Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)

2006-04-01 / 4. szám

2006. április Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 7. oldal TAMÁSKA PÉTER Magyar tudástársadalom Gerl Zsolt barátommal együtt érettsé­giztünk a Toldy gimnáziumban 196o­­ban. Abban az iskolában, ahol néma tüntetéssel emlékeztünk meg 56-ról az első évfordulón, tanáraink pedig - köztük a másfajta történelmet tanító Antall József - nagyjából ugyanúgy kerültek oda, mint tanítványaik: a rendszertől jobbra voltak besreibolva. Zsolt villamosmérnök lett, s az Elekt­romos Mérőkészülékek Gyárában fi­atal mérnökként segédkezett Klatsmá­­nyi Árpádnak, az EMG-830-as első, s egyben utolsó magyar számítógép elkészítésében, majd évtizedekig az SZKI, a Számítástechnikai Kutató In­tézet munkatársa s egyik vezetője volt. (Van abban is valami jelképes, hogy egykori intézete épületében je­lenleg az Alkotmánybíróság dolgoz­gat - a magyar elektronikát azonban mintha elfújta volna a szél.) Nyugdíjasként saját kis családi cé­gével Gerl ma is jelen van a szakmá­ban. Ahogy öregszünk, egyre többet jö­vünk össze egykori iskolatársak: egy ilyen alkalommal nyomta kezembe dolgozatát: A magyar tudástársadalom támogatásáról. Miután elolvastam, meglepve kérdeztem tőle:- Csak nem valami párt nélküli pártprogramot szeretnél? Az ilyen ja­vaslatokat úgysem veszik komolyan, a tényleges állapotot pedig ki-ki a saját bőrén érzi.- Szabadon választhatunk, aka­runk-e egy fölös tömeg része lenni vagy sem. Egyre több új elektronikus újdonsággal lep meg minket a piac, azonban igazán nem tudjuk őket ki­használni, s az eladónak nem is célja, hogy így legyen. A digitalizált tarta­lom ugyanis értelemszerűen nyelv-, sőt anyanyelv- és kultúrafüggő. A mi esetünkben például magyar. Elemzők szerint 2015 körül befejeződik az az intenzív fejlődés, amelynek eredmé­nyeképp a világ teljes tudásanyaga is­mételt felhasználás céljára elérhető lesz az Interneten. A multiknak az az érdeke, hogy rajta tartsák a kezüket a „gázcsapon”, pedig az a gyakorlati tudás, ami az Interneten keresztül adap­tálható, többet ér, mint egy török vagy afrikai vendégmunkás. A kisebb régión belül is termelő és fogyasztó könnyen megtalálja egymást, nem kell annyi áruházlánc és autósztráda.- Hogyan definiálnád a tudástár­sadalmat?- A pálmát azok viszik el a defini­álásában, akik azt sugallják, hogy ar­ról az információzuhatagról van szó, amit az elszabadult tömegkommuniká­ció zúdít ránk, csakhogy ez sokszor semmilyen összefüggésben sincs a tu­dással. Nekünk sem kell nagyságren­dileg több információt befogadnunk, mint elődeinknek, de azt rengeteg, és nem a mi érdekeink szerint kötött ké­véből kell kicsépelnünk. Erre kell ké­pessé válnunk! Egységes elvek szerint felépített tudásbázisokból pontosan megérthető, sokak által ismételten fel­használható ismeretekre van szüksé­günk, azaz tudásra kell váltanunk az in­formációt.- Az informatikai ipar menedzse­reitől ezt aligha várhatjuk. Talán az ál­lam egy újfajta feladata lenne a tudás­alapok létrehozása?- Azt lehet mondani, hogy a fo­gyasztói társadalom a föld lakossága egy részének biológiai létét nagyban megkönnyítette, de elsilányította az in­tellektuális életet. Ha növelni akarjuk a társadalom eredményességét, változ­tatni kell ezen, és ez a feladat nem le­het másé, mint az államé és az állam által befolyásolható cégeké. Például a Deutsche Telekom eddig kiépített in­fokommunikációs hálózata lehetővé teszi, hogy egyszerre akár negyvene­zer szakértő is dolgozhasson „a világ bármely pontján” anélkül, hogy fizika­ilag odautazna. Tehát visszafoghatjuk az útpályaépítéseket, mert infosztrádán utazunk. Ha pedig visszafogjuk a kon­­zumidiotizmust, akkor teherszállító eszközökre is kisebb lesz a kereslet.- Állami „erőművekről”, közmű­vekről beszélsz, ez mit jelent esetünkben?- Ha már nagy részüket privatizál­ták is, javítsunk a bizonyítványon egy új közmű, a tevékenységmenedzselő közmű állami létrehozásával és mű­ködtetésével. De jó is lenne, ha bürok­rácia helyett csak olcsó PC-ket kéne vennünk, és egy szerződésben csak a pontosan előírt szolgáltatáscsomag után fizetnénk, persze csak annyiszor, ahányszor használtuk. Csak pédakép­­pen ezek köréről: ügyintézés, iratme­nedzselés, e-mail menedzselés, jóvá­hagyási eljárás, számlaügyek, hitelké­relem, beszerzés, tervezés, piacszer­vezés. A 7x24 órás állami szolgálta­tás biztosíthatná az igazgatási és üz­leti eljárások jó részének automatizá­lását. Potenciális igénylői lehetnének a minisztériumok, a közigazgatási, egészségügyi, oktatási és kulturális szervezetek, az állami és önkormány­zati tulajdonú vállalkozások, s szinte valamennyi kis és közepes gazdasági vállalkozás. Az állam éves informati­kai kiadásai ezzel radikálisan csök­kennének, s a befolyó használati díj­ból fejlesztési alapot lehetne képezni. Mért csak az úgynevezett informati­kai kiszervező cégek - amelyek egyike-másika nagyobb gazdasági erőt képvisel, mint Magyarország - nyerhetnek ezen? Gondoljuk meg: 1939-től, a II. vi­lágháború kezdetétől az ipari forrada­lom korszakát szinte észrevétlenül az informatikai fejlődés váltotta fel, az, amit a magyar számítógép építésénél az elvtársak még burzsoá áltudomány­nak neveztek. Ma „a megosztott in­telligencia” veszi át az uralmat a vi­lágon, s még a pénz hatalmát is meg­kérdőjelezheti. S hogy mire lennénk itt képesek, kérdezed? Már 1975-től szoftvereket és szoftveres szakembereket exportál­tunk: a napidíj több volt, mint a fize­tésük. Amikor Simonyi Károly tanár úr 1978-ban kiadta A Fizika Kultúrtörté­nete című kiváló könyvét, fia az ilyen vállalkozó szoftveresek közé tartozott, s disszidensként nyugaton maradva ma Charles Simonyiként éppoly jól hangzó neve van a szakmában, mint Bili Gataesnek. Tavistock és a közvélemény ellenőrzése A közvélemény-kutatás maga is a tu­datbefolyásolás egyik eszköze, és ezt a találmányt is a Tavistock Intézetnek és munkatársainak köszönheti a világ. Ma az átlagember úgy érzi, hogy bőven el van látva információkkal s megfelelően tájékozott. Azt csak ke­vesen ismerik fel, hogy az a véle­mény, amiről azt hiszik, hogy az ő vé­leményük, azt valójában a Tavistock­­hálózathoz tartozó gondolati műhe­lyekben szakértők dolgozták ki a szá­mukra, és a tömegtájékoztatási ipar segítségével, virtuóz technikával tuk­málták rájuk. Jóformán nincs is olyan ember az információs korszakban, aki a tudatipar hatása alól teljesen ki tudná vonni magát, és valóban függet­len véleményalkotásra lenne képes. A közvélemény-kutatók csak kiegészítik az információkat szolgáltató, azokat értelmező és továbbító kutatóintéze­tek, hírügynökségek és tömegtájékoz­tatási intézmények tevékenységét. A közvélemény-kutatók feladata egyrészt az információ-gyűjtés, az eredmény felmérése, visszaigazolása, másrészt maguk is befolyásolják és alakítják a közvéleményt. Céljuk megegyezik a tudatbefolyásolás többi intézményének a céljával: olyan köz­véleményt előállítani, amely megfelel a háttérhatalom stratégiai és taktikai céljainak. Az Egyesült Államokban a nagy tévéállomások (mint a CBS, ABC, NBC) folytatnak felméréseket, valamint a legismertebb napilapok kö­zül a New York Times és a Washing­ton Post. Tevékenységüket a National Opinion Research Center (az Orszá­gos Közvélemény-kutató Központ) koordinálja, ahol az Egyesült Államok egészére érvényes pszichológiai pro­filt fejlesztettek ki. A felmérések eredményeit betáplál­ják a GALLUP intézet számítógépeibe. Ezután Yankelovich, Skelley és White összehasonlítja és kiértékeli az adatokat. Amit az átlag amerikai az újságokban olvashat és a TV-ben, rádióban láthat, hallhat, előzőleg át lett világítva a köz­vélemény-kutató vállalatok szakértői ál­tal. így az átlagpolgár azt látja és hallja, amit a háttérhatalom és megbízottjai el­döntötték, hogy az átlagpolgárnak lát­nia és hallania kell. Ez nem a közvéle­mény kutatása, hanem a közvélemény kialakítása és befolyásolása. Az úgyne­vezett „social conditioning” (társadalmi kondicionálás - a társadalmat alkotó egyének befolyásolása azért, hogy a tár­sadalom életébe megfelelő irányultság­gal illeszkedjenek be a kívánatos nor­mák, szabályok és értékek elsajátításá­val) fontos szerepet játszik annak a fel­mérésében, hogy mennyire hajlandó a közvélemény a háttérhatalom által a ré­szére kidolgozott stratégiai-taktikai irányvonalak és döntések elfogadására. Ezért a társadalmi kondicionálás szakértői megcélzott csoportokat vá­lasztanak ki, és azt próbálják kideríteni, hogy például az előző este elhangzott hírek váltottak-e ki ellenkezést, s ha igen, milyen erőset. Mindennek a Tavistock Intézethez az a köze van, hogy a közvélemény ki­alakítására és befolyásolására vonat­kozó technikákat az irányítása alatt álló Tavistock-hálózat szellemi műhelyei­ben dolgozták ki. A közvélemény for­málása rendkívül fontos szerepet ját­szott a II. Világháborúban, amikor az Egyesült Államok lakosságának túl­nyomó többsége élesen ellenezte a há­borúba való belépést. A gyanútlan amerikaiakat azonban mesterien kidol­gozott technikákkal úgy kondicionál­ták, hogy Németországot és Japánt rendkívül veszélyes ellenségnek tekint­sék, akiket minden eszközzel meg kell állítani, le kell győzni. Ennek a propa­gandának bizonyos érvei igazak voltak és ez csak hozzájárult ahhoz, hogy az így kondicionált gondolkodás a meg­alapozatlan állításokat is elfogadja. Ugyanez a Tavistock módszerrel al­kalmazott tudatbefolyásolás tette le­hetővé az amerikai lakosság támogatá­sának a megszerzését az Irak elleni há­borúhoz. Még azt is sikeresen elhitet­ték az amerikai lakossággal, hogy Szad­­dam Husszein személyesen ellensége az Egyesült Államoknak és közvetlen ve­szélyt jelent lakói biztonságára. David Naisbett, a Trend Report (Irányvonal jelentés) című munkájában részletesen leírja mindazokat a techni­kákat, amelyeket a közvélemény-formá­lók használnak azért, hogy a háttérha­talom által kitűzött célokat a közvéle­mény is a sajátjaként fogadja el. Ezek­kel a technikákkal szinte minden kér­dést be lehet vinni a közvéleménybe és közéleti vita tárgyává lehet tenni. De az ellenkezője is igaz: lehet nagyon héza­gosán tájékoztatni, vagy akár teljesen hallgatni a legfontosabb kérdésekről. Jó példa ennek a Tavistock technikának a hatékonyságára, amikor idősebb George Bush megkapta a háttérhatalom legfőbb irányítóitól azt az utasítást, hogy indít­son háborút Irak ellen. Két héten belül nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész világ közvéleménye Irak - és személyesen Szaddam Husszein - ellen fordult. A tömegtájékoztatás tudatfor­máló szakemberei ma már szinte vir­tuóz technikával alkalmazzák a Tavis­tock-hálózat gondolati műhelyeiben ki­dolgozott módszereket. Drábik János Elhunyt Püski Sándorné Lapzártakor érkezett a szomorú hír: életének 95. évében, április 3-án el­hunyt Püski Sándorné Zoltán Ilona, a legendás könyvkiadó felesége, aki több mint hat évtizeden át a kiadói munká­ban is társa volt férjének. Püski Sándorné Zoltán Ilonának a Magyar Köztársasági Érdemrend közép­­keresztje kitüntetést adományozták 2001-ben a magyar kultúra terjesztése, a szellemi javak megőrződése és tovább­adása érdekében végzett több évtizedes kiemelkedő munkája elismeréseként. Idézünk Kiss Dénes laudációjából: „Kevesen vannak azok, akikről azt gondoljuk már életükben, hogy szob­rot érdemelnek! Mert amit tettek együtt és külön is, Sándor bácsi, Ilus néni és nyomdokukban ma már a nagyobb család, az hasznos, szép és méltóságos, a magyarság, a haza lelkét erősítő, ne­mesítő cselekedet. És még nincs vége hálistennek, még folytatódik annak a küldetésnek a teljesítése, amire őket választotta ki a magyar sors. Őket a ma már ezüst embereket, arany öntudattal! Tartásos embereket e különös harcra, örökös küzdelemre a sötétség minden­kori erőivel, a magyarság ellen való mindenkori erőkkel szemben. Ők a belső, szellemi Trianon első számú honvédjei, önkéntesek és elszántak, olyannyira azok, hogy amikor a sors lehetetlenné tette itthoni küzdelmüket a magyar írás, a magyar könyv jövőéért, hát elmentek az óceánon, az «Óperenciás tengeren» is túlra, hogy onnét küldjék, akár a földrészeken is átívelő lelki-szellemi rakétákat, a ma­gyar élet könyveit. A Püski név hama­rosan fogalom lett. Nemcsak a ma­gyarság körében lett különleges és vi­lágfogalom, zászló s védjegy, amely mögöttesében a magyarság kincsei ra­gyognak. Hírük s nevük egyre fénye­sebb. S milyen különös elégtétele a sorsnak, alig van magyar író, aki híre­sebb náluk, a kiadónál! S mennyi jó írónk van, aki sohasem lesz képes megköszönni, amit érte, művéért tet­tek. Nemcsak a nagy eltávozottak, köz­tük Sinka István, Szabó Dezső, Né­meth László, hanem a ma élők is so­kan hálával tartoznak Püskiék küzdel­méért, akikről már réges-rég könyvnek kellett volna íródnia! Örülök, hogy személyesen is ismer­hetem őket s volt könyvem is, aminek világra jöttét elősegítették. De ha egy sem lett volna, akkor is az ő munkás­ságuk nyomán lettem gazdagabb, el­mélyültebb és öntudatosabb a magyar­ságban. Fénylő emberek ők, szikrázó öntudattal, kemény lélekkel. Olyanok, akiknek a szobrát - régtől hiszem ezt- kiköveteli majd az idő és a megma­radt magyarság. Addig jó nekünk, s le­gyen minél tovább jó, amíg köztünk ra­gyognak konok elszántsággal és bátor­sággal s hozzák világra a magyar köny­veket. S nincs erő, fenyegetés, ami őket ettől valaha is eltántorította volna könnyebb utak, teendők felé. Nemcsak a magyar szellemi végvárak vitézlő ka­pitányai ők, hanem a magyar könyvek­kel foglalkozók példaképei, a cselek­vés főtisztjei, ők a vigyázó emberek, örökös őrségben, szép magyar ember­pár, akik előtt, tiszta szívbéli jókíván­ságokkal - ezúttal a Magyar Művészeti Akadémia nevében - köszönettel élet­adományukért, nagy tisztelettel újra és újra fejet hajtunk.” Ilus néni, mindannyiunk kedves Ilus nénije most magára hagyta Sán­dor bácsit, a fiait, magunkra hagyott mindannyiunkat, akiknek kezdettől fogva feltételes - elseje körül feltétlen- megállója volt a Krisztina körúti kis könyvesbolt. De úgy hagyott itt ben­nünket, hogy jó kezekbe helyezte előtte a szent ügy folytatását. Köszön­jük, Ilus néni, köszönjük mindazt, amit a magyar könyvért, a magyar kultúrá­ért tett. Nyugodjék békében. Alkotmánybírósághoz fordulnak a történelmi keresztény egyházak Az Országgyűlés elfogadta a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésről szóló törvényt és a szociális igazgatás­ról és ellátásokról szóló törvény mó­dosítását. Egyházaink még a törvény előkészítése során jelezték a törvény­­alkotónak, hogy ezek több ponton is diszkriminatívak, alkotmányellenesek és korlátozzák az egyházak és egyházi intézmények működését. Mindezek el­lenére került sor a törvény elfogadására - olvasható a katolikus, a református és az evangélikus vezetők által jegy­zett állásfoglalásban. Miként azt korábban előre jelez­tük, egyházaink az alkotmányossági sérelmek miatt jogorvoslást kérnek. Ezért a mai napon elküldtük beadvá­nyunkat a Magyar Köztársaság Alkot­mánybíróságához, amelyben kérjük, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze az Országgyűlést arra, hogy az alkot­mányos jogokat sértő rendelkezések helyett olyan új szabályokat alkosson, melyek az egyházak által fenntartott, vallásilag elkötelezett intézmények alapítását, működtetését és választá­sát ténylegesen lehetővé teszik, vagy­is a hasonló feladatokat ellátó állami vagy önkormányzati intézményekkel azonos finanszírozásban részesítik őket. Bízunk benne, hogy az Alkot­mánybíróság a kérdést megfelelően tisztázni fogja. Budapest, 2006. április 3. Dr. Erdő Péter bíboros a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Dr. Bölcskei Gusztáv püspök a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Ittzés János püspök-elnök Magyarországi Evangélikus Egyház ( " Á Akciót indít a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Pénzadománygyűjtő akciót indít a Magyar Ökumenikus Segélyszer­vezet az áradások miatt kitelepített emberek megsegítésére. A szervezet a napokban félmillió forint értékű gyorssegélyt adott át a sződligeti szociális otthon kitelepített lakóinak, akiket a Duna áradása miatt a helyi általános iskola tornatermébe költöztettek. Az eseményen részt vett Lévai Anikó, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete is. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a pénzado­mányokat az OTP 11705008-20464565-ös számlaszámára várja. V__________________________________________________________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom