Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
2005. március Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 7. oldal ANISZI KÁLMÁN Az emberek szomjúhozzák a szépet és igazat Otthonom a templom, Ajtaján belépve mindig hazaérek. Ismerősen csendül fülembe az ének. Mintha minden hangja simogatás lenne! Égi Atyám keze simogat meg benne. Túrmezei Erzsébet: Otthonom Mindenhez, amit nehéz küzdelemmel szerez és tart meg az ember, a végsőkig ragaszkodik. Proksza Gyöngyi festőművész ősei felvidéki evangélikusok voltak. Az 1680-as évek elején Zólyom vármegyéből kerültek át Nógrádba a protestáns üldözés időszakának kezdetén (eperjesi vértanúk). Egy, a Bibliában talált korabeli lapszéli feljegyzés szerint Erdőkürtön telepedtek le. A család eléggé népes, jellemzően értelmiségi, művészetszerető volt. Az erdőmémök-festőművész Proksza Gyöngyi 1952-ben költözött családjával Isaszegre. Pedagógus édesanyja korán megtanította írni, olvasni. Már akkor feltűnt kivételes rajzkészsége. Fiatalon országos versenyeken szerepelt sikeresen, kompozíciót készített az isaszegi csatáról. Tizennégy éves volt, amikor a képzőművészeti iskolába felvételizett, de nem vették föl. Ez a fiaskó komoly lelki traumát okozott neki. Mivel édesapja jóvoltából már zsenge gyermekkorában nagyon megszerette a természetet, az érettségit követően Sopronba ment erdőmémök hallgatónak. A diploma megszerzése után Somogyba költözött. Itt kezdett el festeni. A természet szépsége mindig örömöt és megnyugvást hozott számára. Az egyetemen térábrázolást, képszerkesztést, rajztechnikai ismerteteket szerzett, esztétikát tanult. Múzeumokban, kiállításokon, művészeti albumok tanulmányozásával hatolt egyre mélyebbre a képzőművészet csodás világába. Önképző módon tovább fejlesztett alkotói rendszere eklektikus. Nem ragaszkodik csökönyösen egyetlen stílushoz, technikához sem, munkáiban a megélt élmények minél teljesebb kifejezésére törekedett, törekszik, meghatározóan. Vázlatokat nem készít. Irodalmi, képzőművészeti élményeiből, az emberekkel való találkozásokból, vidéki színhelyek megfigyeléséből, az élet jelenségeinek megtapasztalásából archívumnyi élményanyagot gyűjtött össze lelkében. Ezeket felidézve készíti festményeit, grafikáit, rajzait. „Szívesen választok témának bármit, ami magyar, s ebbe nagyon sok minden belefér... A húgom Rómában él, a Vatikánban könyvtárosként dolgozik. Sokszor hívott, menjek oda festeni. Eddig nem éltem ezzel a lehetőséggel, mert úgy érzem, rengeteg tennivalóm van itthon, ez az érzés nem enged máshová.” Alkotói tevékenységében meghatározó szerepet játszik a természetábrázolás. Úgy érzi, manapság hihetetlenül felértékelődött minden, ami a természetes) és a szép fogalomkörébe tartozik. Egyegy oldott hangulatú erdei kép, megejtően szép, méltóságteljes erdei vad ábrázolása valósággal kiemeli az embert a mindennapi szürkeségből, energiája észrevétlenül átsugárzik a szemlélőbe. Az erdőhöz, a természethez kötődő témákban szívesen alkalmazza a romantikus stílust; erőteljes, élénkítően ható témáknál viszont jól hatnak az expresszionista stílusjegyek. Rézkarcokat másfél-két éve készít. Régi, finom kifejezési lehetőség ez, amely valósággal rabul ejti a befogadót. Az emberek szívesen gyönyörködnek ezekben a lélekhez szóló miniatűrökben. Legelső munkái olajjal készültek, később beleszeretett a pasztellbe. Úgy érzi, hogy ebben a műfajban a lágy átmenetek, könnyed lazúrok sok esetben kifejezőbbek. Szecessziós sorozatai (liliomfélék, vadászmitológia, őzek, lovak, szarvasok) pasztellből indulnak, ehhez társított aztán egy sajátos összetételű, többféle technikát ötvöző kifejezésmódot, ami szerencsésen egyesíti az erőteljességet és a lágy érzelmi telítettséget. Szívesen készít falfestményeket. Nézete szerint a színes festett üvegablakok iránti igény újraéledőben van, mi több, a reneszánszát éli. Örömmel foglalkozik restaurálással. Nagy kihívást és nagy sikerélményt jelentett számára egy százhúsz éves freskó felújítása a gyékényesi templomban. Boldogan készítene murális festményeket, üvegablakokat templomokba és középületekbe. Munkakedve, hite, dacára annak, hogy eddigi élete nem nélkülözte a drámai mozzanatokat, töretlen. Erdőmérnöki állását egy csúnya és goromba törvényszéki eljárás okán veszítette el, élete javakorában. A korábban férjétől elvált anya - igazgatója személyes bosszúja miatt - szolgálati lakásának elhagyására kényszerült. Három gyermekével egy erdészházba került egy elhagyott helyen, mindenféle jövedelem, bevételi forrás nélkül. Vélhetően épp ez a nagy törés fordította érdeklődését ismét a festészet felé... Egyébiránt munkahelyéről azért kellett mennie, mert nem volt hajlandó részt venni az igazgatónak és holdudvarának egy törvénytelen akciójában. A helyzet abszurditásához tartozik, hogy neki magának kellett volna úgymond rehabilitál(tat)nia saját magát, ami többszöri kísérlet után se sikerült. Még a rendszerváltás utáni években sem. Hiába beszélt angolul tolmács szinten, hiába hogy akkoriban nagyítóval keresték az ilyen szakembereket, valamiért mégse vették fel sehova. Annak a vidéknek a közbiztonsága pedig, ahova munkahelye elvesztése után a csonka család szükséglakásba kényszerült, katasztrofális volt. Tizenegy év alatt tizenhatszor törték fel a lakásukat. Közben iszonyatosan elszegényedtek. De a szükség sok mindenre kioktatja az embert, és erőt ad még a legnehezebb helyzetekben is. Szükséglakásuk nem volt messze Keszthelytől:-Láttam, hogy az utcán különböző festményeket árulnak. Biztos voltam benne, hogy legalább olyanokat én is tudnék készíteni. A legelső próbálkozás nagyszerűen sikerült. Épp húsvét közeledett, és nem volt annyi pénzünk, hogy az ünnepeket ennivalóval győzzük. Letörtem a kertünkből pár szál nárciszt, lefestettem és elvittem egy kollégámhoz, aki húsz kilométerre lakott tőlünk.- Ez nagyon szép! Ezt megveszszük! - mondta. Annak külön örültem, hogy nem nekem kellett sugallni, megvennétek-e? így a kép árából megoldódott húsvéti gondunk is. Nem sokkal később Marcaliban megnyílt az első kiállításom, amelynek sikere erőt adott a továbbiakhoz. Proksza Gyöngyi évek óta hivatásszerűen foglalkozott már képírással, amikor beköszöntött a millenniumi ünnepségsorozat, amely egyben Krisztus urunk születésének kétezredik éve volt. A művész a millennium évére grafikai üdvözlet-sorozatot készített, istenes versek kíséretében. Olyan nagy magyar költők egy-egy versét szerkesztette a grafikai lapok mellé, akik a megelőző ötven évben nem hogy nem szerepeltek a tanrendben, de még a nevüket se volt „ildomos” említeni. Elég ha példaként Babits Miatyánkját vagy Reményik Sándor istenes verseit említjük. És Proksza Gyöngyi útnak indult: jeles költők egy-egy versével rangosított művészi kisgrafikáival bekopogott több lelkészi hivatalba is. A felkeresett egyházi közösségek örömmel fogadták munkáit. Amin, érthetően, fellelkesült, és ma már félszáznál több grafikai lap található a sorozatban. Olyan lelkészi hivatalokban pedig, ahol a templomnak valamilyen jubileuma közeledett, arra kérték a művészt, készítsen nekik is grafikai lapot a templomukról. Nemrég a rákoscsabaiak református templomáról készült egy igen szép rézkarc. Tavaly tavasszal Budapest-Rákosfalva ünnepelte református templomuk hetvenötödik évfordulóját. Ebből az alkalomból a művész nekik is „írt” egy képet. Az első munkák tusrajzok voltak. Később került be a sorozatba a rézkarc, ez a patinás, erőteljes kifejezési mód. Ilyen szép művészi munkákkal még a kitüntetett vendégek is megajándékozhatok. A határon túli magyar testvérek is nagy örömmel fogadták a templomokat ábrázoló kisgrafikáit, egy-egy gyönyörű Reményik, Áprily vagy Ady vers kíséretében. Az üdvözletek szólhatnak egy-egy ünnepnek, de mindenki hétköznapjait is megszépíthetik a rézbe karcolt templomképek és a gyönyörű költői gondolatok.- Egyszer egy egyházi újságíró azt mondta nekem, jó lenne, ha ezek a grafikák a melléjük szerkesztett csodálatos versekkel ott lennének minden magyar ember asztalán. Én ezt komolyan vettem, és a millennium évében megfogadtam, minden településre elviszem a sorozatot. Csakhogy Magyarországon 3100-nál is több település van, úgyhogy ez idáig ez a szándékom csak részben teljesült. Kár lenne ezt a munkát abbahagyni. Az emberek szomjúhozzák a szépet és igazat. Akik másképp látnak Látlelet az ifjúságról Száz éve alapították Szombathelyen A Vakokat Gyámolító Országos Egyesület Dunántúli Fiókját. Ebből az alkalomból nemrég volt az Akik másképp látnak című nagysikerű könyv ünnepélyes bemutatója Szombathelyen a patinás Zarkaházi Szily Kastély szépen felújított, századokra visszatekintő épületében. Az alkotás kiemelkedik az utóbbi évtizedek helytörténeti kiadványai között. A két rokonszenves szerző Kereszturiné Pintér Mária és Mészáros Gábor - mindkettő történelemtanár - csendes, kitartó szakszerű munkával tárja fel és mutatja meg mindazt, amit e téma és szakmai alázatot tükröző munka: a szombathelyi egyesület történetéről és a Vas megyei látássérült-gondozás „első” évszázadáról. E szervezet mostani jogutódja, a Savaria Nett Pack Kft. - élén Hóbor Ferenc ügyvezető igazgatóval - három éve kérte fel a szerzőket a kötet elkészítésére, akik levéltári és könyvtári forrásokra támaszkodva a látássérült és vak gondozás európai története kétszázötven esztendejét, valamint a magyarországi kétszáz és a szombathelyi száz esztendejét együtt dolgozták fel. Az összeállítás remekül sikerült, mert lapjain a köztudatban máig kissé periférikus kép élettel telik meg, megelevenedik. Büszke vagyok rá - mint sorok írója -, hogy vakokkal és csökkentlátókkal való több évtizedes (Szombathelyen, majd Budapesten az országos szövetségben kulturális vezetőtanárként) tevékenységemmel személyesen is részese lehettem ennek a felemelő munkának. Külön öröm tölt el, hogy a szerzők avatott kézzel felhasználták a Vasi Szemlében, 1971- ben napvilágot látott A szombathelyi Vakok Intézetének története c. tanulmányomat. E könyv megírása, a Vakok Intézete fennállásának évszázados alkalma méltó megünneplése, arra utal, hogy Szombathely város ma is méltón követi e százéves hagyományokat, ma is törődik azokkal az emberekkel, akik a könyv főszereplői. A kedves olvasók, a látók pedig miközben elmélyednek a múlt felidézésben, lessék el a vakoktól a szívvel-lélekkel látás képességét. Belelapozunk a könyvbe és idézzük nemesveretű, olvasmányos szövegét: , Aki éveken, évtizedeken át együtt dolgozik, dolgozott velük, másképen »látta«, láttja a vak, gyengén látó, mozgáskorlátozott, hátrányban lévő emberek, munkatársak életét, sorsát. Méltó utód volt a korábbi nagy elődök nyomában - dr. Szabó Károly, a soron következő, - de csak az »időrend« miatt Hóbor Ferenc, aki napjainkban hozzánőtt a kor kihívásaihoz, az eszméhez, a szellemiséghez.” Dr. Szabó Károly igazgató (sajnos már nincs az élők sorában) a legkritikusabb, a legtragikusabb időszakban került a vakok intézete és ipari vállalata élére. A közösség tagjai a sorsfordító időkben is elfogadták vezetőjüknek. (1969-től magam is - e sorok írója - fél évtizedig lehettem tanárként beosztott munkatársa a Szombathelyi Vakok Intézetében.) így személyes tapasztalataim alapján is mélyen egyetértek a könyv megállapításaival: „Dr. Szabó Károly kiváló tehetségének megfelelt a jelleme, igazságossága. (Kár, hogy már nincs az élők sorában.) Önzetlen volt. Egyszerű nagyság volt, mely nem rendkívüliségével, hanem az emberségességével ragadta magával, kortársait, munkatársait, beosztottjait és feljebbvalóit egyaránt. Annyi emberi egszerűség, méltóság volt megnyilvánulásaiban, hogy egyaránt könnyen nyerte meg magának, a vakok ügyének sorstársai vonzalmát, helyi és országos felettesei tiszteletét. Erős szervezetében, hangjában is volt valami tiszteletet parancsoló, amelynek vak sorstársai is szívesen alárendelték magukat. Mindig bizalomkeltő volt viselkedése. A látók is megértették, tisztelték. A vak társak közt mindig igyekezett eloszlatni a kételyeket. Fölvilágosította az értelmet, egyúttal melengette a szíveket, lelkeket. Derűssé tette az emberközeget, ahol megfordult.” A könyv anyaga, változatos, hiteles és tárgyilagos. Gondolatébresztő, ugyanakkor véleménynyilvánításra ösztönző. A szerzők fontosnak tartják könyvükben kiemelni, hogy a száz évvel ezelőtti nemes célok, ma sajnos nem jutnak teljesen érvényre. Ez a könyv nemcsak a vakok kis rétegéről szól, hanem mini változatban az egész magyar társadalomról is. A kötet széles olvasóközönség érdeklődésére számíthat. (Kereszturiné Pintér Mária - Mészáros Gábor: Akik másképp látnak 1904-2004. Savaria Nett Pack Kft., Szombathely, 2004.) Domonkos János A Nemzeti Pedagógus Műhely és más hazai valamint külföldi szakmai szervezetek szervezésében immár hetedik alkalommal tartott háromnapos tanácskozáson szakemberek: akadémikusok, egyetemi tanárok és vezetők, az oktatás és nevelés különböző szintjein dolgozók, pszichológusok, lelkészek, szociológusok vitatták meg az oktatás és nevelés időszerű kérdéseit, valamint az ifjúság helyzetét. A konferencia főbb megállapításai közé tartozik, hogy aggodalomra ad okot a piaci szempontoknak szinte kizárólagos érvényesítése a közoktatásban és a felsőoktatásban. Sok előadó világított rá arra, hogy az oktatásügy irányítói külföldről kritikátlanul átvett, reformoknak beállított átgondolatlan, kapkodó, intézkedéseikkel kaotikus állapotokat teremtettek, és ebben döntő szerepük van az oktatást szabályozó, nemrégiben született, ellentmondásokkal teli rendeleteknek. A konferencia a legfontosabb kritikával a kétszintű érettségit illette, nemcsak annak ez évi meggondolatlan, elhamarkodott szakszerűtlen bevezetését, hanem a koncepció egészét is. A konferencia szerint nehezíti a helyzetet, az ún. Bologna-folyamatnak az oktatási kormányzat szerint értelmezett kiérleletlen, elsietett elrendelése. Az említett intézkedésék jelentős része idegen a magyar oktatási és nevelési hagyományoktól, továbbá kiérezhető belőlük a nemzeti kultúra további háttérbe szorítása. A konferencián sokan felvetették, hogy a szülőknek és pedagógusoknak ezekre a már sokszor megfogalmazott problémáira a kormányzat hangzatos propagandával és látszatintézkedésekkel válaszol. Az előadásokban nagy hangsúlyt kapott az ifjúság testi-lelki állapota, értékvesztése, közösségi és egyéni magárahagyottsága, a médiumuk és hírközlő eszközök fokozódó romboló hatása, a közösségi élet szinte teljes szétesése. A konferencia felsorolt számos olyan társadalmi és ideológiai okot, amely hozzájárulhatott a szóbahozott jelenségek kialakulásához. (Nemzeti Hírháló) To the attention of North American Hungarian communities, unions, organisations, churches and schools! A Hungarian artisan and painter, who is also an experienced pedagogue, is looking to organise exhibitions of her works, and to teach children and young adults about Hungarian fine art and folk art. Mailing address: H-l 141 Budapest, II. kér, Bazsarózsa u. 98. Mobile phone: + 36 20 470 5016 Miskolc, deszkatemplom
