kell. Márpedig ebben a fékevesz­tett, merkantil világban mindennek több helye van - az iskolában és a család­ban is - mint efféle hiábavalóságokkal bíbelődni. A jelek szerint e tünetek ko­rábbi keletűek, hiszen sokunk emléke­zik (szerzőnk is kiemeli) némely koro­sodó politikusunk, jogos, de nem erköl­csös” magatartására. Az érdekek érvényesítésének mó­dozatairól is szól a szerző. Ezek a le­hetőségek nagyon szövevényesek, hi­szen a jellemtorzulások zsákutcájától akár a magasztosig is vezethetnek. Alapos elemzés alá veszi a közös­séginek hazudott államérdek hamis voltát, a felelősség kérdését, erkölcs és jellem viszonyát, azt a kölcsönhatást, amelyben erkölcsiséged jellemeddé vá­lik, illetve ahogyan jellemed szabja er­kölcsi léted körvonalait. Az erkölcsi szabadságról és a szol­gálat elkötelezettségéről írott esszéivel zárul a könyv első része, amelyet a re­cenzens az erkölcsös magatartás okta­tásának alapművei közé sorol. Míg a könyv első harmadában az esszéíró-filozófus vallott a morálhoz fűződő kérdésekről, közérthető ko­molysággal, szakmai alapossággal, a következő írás már hangnemet vált. Emléket állít és életképet vázol a ko­rán elhunyt kiváló emberről, dr. Tónk Sándorról, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapító rektoráról. Teszi mindezt oly módon, mintha min­tát szeretne felmutatni a szolgálat el­kötelezettségéről, a közösségnek áldo­zott élet példaadó erkölcséről. Hasonló minták sorát mutatják következő írá­sai is. ől, a közösségnek áldozott élet példaadó erkölcséről. Hasonló minták sorát mutatják következő írásai is. Kü­lönösképpen abban a beszélgetésben, ahol egy száz esztendős református lel­kész áldozatos életének morzsáit sze­­melgeti, vagy a hívságoktól mentes régi barátra, Györkös Matyi Albertre, a kiváló festőművészre emlékezik. A későbbiekben Kétségek és bizo­nyosságok címen egy újabb nagy ívű A Felvidéken átadták az egyik legszebb díjat, amit a helytállásért kap minden évben az arra érdemes személy. 12 esztendeje minden évben Pro Probitate, Helytállásért díjat kap a Rév­­komáromban egy-egy olyan felvidéki magyar személyiség, aki munkásságá­val és példamutató magatartásával egy életen át szolgálta, szolgálja népét. A kitüntetést a szlovákiai parlament magyar képviselői alapították, a díja­zott az oklevél mellé kapja Nagy Já­nos szobrászművésznek e célra készí­tett kisplasztikáját. Bárdos Gyula, a Magyar Koalíció Pártja parlamenti frakciójának vezetője a révkomáromi ünnepségen nagy taps közepette jelentette be: 2006-ban a gö­­möri Sajótibán született, de évtizedek óta Pozsonyban élő Takács András kapja a Helytállásért díjat. A laudációt Nagy László olvasta fel, hangsúlyozva, hogy Takács And­rás egy életen át munkálkodott a fel­vidéki magyarság népművészetének és ezen belül a néptáncnak az újjáélesz­tésén, majd kiteljesítésén. Már révkomáromi gimnazistaként megalapította a II. világháború utáni első magyar néptánccsoportot, majd ott volt a Csehszlovákiai Magyar Népmű­vészeti Együttes, és az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes születésénél. A magyar kisebbségek helyzetének rendezéséről, illetve a romániai közös­ségi és egyházi ingatlanok tényleges visszaszolgáltatásáról szólnak azok az ajánlások, amelyeket az Európai Unió és Románia parlamenti vegyes bizott­sága elfogadott Bukarestben. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője, a vegyes bizottság egyik tagja az eseményről tudósító újság­íróknak elmondta: két ajánlást fogad­tak el Bukarestben, mindkettő Romá­nia európai uniós felkészülését érinti. Az egyik azokra a jogi úton már odaítélt romániai közösségi és egyházi javakra vonatkozik, amelyek tényleges visszaszolgáltatása még nem történt meg. A másik ajánlás a magyar kisebb­ségek helyzetéről szól, és lényege: e elemző munka, amelyben egy ikonki­állítás szemlélése közben felködlő gon­dolatait osztja meg velünk a szerző a hitről, a teremtő ábrázolásáról, a intel­lektuális sajátosságoknak a vallásgya­korlásban játszott szerepéről. (A ta­nulmány első része lapunk e számában olvasható, a 10. oldalon.) Ezt követően okos elemzéssel de­rít fényt a régi idők mestereinek nagy­szerű munkái és a kortárs művészet zö­mében tartalmatlan „csinálmányái” közti oksági különbségre. Mindezt az életmód és életformák különbözőségé­vel, az élet értékeinek változó szemlé­letével hozza összefüggésbe. A kortárs művészet laposságát a hit elhagyásá­val, az alkotó magabizó pökhendiségé­­vel, a megtévesztett ember zűrzavaros lelkületével magyarázza. Minden mű­vészet elsősorban saját korának a tükre, állítja. Feledhető élet, feledhető alko­tások - sugallja. A Mécsfény ciklus méltató kritikát közöl néhány, a közelmúltban megje­lent, a szerző által fontosnak tartott kötetről. A könyv az Újraéledő Erdély (?) fejezettel zárul. E részben a szerző több kiváló erdélyi személyiség ér­demi kezdeményezéséről tudósít, kezdve az Erdélyi Múzeum-Egyesü­let újjáélesztésétől a népzenekutatá­son át az írótársadalom szervezeti éle­tének meg- szervezéséig. E fejezet s egyben a kötet utolsó írása nemzet­politikai fogantatású. A szomorú de­mográfiai helyzetkép felvázolása vé­gén ott áll a fel- szólítás, elérkezett a cselekvés ideje. Évtizedeken át gyűjtötte a magyar tájegységek néptáncait, koreografált, könyveket írt, elindította, és országossá növesztette az önképző táncművészeti mozgalmat, és kitartásával, szorgalmá­val példát mutatott a fiataloknak, akik közül sokan az alakuló néptánccsopor­tok és együttesek élére álltak. Takács András a díj átvétele után elmesélte néhány maradandó élmé­nyét a parlamenti képviselőkből, köz­életi személyiségekből és a tiszteletére megjelentekből összetevődött közön­ségnek. így például elmondta, hogy 1950- ben, amikor a teljes jogfosztottság évei után először szerepelt magyar tánccsoport oldalán, neki, a 19 éves vezetőnek sírva köszönték meg a hely­béliek a fellépést. Ugyancsak 1950-ben, amikor Rév­­komáromban megnyílt az első cseh­szlovákiai magyar tannyelvű gimná­zium, a lelkes diákok a szovjet és a csehszlovák zászló mellé ki akarták tűzni a magyar lobogót is, de Révko­­máromban senki sem merte kölcsö­nözni ezt a trikolórt. A Helytállásért díj idei kitüntetettje végül a határon túlról, Révkomárom­­ból szerezte be a számára legkedve­sebb zászlót. (Magyar Rádió) közösség problémáit az önkormány­zatiság és a szubszidiaritás (a lehető legalacsonyabb döntési szint) elve alapján kell rendezni, a romániai ma­gyar felsőoktatást állami támogatásban kell részesíteni, és el kell fogadni a ki­sebbségi törvényt. Az elvek az EP két határozatában szerepelnek, a vegyes bizottság aján­lásában ezekre hivatkozott, felszólítva a román kormányt, hogy e két határo­zat szellemében járjon el a kisebbségi kérdések terén, és találjon megoldást a kissebbségi felsőoktatás finanszí­rozására. Gál Kinga elmondta: a kisebbség ügyét ki akarta hagyni a román fél, ezt a szívós ellenállást heves vita révén si­került csak megtörni. Olli Rehn előtt az erdélyi magyar felsőoktatás ügye Bukaresti ajánlások Révkomá rom bari átadták a Helytállásért díjat Tudnivalók a szerbiai kárpótlásról Akik vissza szeretnék követelni azt az ingó és ingatlanvagyont, amit a II. vi­lágháború után Szerbia területén elvet­tek, azoknak egy hónap áll még ren­delkezésre, hogy benyújtsák igényüket az illetékes szerbiai szerveknek. Az elvett vagyon bejelentéséről és nyilvántartásba vételéről szóló törvény értelmében, ez azokra az ingatlanokra, házra, gazdasági épületre, gyárra, üzemre és ingóságra vonatkozik, amit 1945. már­cius 9-e után vettek el. A bejelentést két példányban, olyan űrlapon kell megtenni, amelyet Szerbiában minden könyv- és papírkereskedésben, ahol a hivatalos köz­lönyt is árulják, be lehet szerezni. Kitöltése egyszerű, az űrlapon fel kell tüntetni, hogy mit és milyen jogcí­men vettek el. Jó, ha erről a vagyonról van régebbi adásvételi szerződés. S mi­vel az egykori tulajdonosok közül már kevesen vannak az élők sorában, az örö­kösöknek anyakönyvi kivonattal, ke­resztlevéllel kell bizonyítani a rokoni kapcsolatot. Továbbá kell egy bizonylat arról is, hogy most kié az elvett vagyon. Ez a telekkönyvekből kikereshető. Ha egyik-másik irat hiányzik, nem gond, mert azt később még lehet pótolni. Ez a törvény még nem az a törvény, amely alapján visszaadják majd az el­kobzott, kisajátított, államosított va­gyont. Ez a törvény csak a bejelentésre és a nyilvántartásba vételre vonatkozik. A kártalanításról, a vagyon visszaadá­sáról egy későbbi törvény rendelkezik majd. Ügyvédek jó tanácsa, hogy ne az eredeti iratokat, hanem azok hitele­sített fénymásolatát adják be, nehogy az eredeti véletlenül elvesszen. Két dátum nagyon fontos. Az egyik a már említett 1945. március 9-e, a le­endő törvény csak az ezután elvett va­gyonra vonatkozik. A másik dátum pe­dig ez év június 30-a, eddig, tehát 2006. június 30-ig kell a kitöltött űrla­pot két példányban eljuttatni a szerb vagyonjogi igazgatóság címére. A belgrádi cím rajta van az űrlapon. Akiknek van internet-hozzáférésük, letölthetik a törvény teljes szövegét és az űrlapot is magyar fordításban. A tör­vény maga egy oldal, az űrlap kettő. A cím: www.argus.org.yu . Donnán László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom