Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)

2005-06-01 / 6. szám

8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2005. június „Koldusboton, törött mankón...” Több százezren zarándokoltak el idén is Csíksomlyóra, Közép-Kelet-Európa leghíresebb katolikus szent helyére a pünkösdszombati búcsú alkalmából. A Mária-kegyhelyre, amelyet ma már a Kárpát-medencei magyarok legna­gyobb találkozóhelyeként is emleget­nek, nemcsak Erdélyből, a Gyime­­sekből, Felvidékről, Délvidékről, Kár­pátaljáról és Magyarországról érkeztek zarándokok, hanem a tengeren túlról is jöttek hívő magyarok. „Koldusboton, törött mankón jö­vünk búcsút járni, Szűzmáriás magya­roknak kopott unokái. Éjfél van a Duna táján, magyaroknak éjszakáján, nincs más, ki virrasszon. Baráttalan, testvér­iden, hozzád ver a veszedelem, Bol­­dogságos Asszony!” - ezzel a magyar búcsújáró énekkel kezdte ünnepi szent­beszédét Hajdó István főesperes, gyer­­gyószentmiklósi plébános. A Napba Öltözött Asszony, a csíksomlyói Szűz­­mária hazavárt, hazajöttünk - mondta elöljáróban Hajdó, aki beszédében megemlítette a minden évben Csík­­somlyón imádkozó, népüket, családju­kat, haldokló anyanyelvűket a szent helyre elhozó csángómagyarokat. A Napba Öltözött Asszony ezer eszten­deje elmúlt, hogy oltalmazza népünket, nemzetünket és sorsunkat, mondta az ünnepi szónok, aki három kéréssel for­dult a Szűzanyához. „Az első kérésünk az, hogy szeretnénk találkozni, látni akarunk téged. A második kérésünk, vezess el minket Szent Fiadhoz, aki itt maradt közöttünk az oltári szentség­ben, hogy az emmauszi tanítványok­kal kiáltsuk feléje: Maradj velünk, Uram! A harmadik kérésünk, segítsd meg alvó nemzetünket, hogy feléb­resszük, s a megoldott kévét együttes erővel összegyűjtsük” - szólt Hajdó István felsorolása. A plébános a jelenkorról szólva el­mondta, a választások korát éljük, be­vásárlóközpontok, tévéreklámok özö­nével vannak, politikusaink négyéven­kéntjönnek, mindent megígérnek, még a lehetetlent is, s úgy mondják az ígé­retet, hogy gondolati szünetet sem en­gednek nekünk, és kecsegtetve kémek, válasszatok minket. Hajdó István sze­rint a keresztény embernek csak az ég és a föld között kell választania. A plé­bános továbbá arra hívta fel a figyel­met, hogy válságot él a család, a há­zasság szentsége. A család megmara­dásának, a gyermekáldás szentségének fontosságát hangsúlyozva Haj dó kije­lentette: A kezet csak megfogni sza­bad, elereszteni vétek, ellökni átok, mert egymásba simuló kezek tartják fönt az eget, s a világot. Tamási Áron népes családjának példáját említve azt hangsúlyozta, hogy egy nemzet feltá­madása akkor jön el, amikor kiutasítja életéből a koporsót, megszünteti a gyermek-ellenes hangulatot, és vállalja az életet. Erdély népe, anyaország, Kárpát­alja, Délvidék, Felvidék, és mindig ki­hagyjuk a felsorolásból, hogy még él­nek testvéreink az Őrségben is, mond­játok meg, Jézus nélkül hová akartok menni? - tette fel a kérdést az ünnepi szónok, majd megadta a választ is: Ta­nuljuk meg Pétertől, és esküként mond­juk az Úrnak, nem megyünk, mellet­ted maradunk, s hozzád akarunk tar­tozni, mert az örök élet igéi tenálad vannak, s ha bennünk lakik Jézus, ak­kor nem szabad félni. Hajdó István szerint a mai vezetők olyan Európát akarnak teremteni, amelyből kihagyják a keresztény ér­tékrendet, mint fogalmazott, az erköl­csi rend fölött emberi törvényeket hoz­tak, meghirdették, hogy szabad az abortusz, az időseknek szabad a ke­gyes halál, és iljúságunk fogyaszthatja az enyhe kábítószert. Ne adjátok fel, ébresszétek a nem­zetet, az oldott kévét gyűjtsétek össze -kérte a jelenlévőket a főesperes, aki sze­rint a gyermekekbe a helytálló öntuda­tot kell beleimádkozni és megálmodni. , Jsten belénk szülte a Hargitát, Csíksom­­lyót, Csíkszentdomokos nagy fiának üze­netét, hogy nem lehetünk közömbösek népünk sorsának alakulása iránt. A mi jelszavunk hármas: hitünk, ami Szent Ist­­ván-i örökség, anyanyelvűnk, ami ma újra nagy veszélyben van, de mondjuk el bátran, a szót nem adjuk, csak úgy, ha nyelvünk vele tépik, s a harmadik, amit kérünk, az önrendelkezés” - mondta Hajdó. A szónok üdvözölte a Duna Tele­víziónak azt a kezdeményezését, hogy egy autonómia-tévéadót akar létrehozni, rádöbbenteni azokat a népeket, testvére­ket és nemzeteket, akik Szent István ko­ronájának a védnöksége alatt nőttek naggyá, hogy nem kell félni a határon túli magyaroktól. Végül a főesperes kijelentette: „Csíksomlyói Szűzanya búcsúfiába egyet kérünk, megmaradásunk remé­nyét. Nem maradhatsz itt, magunkkal viszünk az anyaországba, óceánokon túl, a Kárpát-Duna-medencébe, s ha te velünk jössz, akkor minden kicsiny ott­honunk Csíksomlyó lesz. Napba Öltö­zött Asszony induljunk, de kérjük Szent Fiadat, jöjjön velünk, maradjon velünk, s akkor győzni fogunk. Miénk lesz a holnap.” A szentmise végén felcsendült az Isten, áldd meg a magyart, és több százezer zarándok együtt énekelte: Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk. (Nemzeti Hírháló) Idén minden eddiginél többen zarándokoltak el Csíksomlyóra. (Rigó Tibor felvétele) Az EU tényfeltáró bizottsága három napon át vizsgálta a Vajdaságban és Belgrádban a kisebbségek elleni in­cidensek körülményeit. Az EU kül­döttsége visszament Brüsszelbe, az emberek magukra maradtak minden­napos gondjaikkal, bajaikkal ebben a balkáni háborúk minden következmé­nyével sújtott egyre kisebb országban. Az az igazság, hogy a Horvátország­ból, Boszniából és a Koszovóról ide jött vagy ide menekült szerbségnek mást ígértek a háború urai, mint amit aztán kaptak. Innen az etnikai ellen­tétek. Azon állunk bosszút, akin le­het filozófiája. Az európaiak igyekez­tek mindenkit meghallgatni.- Nagy Margit, a Vajdasági Ma­gyar Pedagógusok Egyesületének el­nöke mit tartott fontosnak elmondani az EP bizottság képviselői előtt?- Beszéltem arról, hogy a szerb állam nem engedélyezi az egyházi általános és középiskolák alapítását, ennek az az oka, hogy az egyházi is­kolák meggátolnák a szerbesítést. Példa erre az újvidéki római katoli­kus egyházközség története. Képvi­selői 1996 óta peres eljárás útján próbálják visszaszerezni az épületü­ket. Az épületet 1959-ben államosí­tották, ez ellen fellebbezett az egy­ház, azóta közigazgatási eljárás fo­lyik, az államosításnak nem is volt jogi alapja. A városi közigazgatási szervnek 1986-ban határozatot kel­lett volna hoznia arról, hogy az épü­let nem államosítható. De a város nem hozta meg a határozatot, arra hi­vatkozva, hogy nincs hova költöznie az épületben működő zeneiskolának. Ez politikai határozat volt. Legutóbb novemberben írtak levelet az ügyben a polgármesteri hivatalnak, de a hi­vatal nem hajlandó fogadni a jogi képviselőt, a minisztériumok és a polgármester pedig válasz nélkül hagyják a polgári leveleket. Egyéb­ként a szerbiai parlamentnek, az el­várásoknak megfelelően, 2004. de­cember végéig törvényt kellett volna alkotnia a vagyon visszaszármazta­tásáról, amit nem tett meg. Számta­lan volt egyházi ingatlan van állami tulajdonban, ennek rendezésére sem­milyen kilátás nem mutatkozik, pe­dig több egyházi vezető szeretné új­raindítani a két világháború között működött egyházi iskolát. A törvény nem teszi lehetővé a ma­gán, illetve egyházi tulajdonban lévő árvaházak működését sem. Az árvahá­zakba kerülő magyar gyermekek el­szerbesednek. A saját tapasztalataim­ról számoltam be. Örökbe akartam fo­gadni egy kislányt az Újvidék melletti SOS faluban működő árvaházból. Az­zal utasítottak el, hogy én református vallású vagyok, ez az ő szemükben szekta, és ezért nem kaphattam meg a kislányt. A valós ok az volt, hogy ma­gyar vagyok, így viszont elszerbese­­dett a kislány. Döbbenetes, hogy min­dent megtettek egyetlen gyerekért is, hogy ki ne csússzon a szerbesítés ma­lomkövei közül. Nagyon nagy gond, hogy itt Vajdaságban nincs magyar egyetem. Tudjuk, hogy az európai nor­mák szerint 200 ezer lakosra járna már a magyar egyetem, ezt az állam nem hajlandó támogatni. A közoktatással kapcsolatban el­mondtam azt, hogy a gyerekek lét­száma rohamosan csökken, ennek egyik oka, hogy nagyon sok szülő szerb iskolába íratja a gyerekét. Még a titói rezsim alatt elkezdődött az asszimiláció, egyesítették a szerb és a magyar iskolákat, így a magyar is­kolák alárendelt helyzetbe kerültek, és most hiába próbálnak önálló­sodni. A történelem tanítása terén az elmúlt tizenvalahány évben és még az előtt is nagyon nagy bajok történ­tek, ugyanis uszító jellegű volt a tör­ténelemoktatás, a magyarok ellen uszított. Azt tanították, hogy a ma­gyar nép bűnös nép, és ez lovat ad a gyerek alá, hogy akkor titeket le le­het nézni, tiporni, mert ti háborús bűnösök vagytok. Az újabb történe­lemkönyvben ez már nem így szere­pel, tehát javult a helyzet, de még mindig forgalomban vannak a régi könyvek. (Magyar Rádió Online) Szeretetből épül magyar iskola Moldvában „Úgy érzem, jelenleg a csángó test­véreink folytatnak legelkeseredettebb harcot a megmaradásukért. Álljunk melléjük, vállaljunk szolidaritást ve­lük! Osszuk meg velük mindazt a szel­lemi, anyagi értéket, melyet Isten ne­künk adott, de ugyanakkor alázatos szívvel tanuljunk is tőlük, hisz csendes elzártságukban, a megmaradásért ví­vott névtelen harcukban olyan értéke­ket birtokolnak, mely az egész magyar nép újjászületésének alapja” - e gon­dolatokkal hívott minden jóakaraté embert Böjté Csaba ferencrendi szer­zetes, sokak Csaba testvére a Béke Ki­rálynője, moldvai csángómagyar iskola központ ünnepélyes alapkőletételére 2005. május 15-én, Rekecsin határába. A rendkívüli esemény a csíksom­lyói búcsút követő Pünkösd vasárnap­ján Gyimesfelsőlokon kezdődött, Ber­­szán Lajos atyánál, ünnepi szentmisé­vel. Ezt követően a több száz hívő és ünneplő autóba ülve az építkezés hely­színére, a Bákóból Bukarest felé vezető főút melletti Rekecsin község határá­hoz sietett, ahol lerakták és megszen­telték az új magyar iskola alapkövét. Csaba testvér kérése szerint min­denki hozott magával egy-egy követ az épülő iskola alapjaihoz, így Mádl Dal­ma asszony, Magyarország köztársas­ági elnökének hitvese Esztergomból vitte az „élő követ” . Ünnepi beszédé­ben hangsúlyozta: „Köveinkkel, figyel­münkkel, adományainkkal, szerete­­tünkkel mindannyian hozzájárulhatunk az új iskola felépüléséhez. Ifjúságot és jövőt csak közös erővel és összefogás­sal építhetünk. Köveink beépülnek az új iskolaközpontba, és szeretetünk je­leiként itt maradnak.” Dalma asszony, aki előző nap részt vett a Csíksomlyói búcsún, majd meglátogatta Csaba test­vér árváit Szovátán, hangsúlyozta: „Múltunk nélkül nincs jövőnk. Minden építkezéshez szükségünk van szilárd alapokra, elődeink tapasztalatára, hi­tére, s szükségünk van a jelenkor em­bereinek erejére, bizakodására, és fe­lelősségteljes áldozatvállalására.” A „középkori téglát” Esztergom városá­ból hozta, a Szent István király által alapított Szent Adalbert székesegyház­ból. A templom első épülete egyidős lehetett az érsekség alapításával, azaz ezer esztendős. Mádl Dalma hangsú­lyozta: „Szent István király Szűz Má­ria oltalmába ajánlotta a magyarokat. Kívánom, hogy a Szűzanya tiszteletére nevezett újonnan épülő iskolaköz­pontba hozott kövek ’élő kövekké’ vál­janak, s ne csak egy épületet építsünk fel belőle, hanem valódi közösség ala­kulhasson és növekedhessen.” Dalma asszony rámutatott: a csán­gómagyar iskola épülésével egy érté­kes, szeretettel és hittel őrzött kultúra, egy kis magyar közösség kap lehetősé­get arra, hogy nyelvét, hagyományait, kultúráját megtartva nevelhesse gyer­mekeit. Mert tanulni, tudóssá lenni minden nemzet a maga nyelvén tudott, s ahogy Kölcsey Ferenc írta unoka­öccsének szánt intelmeiben és buzdí­tásában: „...idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.” Az ünnepi eseményen beszédet mondott Benke Pál, a Moldvai Csán­gómagyarok Szövetségének alelnöke, Ichim Vasile, Rekecsin község polgár­­mestere, Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyve­zető elnöke, Berca Gabriel, Bákó me­gye prefektusa, valamint Böjté Csaba, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke. To­vábbá felolvasták a csángómagyarok ügyéért sokat tevő Tytti Isohookana- Asunmaa volt európa tanácsi képviselő levelét. Böjté Csaba elképzelése szerint 2005 folyamán szerzik be az építkezési engedélyeket, majd maga az építkezés 2006 tavaszán kezdődne meg. Csaba testvér hisz az összefogás erejében. Közadakozásból kívánja felépíteni az iskolát. Ennek érdekében nemzeti összefogásra szólított fel minden jóaka­­ratú embert. Tervéről oly könnyedén beszél, mintha a világ legtermészete­sebb eseményéről szólna. Az ő eseté­ben persze már többször megtapasztal­hattuk: Isten közreműködésével min­den lehetséges. „Arra gondoltam, hogy amíg az építkezés tart, minden ősszel egy-egy autóbusznyi csángó gyermek néhány pedagógussal meglátogatná azokat a közösségeket, városokat, tele­püléseket, amelyek elvállalták egy-egy osztályterem megépítésének költségeit. Egy-egy ilyen alkalommal szentmisét tartanánk, a gyermekek szerepelnének, beszámolnánk az addig elért eredmé­nyekről... S így nemcsak az iskola épülne fel, hanem valamilyen módon a csángó-magyar közösség is beépülne az összmagyarság tudatába, érzelmi világába.” Csaba testvér vallja: - Csángó-ma­gyar testvéreink nem üres kézzel ko­pognak szívünk, nemzetünk ajtaján, hanem a maguk mérhetetlen gazdag népi kultúrájával, életerejével, vitalitá­sával mindannyiunkat gazdagíthat­nak. .. Hiszi: a szeretetből fakadó szo­lidaritás az egyetlen út, mely nemcsak a mi népünket, hanem világunkat is előrébb mozdíthatja. A szeretet nem­csak az egyént, hanem a nemzetet és az emberiséget is megszenteli, erköl­csi tartást, önbecsülést, közösségi ér­zést ad, s így többszörösen igaz: mold­vai-csángó testvéreinken segítve - ön­magunkon segítünk. Az ünnepi eseményen részt vett Németh Zsolt, a Magyar Országgyű­lés Külügyi Bizottságának elnöke, Dá­vid Ibolya, az MDF elnöke, valamint Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke. A moldvai csángómagyar gyerme­kek jelenleg csak a román iskolai ta­nítás után, magánházaknál tanulhatnak magyar nyelvet. Ez a lehetőség csak négy éve adott. A moldvai csángók földjén 13 faluban 800 gyermek tanul ilyen körülmények között. 2002-től néhány településen hivatalosan is be­vezették választható tantárgyként a magyar nyelvet, heti két órában a ro­mán állami iskolában. Ez azonban ke­vés a magyar nyelv és kultúra meg­őrzésére. Ha felépül a rekecsini új is­kola, jelentősen javul a csángók ma­gyar nyelvű oktatása. A Moldvai Csángómagyarok Szö­vetsége és a Dévai Szent Ferenc Ala­pítvány közösen álmodta meg a mold­vai csángómagyar iskola központ ter­vét Moldvában, ahol az óvodától az ál­talános-, majd a szakközép iskoláig magyarul tanulhatnak a csángó magyar fiatalok. A Köszönöm Istenem május 15-ét című levelében Csaba atya így ír: „Szí­vem csordultig van örömmel, jókedv­vel. Úgy érzem, a Szentlélek Moldvá­ban kiáradt, és megismétlődött a nyel­vek csodája: románul, magyarul dicsőítettük a szeretet Istenét. Moldva­iak, erdélyiek, magyarországiak, kü­lönféle pártokhoz, világnézetekhez tar­tozó emberek szeretettel egyetértettek, és ugyanarról beszéltek: iskolát aka­runk építeni a csángó-magyar testvé­reinknek, mert szeretjük őket. Együtt voltunk, és a segíteni akarás elmosott minden szakadékot, határt. Van előttünk egy szép nagy cél, amelyet meg kell valósítanunk. Minél többen tesszük oda a vállunkat, annál hama­rább épülhet meg, és annál szebb lesz a Béke Királynőjének Moldvai ott­hona. Milyen jó, szép lenne, ha Romá­nia 2007-es Európai Uniós csatlakozá­sának egyik ünnepi állomását, a Reke­­cseni Csángó-magyar iskolaközpont felszentelése jelentené!” Úgy legyen! Frigy esy Agnes A Béke Királynője moldvai csángómagyar iskola központ támogatható az alábbi szám­laszámon: 10300002-20145639-70213285 A vajdasági tényfeltárás utórezgései

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom