Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2005. február Az értékőrzők nevében „Kis MÁÉRT" Szabadkőn Nem mondanak le a kettős állampolgárság igényéről a határon túli magyarok politikai vezetői, akik kétnapos szabadkai tanácskozásuk zárónyilatkozatában elítélték a magyarországi politikai élet mindazon szereplőit, akik a népszavazás kampányában félrevezették a magyarországi választópolgárokat, nemmel való szavazásra vagy távolmaradásra biztatva őket. A Magyar Állandó Értekezlet határon túli tagszervezetei vezetőinek kétnapos szabadkai tanácskozása zárónyilatkozat elfogadásával ért véget, amely felszólítja a magyar Országgyűlést, hogy alkosson olyan törvényt, amely lehetővé teszi a határon túli magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését lakóhelyük elhagyása nélkül. A „kis Máért” résztvevői csalódásukat fejezték ki a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredménye miatt, s megdöbbenésüknek adtak hangot, amiért az állampolgárság ügye pártpolitikai küzdelmek tárgyává vált Magyarországon. Elítélték a magyarországi politikai élet mindazon szereplőit, akik a valótlan állításokon alapuló kampánnyal félrevezették a magyarországi választópolgárok egy részét a népszavazáson, nemmel való szavazásra vagy távolmaradásra biztatva őket. A tanácskozás után Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke - a szabadkai értekezlet házigazdája - leszögezte, hogy a határon túli magyar politikai vezetők „nem mondanak le a kettős állampolgárságról, s ez az igény semmivel sem helyettesíthető”. A határon túli magyar vezetők csak felületesen ismerik Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök ötpontos javaslatát, amely a határon túli magyar közös-TÓFALVI ZOLTÁN Egyetlen hét leforgása alatt két őszinte és nagybetűs Ember-barátomat veszítettem el, nem tudok magamhoz térni, keresem a helyem és önmagam, abban a világban, amelyben immár szellemi tejtestvérem, földim, Fülöp Gábor Dénes sincs többé. Az erdélyi magyarságnak nagy halottja van! Mondanám: az egész magyar nemzetnek, ha „a kétszer kettő hideg józanságával” nem tudnám, hogy 2005. december 5-e óta a magyar nemzet nincs többé! Élt 1100 évet! „Kincses” Kolozsvárról jövök, ahol órákon át bolyonghat az utcákon az emberfia, úgy, hogy véletlenül még hall magyar szót. Következik Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely? Mindezt azért említem, mert akit most temetünk, mindenkinél jobban hitt abban, hogy az „erdélyi végzet” helyett az „erdélyi küldetést” kell erkölcsi, emberi imperatívusszá emelni. Tiszta lelkének rezdüléseivel megsejtette azt, amit Amerikában, Stockholmban vagy Párizsban már régen tudnak: az erdélyi ember - sajátos körülményeinek köszönhetően - később lép be ugyan a szellemi, tudományos forgóajtóba, de mindenki előtt lép ki onnan. Mert erdélyi sajátosság, hogy a Körösi Csorna Sándorok éppen olyan elzárt, ölelésnyi kisfalvakból indultak el, mint az alsósófalvi Fülöp Gábor Dénes. Tudatosan választottam első, a Forrás-sorozatban megjelent kötetem címének az Alsósófalvát egyfajta piedesztálra emelő „pogány fohászok faluja” metaforát. A nagyvilág, s benne mi magyarok is, sokszor állunk értetlenül a Felső- és Alsósófalva-szerű rejtélyek előtt. Bár a gének, a DNS-minták, génjelek ugyanazok, az egyik, Felsősófalva, a Tamási Áron által megénekelt csillagszórós mókát, ugratást, Ész Mózsikat és „sóvidéki társasjátékokat” termett, a tőle egy kilométerre sem lévő ségek helyzetét hivatott rendezni. Ezért érdemben nem is tárgyaltak róla, de tárgyalási alapnak elfogadják a miniszterelnök javaslatait. Bugár Béla a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke az értekezletet záró sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy „ígéretekkel a határon túli magyarok nem szoktak foglalkozni, s amennyiben komoly javaslatról lenne szó, akkor velük kell azt megtárgyalni, amire nem került sor”. Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető elnöke szerint a kettős állampolgársággal kacsolatos igény mindentől függetlenül tény, másrészt viszont pozitív dolognak tekinthető minden olyan javaslat, amely a határon túli magyarok általános helyzetének javítására vonatkozik. A szabadkai fórum résztvevői legkésőbb április közepére javasolták a Máért összehívását, s Takács szerint a határon túli politikai vezetők várják a kormány válaszát erre a javaslatra. Kasza hangsúlyozta, hogy Kárpátalja és a Vajdaság „fényévnyire” van az Európai Uniótól, ezért is került bele a zárónyilatkozatba az a passzus, amely támogatások tekintetében pozitív diszkriminációt tart szükségesnek a vajdasági és a kárpátaljai magyarság számára. A tanácskozás résztvevői úgy döntöttek, hogy létrhozzák a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumát, amelyet minden olyan alkalommal összehívnak, amikor ezt a határon túli magyarság és a nemzet egészének közös ügye megkívánja. Kasza szerint a HTMSZF nem konkurrenciája vagy ellenpólusa lesz a Máért-nak, hanem a határon túli magyarok gondjainak felvázolása és a megoldás lesz a célja. (HTMH) alsósófalvi rokonaik pedig csupa komor balladát, a Sükösd Ferenc csodálatos képein felragyogó szellemi vulkánokat. Micsoda föld lehet, amelyhez ilyen hűséggel lehet ragaszkodni? Csodálatos föld! Beletemetik az ősöket, a testvéreket, a rokonokat és kikel belőle a művészet, a páratlanul gazdag folklór-, viselet-, népdalkincs, egy sajátos univerzum. Fülöp Dénes ebből a világból indult, lélekben ide tért vissza, vált életeszményévé az erdélyi magyarság sok-sok gondjának felvállalása: „ Van költő, kinek lelke kürt És riadót az Idő fiij bele, És hangját szikla-lelkek verik vissza, És hangjával egy ország lesz tele... ” Azért választottam a Reményikidézetet, mert Fülöp Gábor Dénes is „szelíden” volt bátor, akinek hangján székely falvak és kisvárosok hangja szólt, aki az ellentétek feloldására a Küs Károly-i „diskurálásf ’ ajánlotta, mert tudva tudta: nincsen turáni átok, csak mérhetetlen emberi butaság. Fülöp Dénessel valóban szellemi tejtestvérek voltunk. Jó harminc évvel ezelőtt néhányan megálmodtuk a Sóvidék monumentális monográfiájának megírását, közkinccsé tételét. Amikor nálam házkutatás volt, és elvitték kézirataim, jegyzeteim egy részét, együtt menekítettük Székelyszentistvánról - és nem Hármasfalu-Tisztelt Értekezlet, Kedves Magyar Testvéreim! Ezt az összejövetelt a december ötödikéi sikeres, de eredménytelen népszavazás váltotta ki. Sikeres, mondom, mert a kormányon lévők visszataszító, nyugodtan mondhatom, aljas, magyart a magyarral szembeállító kampánya sem tudta többségre vinni a tagadást, az árulást. A körülményeket figyelembe véve már ez is jelentős eredmény. Létrejött ugyanis egyfajta nemzeti egység, egyfajta nemzeti minimum az elszakított magyaroknak visszajáró magyar állampolgárság ügyében. Azoknak, akik az elszakított területeken élő magyaroknak visszaadandó magyar állampolgárság ellen uszítottak, fel kell tenni a kérdést. Valójában kik ők? Amit tettek egy szóval, egy súlyos szóval is megfogalmazható. Nemzetárulás. Ezáltal önként léptek ki a magyar nemzet kötelékéből. Tamási Áron világosan értésünkre adta: "amíg embernek hitvány, magyarnak nem alkalmas." December ötödiké óta fordult velünk a világ. Sokan elvesztették a reményt, a hitet abban, hogy a magyar nemzet minden egyes tagja, éljen bár az elszakított Kárpát-medencei területeken vagy a Csonkaországban, Nyugat-Európában, Új-Zélandon vagy az Egyesült Államokban, együvé tartozik, egyetlen közösség részese. Sokan jogos elkeseredésükben és ebből fakadó dühükben haragot táplálnak a csonkaországi magyarok iránt. Válogatás és mérlegelés nélkül. Ok valószínűleg nem tudják, hogy a magyar ügy mögött felsorakozott a magyar értelmiség színe-java. Tudósok, művészek, sportolók és más jeles közéleti személyiségek mondták ki: IGEN! Amikor Magyarország jelenlegi miniszterelnöke Gyurcsány Ferenc a parlamentben kimondta a nem-et a kettős állampolgárságra, az Értékből, ahogyan a hatalom kívánsága szerint a köztudatba befészkelte magát ez a valójában nem létező elnevezés - a levéltári dokumentumokat, feljegyzéseket. Együtt voltunk 1996- ban is, amikor egykori sorstársaival, mintegy 40 erdélyi magyar ötvenhatos elítélttel végigjártuk, filmre rögzítettük a börtönéveik, golgotajárásuk fontosabb stációit. Ott, a Dunadelta egykori poklainak színhelyén született az erdélyi magyar 56 egyik legfelkavaróbb írása, a Rabok karácsonya, amelynek szerzője Fülöp Gábor Dénes volt. Ma is látom az arcodat, a mozdulataidat, amint vallomásos pillanataid egyikében elénk tártad: a csontfagyasztó deltái hidegben szalmával tömtétek ki a késéles nád által cafatokká szabdalt rabruhát, hogy valami meleget tartson. Fülöp Dénes annak a politikai pernek volt a fővádlottja, amelyben sorstársát, Soós Ferencet előbb halálra ítélték, Böjthe Sándor, a több mint 400 árvagyermek nevelését felvállaló Böjthe Csaba, dévai Ferenc - rendi szerzetes édesapja emberfeletti fájdalmában önkezével lyukasztotta ki a saját hasfalát, mert titkon azt remélte, ezáltal csökken a fájdalom. Belehalt a szenvedésekbe! Fülöp Dénes íróember is volt, aki veretes tanulmányokban népe, nemzete legfájóbb és legégetőbb sorskérmegőrzők Civil Szervezet, amelynek tagjai olimpiai-, világ- és Európa-bajnok sportolók, népszerű színészek és zenészek, azonnal (november 8-án) kiadtak aláírásukkal hitelesítve, példát mutatva egy közleményt, melyben az igen-re buzdítanak. Az Értékmegőrzők gondolkodását jól szemlélteti egy, az alapító okiratukból kivett részlet: „Hitünk erős és szilárd. Hiszünk nemzetünk jövőjében és azt továbbra is legjobb tudásunk és tehetségünk szerint fogjuk szolgálni, minden ránk bízott területen, az örök értékek szolgálatában, amelyek a nemzet megmaradásáért és felemelkedéséért fontosak.” Néhány név az aláírók közül: Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagjai, Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok, a Nemzet sportolója, Bitskey Tibor, Sztankay István színészek, Raksányi Gellért, a Nemzet színésze, a legnépszerűbb popsztárok Ákos, Demjén Ferenc, Pataky Attila, az EDDA és sokan mások. Az Értékmegőrzők Civil Szervezet felhívását elhallgatta a balliberális média. Az adófizetők közpénzéből működő Magyar Távirati Iroda, amely november 8-án elsőként kapta meg a művészek és sportolók felhívását, nem adta ki a közleményt. Ugyanerre a sorsra jutott a legjelentősebb magyar tudósokat összefogó Professzorok Batthyány Körének november 21-i felhívása, melyben a 232 tudós mellé nagy számban csatlakoztak újabb színészek, írók, költők, sportolók, újságírók, operaénekesek, építészek, filmrendezők, érezve az írástudók felelősségét. Példátlan, ahogyan a magyar értelmiség és művészvilág jeleseinek véleményét ilyen horderejű kérdésben elhallgatta a média. Szomorúsággal tölt el az is, hogy az igen-ek mellett kampányoló legnagyobb ellenzéki párt sem tartotta fondéseit feszegette. Immár az égi íróasztalnál összegzi az 1959. július 5- vel kezdődő (a Vártemplom lépcsőjénél tartóztatták le, vitték láncbaverve és repülőgéppel Kolozsvárra) börtönéveinek csak általa ismert titkait. Mennyire örült, amikor átadtam neki szenvedéstörténetének teljes dokumentációját! Legfőbb életműve azonban a marosvásárhelyi Vártemplom népének, ötezres egyházközösségének korábbi elődjeit messze túlszárnyaló szolgálata volt. A Vártemplomért szorult háttérbe az írás, Alsósófalva históriájának végleges formába öntése. Csoóri Sándor-estet, a magyar reformátusok világtalálkozóját szervezte, állandóan építette a gótikus-termet. Pontosan tudta: az Ő küldetése a 38 országgyűlés színhelyéül szolgáló, II. Rákóczi Ferencet nagyságos fejedelemmé emelő, Erdély legnagyobb református templomaként emlegetett Istenháza hűséges szolgálata. 1989. december 22-e után a marosvásárhelyi Vártemplom vált az erdélyi segélyszolgálat egyik legfontosabb központjává. Abban az eufórikus hangulatban Fülöp Dénes már megfogalmazta a Calepinus nyelviskola, az öregotthon, az árvaház, az utcagyerekek étkeztetését felvállaló „Pici-ház”, a nagycsaládosok azóta is működő intézményének gondolatát. Mert Fülöp Dénes azt is tudta: tosnak e névsor nagyobb nyilvánosság elé kerülését, habár a legmagasabb szinten tájékoztatták őket erről. December ötödiké mérlege lélektanilag ijesztő és tragikus. Ám a nemzeti megrázkódtatásnak haszna is van. Politikai szempontból a visszajáró magyar állampolgárság ügye előrébb van, mint akár fél évvel ezelőtt, hiszen amíg korábban még a nemzeti oldal politikusai sem igen beszéltek róla, ma már megkerülhetetlen téma, sarokkő. Az idő a nemzetnek dolgozik. Ennél fontosabb, hogy elvált végre az ocsú a búzától - Duray Miklós ennél egyértelműbben fejezte ki magát. A magyar ügy nem bukott el, mint ahogy a magyarság sem. Azok, akik aljas eszközökkel a nem-re buzdítottak, törvénytelenül, közpénzből kampányotok, azt akarták, hogy a határon inneni és túli magyarok egymás ellen forduljanak. Éppen ezért most még fontosabb, mint valaha, hogy fogjuk meg egymás kezét! A piros-fehér-zöld lobogó mindannyiunk közös öröksége és jövője. Fogjuk ki a szelet azoknak a vitorlájából akik egymás ellen akarnak uszítani bennünket: bátorsággal, kitartással és következetességgel, mert - Márai Sándor 1942-es röpiratának szavaival élve: magyarnak lenni még mindig nem állapot, hanem feladat és hivatás! Kérem, ne feledjék, hogy „ Volt már pár utunk, és sok mindent tudunk, De legfőképpen azt, hogy összetartozunk!” Kemény Győző (A beszéd 2005. január 6-án hangzott el Szabadkán, a határon túli magyar szervezetek fóruma zárt ülésén, amelyen Magyarországról egyedüli meghívottként Kemény Győző, az Értékmegőrzők Civil Szervezet elnöke vett részt és szólalt fel.) ugyancsak Erdély sajátossága, hogy minden nagy gondolat, az erdélyi magyarságot valóban felemelő terv, elképzelés mögött rendszerint egy lelkipásztor áll. Fülöp Dénes nagy érdeme, hogy mert szenteket álmodni! Felsorolni is nehéz, mennyi nagyszerű elképzelés vált valóra az O gondolatai nyomán. „...amíg itthon vagyunk: Bizony bíbor és bronz és arany És örökkévaló szerű szépség vagyunk.” Jelképesnek érzem, hogy a temetésén Tőkés László királyhágómelléki református püspök hirdette az igét: sokszor voltam boldog koronatanúja, részese szellemi, lelkészi ikertestvériségüknek. Fülöp Dénes halála nyomán hatalmas űr keletkezett. Bár sarkunkat ebben a pillanatban a halál vize mossa, egész lényével arra döbbent rá, hogy élünk, s aki él, annak „egyetlen szülőföldje és sok-sok kötelessége” van. Csak a mostanihoz hasonló fájdalmak emlékeztetnek arra, hogy a szenvedés, a gyötrelem sem hiábavaló... Drága Dénes! Barátunk, a barátom voltál! Együtt örvendtünk három fiad és lányod eszmélésének, a néppel, a nemzettel való teljes azonosulásuknak. Ott fenn, a Mennyeknek országában hamiskás mosollyal nyugtázhatod: nem volt hiábavaló a 74 évre szabott életed! Itt vagy velünk, itt vagy közöttünk: „ Tudnod kell, Népem, hogy én itt hogy jártam: Szédülő fejjel és halálra váltan Amíg Neked az üdvösség borát És az örökéletet prédikáltam.” (Reményik Sándor) Életműved kerek, egész, nem maradt torzóban. Ebből merítünk erőt, mindannyiszor, amikor megtorpanunk, amikor magunkra maradunk. A Gondviselő Isten őrizze meg nagy és szent álmaidat! Fülöp Gábor Dénes mindig velünk maradsz... (Elhangzott 2005. január 21-én a marosvásárhelyi református temetőben, Fülöp Dénes sírjánál.) To the attention of North American Hungarian communities, unions, organisations, churches and schools! A Hungarian artisan and painter, who is also an experienced pedagogue, is looking to organise exhibitions of her works, and to teach children and young adults about Hungarian fine art and folk art. Mailing address: H-l 141 Budapest, II. kér. Bazsarózsa u. 98. Mobile phone: + 36 20 470 5016 Requiem Fülöp Dénesért
