Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-04-01 / 4. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2006. április DOMONKOS LÁSZLÓ Erdély vőlegénye A 80 éves Kallós Zoltán előtt tisztelegve Krúdy Gyula nevezte Podmaniczky Frigyest Budapest vőlegényének: ez a szeretteljes-bizalmas, mélyen magyar titkokat sejtető metafora csak olyanoknak jár, akik a szeretett közösség - város, tájegység, akár országrésznyi vidék - históriájában az önfeláldozó, életre szóló áldozat garantáltan bizonyított, életre szóló letéteményesei. Akik megfelelnek az ősi kolozsvári magyar szólásmondásnak: „a Házsongárdi temetőt meg kell szolgálni”. Az a fiatalember, aki a két világháború közötti, Magyarországtól alig néhány éve elrabolt Erdély fővárosában a nagyhírű kolozsvári református kollégium diákjaként a fiatalok ősi szokásrendjét, udvarlási hagyományait és a mindezekhez kapcsolódó népdal és általában népi kultúra-kincset feldolgozó gyűjtőmunkájával egy néprajzi pályázaton első díjat nyer: már egész életére eljegyezi magát a szülőföld, a Tündérkert népi világával. Ha úgy tetszik, már ekkortól Erdély vőlegénye lesz. Az 1926. március 28-án a Kolozs megyei Válaszúton született Kallós Zoltán 1946-ban szerez tanítói oklevelet, ám az 1940-ben visszakerült Eszak-Erdélyt a második világháború végén ismét elveszik Magyarországtól, Kallós Zoltánt pedig a román hatóságok nem engedik a moldvai csángók közé. Igaz, színmagyar vidékre, a kalotaszegi Magyarvistára kerül, csak tíz esztendő múltán, 1956-ban jut el Lészpedre. Közben bekerül a kolozsvári Zeneakadémiára is, de 1950-ben kizárják: szülei kuláklistára kerülnek, édesapját „szabotázs” vádjával hat hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélik. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverését követő megtorláshullám őt magát is eléri: 1958-ban tartóztatják le - ekkor már a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító - , több mint egy évet tölt börtönben. Szabadulása után ismét kegyes hozzá a Fennebbvaló: újabb magyarlakta csoda-vidéket ismerhet meg egészen közelről, hiszen a Gyimes völgyébe kerül. Rövidesen már végre az anyaországban is felfigyelnek rendkívüli értékmentő néprajzi munkásságára. A hatvanas évek elején maga Kodály Zoltán keresi meg - és hordozható magnetofont szerez neki... 1969-től aztán már minden erejét és idejét a páratlan gazdagságú erdélyi magyar népi kultúra megmentésének, feldolgozásának és közkinccsé tételének szenteli: szabadfoglakozású kutató lesz, sorra születnek a ma már klasszikusnak számító, nagy Kallós-gyűjtemények: először az erdélyi magyar nyelvészet legnagyobb alakjával, Szabó T. Attilával közösen készített Balladák könyve, amely öt kiadást ért meg; a Mikor Csíkból elindultam; a Tegnap a Gyimesben jártam; a Balladák új könyve és a többi, és a többi... Amikor a hetvenes évek első felében Magyarországon megindul és rohamosan hódítani kezd a táncház mozgalom, Kallós Zoltán neve ugyanúgy összeforr mindezzel, mint Csoóri Sándoré, Zelnik Józsefé, Budai Ilonáé vagy a Muzsikás együttesé. Gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, 26 kazettát adott ki, közülük nyolc szenzációs balladagyűjtéseit tartalmazza. Nemcsak az anyaországba, de még Amerikába is eljuttatta az erdélyi magyar népi kultúra felbecsülhetetlen kincseit. Óriási életművét az utóbb időben számos elismeréssel jutalmazták: 1993-ban Magyar Művészetért, 1996-ban Kossuth-, 2000- ben Magyar Örökség-díjat kapott, 2001-ben az elsők között vehette át a Corvin-láncot. És Erdély vőlegénye hű maradt a szülőhaza legnemesebb emberi és eszmei hagyományaihoz is: tavaly augusztus 20-án nem volt hajlandó a Budapesten uralgó kormányzattól átvenni a NKÖM kitüntetését, a Csángó-díjat, mondván: miután hat csángóknak szervezett táborra sem fizették ki a megítélt támogatást, „nem látom helyesnek azt, hogy én a csángók bőrén pénzt kapjak, kitüntetést... Az amúgy is rohamosan fogyatkozó Kárpát-medencei magyarságnak jelen pillanatban nem a kitüntetések a fontosak, hanem inkább egy jól átgondolt támogatási stratégiára lenne szükség.... Én nem pénzért tettem mindazt, amit eddig tettem... sok megpróbáltatással járt a munkám, zaklatással, bekísérésekkel, az adatközlőket is megfélemlítették. Egy alkalommal például Szabófalváról érkeztünk Lészpedre Kányádi Sándorral, és a saját házigazdáim nem mertek befogadni, mert nem volt szabad. Elmentünk a rendőrségre és megkérdeztem, hogy rezervátumban élnek ezek az emberek, hogy nem lehet ide jönni? (Egyébként az „igazi” rezervátumokba is lehet. - D. L.) A válasz az volt: nekik tudni kell, hogy ki jár oda. Azt válaszoltam: itt vagyunk és vegyék tudomásul, hogy ezután is jönni fogok.” Kallós Zoltán 1992 november 30-án hozta létre a Kallós Zoltán Alapítványt, amelyre felajánlotta ossz vagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak nagy részét, és évente tábort rendeznek a világ minden tájáról a magyar népi kultúra iránt érdeklődőknek. Kézműves táborok, pedagógus továbbképzők, bentlakási lehetőség. És a többi... A nyolcvanadik életébe lépett nagy tudóst a magyar népi kultúra egyik hagyományos fővárosi fellegvárában, a budai Vigadó épületében, a Corvin téren levő Hagyományok Házában köszöntötték. Egyik legkiválóbb tanítványa, a nagyszerű, országos hírűvé vált csángó művésznő, Petrás Marika mondta egyszer róla, hogy mindig könnybe lábad a szeme, ha eszébe jut „Kallós Zoli bácsi”. Isten tartsa őt meg köztünk sokáig! A Székely Nagygyűlés Kiáltványa Mi, a 2006. március 15-i székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlés résztvevői, gyermekeinkkel és unokáinkkal szembeni történelmi felelősségünk tudatában fordulunk a Román Államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz, az ENSZ-hez, a világ népeihez. Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói, megállapítjuk: Az 1919-es Párizsi Kisebbségi Szerződésben Románia és a Szövetséges és Társult Hatalmak autonómiajogot garantáltak a székelységnek - az alkotmányra hivatkozva ma még népszuverenitásunk gyakorlásától, a helyi népszavazástól is eltiltanak! Az Egyesült Nemzetek 1993- ban szervezett Konferenciájának Bécsi Deklarációja szerint az önrendelkezés minden népnek joga - így a székelységnek is! Az Európai Parlament az önkormányzás és a szubszidiaritás elveinek megfelelő védelmi intézkedéseket ír elő az erdélyi magyarság, a székelység számára - de a romániai hatóságok ennek figyelembe vételére sem hajlandók! Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói, kijelentjük: nem akarunk továbbra is kiszolgáltatottságban, alárendeltségben élni! A történelmi hagyományok alapján területi önkormányzásunk ősi jussunk, e nélkül szülőföldünkön meg nem maradhatunk és erről soha le nem mondunk! Alapvető emberi közösségijogainkért a demokrácia eszközeivel küzdünk és erre azonnali, demokratikus megoldásokat várunk! Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói, követeljük: Autonómiát Székelyföldnek - Szabadságot a székelységnek! 1918. december 1-én, a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés Határozatában, teljes nemzeti szabadságot hirdettek az összes együtt élő nép számára. Követeljük: tartsák tehát be ígéretüket! Románia Parlamentje és Kormánya tartsa be a vállalt nemzetközi kötelezettségeket és garantáljon a szülőföldjén őshonos székely közösség számára teljes és tényleges egyenlőséget! Románia Parlamentje hagyja jóvá Székelyföld Autonómia Statútumát! Az Európa Tanács 1334/2003 sz. határozata szerint az alkotmányba foglalt nemzetállami minősítés túlhaladott értelmezés, ezért nem lehet akadálya a területi autonómiának - az illetékes hatóságok mégis a nemzetállami tételre hivatkozva utasítják vissza Székelyföld újralétesítését és autonómiáját! Ebben az esetben töröljék az alkotmányból a „nemzetállam” kifejezést! Az Európai Unió orvosolja a 86 évvel ezelőtt elkövetett jogfosztást, és tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását! Az Egyesült Nemzetek Szervezete gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett! Március 15-i ünnepség Münchenben Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke volt a Müncheni Magyar Katolikus Misszióban rendezett Március 15-i ünnepség díszvendége és egyben vezérszónoka. Egynapos látogatása során az MVSZ elnökének zsúfolt programja volt, melynek keretében szudétanémet és ujgur küldöttséggel is találkozott. Minden kéz a magasba lendült az Oberföhringer utcai Magyar Katolikus Misszió zsúfolásig megtelt dísztermében, amikor az MVSZ elnöke megkérdezte a jelenlévőket, hogy támogatják-e azt a javaslatot, miszerint a német kultúra világméretű terjesztését szolgáló Goethe Intézetek példájára, szülessen meg egy nemzetközi alapokból működő Petőfi Intézet, amely a magyar nyelv oltalmát tűzi ki legfőbb céljául, hiszen a magyar nyelv egyetemes emberi kulturális örökség, s a maga nemében egyedülálló értéket testesít meg. A javaslatot Dr. Reötzey János, a Kastl-i Magyar Gimnázium magyar szakos tanára juttatta el évekkel korábban a Magyarok Világszövetségének elnökéhez. „Nem lehet 1848. március 15- éről Petőfi Sándor méltatása nélkül megemlékezni.” - mondta a szónok, majd így folytatta: „Ha már székely testvéreink a 2006. év március 15-én beírták nevüket a magyar történelembe azáltal, hogy e napon mondták ki Székelyudvarhelyen egyértelműen igényüket az önrendelkezésre, és ami ott történt, az nem más, mint 16 évi pusmogás után végre a magyar nyelv lényege szerinti egyenes beszéd, aminek talán legavatottabb mestere maga Petőfi Sándor, akkor ha a müncheni magyar közösség mai határozata valóra válik, ez a közösség a székelyudvarhelyi nagygyűlés résztvevőivel azonos súllyal írja majd be nevét a magyar történelembe”. Petőfi nagyságára és világméretű ismeretségére utalva Patrubány Miklós újból elmondta azt a közérdekű információt, amelyet első ízben 1999. július 31-én Fehéregyházán, Petőfi eltűnésének 150. évfordulóján hozott nyilvánosságra és amelyet azóta is következetesen elhallgat minden magyar média. A Kína-szakértő MVSZ-küldött, Vajda Gyula elbeszéléseiből ismeretes, hogy 1989. június 4-én, amikor a pekingi Tien An Men téren lánctalpak gázoltak a szabadságért tüntető ifjak tömegébe, és fiatalok ezreinek ontották ki vérét, a kínai fiatalok Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című négysoros versével ajkukon mentek a halálba. A világ legnépesebb országában, a közel másfél milliárd lakosú Kínában a szabadság eszméjét Petőfi Sándor e négysoros verse testesíti meg, mert ezt minden öt osztályt végzett kínai megtanulja. A müncheni rendezvényen meghatóan érvényesült a magyar nemzeti egység, hiszen jelen voltak a müncheni magyar közösség korábbi vezetői, közöttük Piffkó András, volt MVSZ-küldött. Zongorán Detre Erzsébet, a másfél ével ezelőtt fiatalon elhunyt magyar vezető, Detre György lánya játszott. A Szózatot a Müncheni Széchenyi Kör elnöke, Kucsera János szavalta el. A Kastl-i Magyar Gimnázium küldöttségét a kollégium igazgatója, Móni István MVSZ-küldött vezette. Jelen volt az iskola éltanulója is. Az ünnepség házigazdája, Dr. Horkovics-Kováts János alkalmi beszédében arról szólt, hogy mára úgy tűnik, alig valósult valami meg a Márciusi Ifjak 12 pontos követeléséből. Az ünnepség befejezése után rögtönzött fórumon a felszólalók sokasága visszhangozta ezeket a gondolatokat a mai magyarság elesettségéről, kilátástalannak tűnő állapotairól. A müncheni ünnepségen jelen voltak a Münchenben élő ujgurok képviselői is, akik együtt kívántak ünnepelni a testvéri magyar néppel. A rendezvény után az MVSZ elnöke és kísérete egy müncheni ujgur vendéglőben emigráns ujgur vezetőkkel vacsorázott. A testvéri hangulatú esten elhatározták a 2000 évvel ezelőtt megszakadt kapcsolatok újbóli felelevenítését. Amikor az MVSZ elnöke elmondta, hogy ő maga székely, a jelenlevő ujgurok egymás után ugráltak fel s csillogó szemmel mondták: Én is! Én is! Én is! Egynapos németországi látogatása során egy München melletti kolostorban az MVSZ elnöke meglátogatta a 93 éves Páter Fekete Gézát, aki az elmúlt fél évszázad történéseinek talán legjelentősebb nyugati magyar dokumentaristája. A március 15-i ünnepség előtt megkereste az MVSZ elnökét a Bajorországban élő szudétanémetek egyik képviselője. A szudétanémetek ismerik a Magyarok Világszövetségnek a Benes-dekrétumok ellen folytatott harcát, és az MVSZ-szel való együttműködés jelenti utolsó reményüket a gyalázatos rendeletek hatályon kívül helyezése ügyében. Ez a tény a Magyarok Világszövetségének Európa-szerte kivívott tekintélyét domborítja ki. Vajdaság és az EU-bövítés Emelje be Vajdaság ügyét bővítési stratégiájába az Európai Unió! Ezt sürgeti az a néppárti javaslat, amelyet négy magyar euroképviselő kezdeményezett: Becsey Zsolt, Gál Kinga, Schöpflin György és Duka- Zólyomi Árpád. A magyar néppárti képviselők kiegészítő szövegmódosításokat javasoltak ebben a szellemben ahhoz a jelentéshez, amelyet az EU-Parlament részéről az unióbővítésről a német, néppárti Elmar Brok írt. Ugyanis ily módon kívánják orvosolni, hogy az amúgy alapos és körültekintő Brok-jelentés eredeti szövege egyáltalán nem tér ki a Vajdaság soknemzetiségű voltának megőrzésére. E multietnicitás megóvása ugyanakkor tárgyalási feltételként értelmezendő mind a Szerbia-Montenegróval most folyó megbeszéléseken a Társulási és Stabilizációs Egyezményről, mind egy majdani csatlakozáskor, illetve a köztes időben. A javaslat hangsúlyozza: az EU- Parlament már kétszer, 2004 és 2005 őszén sürgősségi határozatban volt kénytelen foglalkozni a Vajdaság multietnicitását fenyegető veszélyekkel. Az EU-Parlament Vajdaság iránti figyelmét és politikai felelősségét tükröző dokumentumok nyomába léphet az unióbővítésről szóló Brokjelentés is most a második magyar szövegmódosítással, amelyet Becsey Zsolt dolgozott ki és adott be az Európai Néppárt teljes frakciója nevében. Ez így szól: „Az EU-Parlament megállapítja: stratégiai a jelentősége, hogy megmaradjon Vajdaság tartomány multietnikus jellege.” Becsey Zsolt és a magyar néppárti képviselők remélik, hogy az Európai Parlament más pártbeli magyar képviselői is támogatják a Vajdaság és az EU bővítési stratégiájának összekapcsolására tett lépésüket, és csatlakozásra bírják saját európai frakciójukat is.
