Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
SZILÁGYI KÁROLY A föld kérdésében nincs alku Beszélgetés Jakab Istvánnal, a MAGOSZ elnökével-Az emlékezetes budapesti gazdatüntetések elején sokan kaptuk fel a fejünket a hatalmon levők alig leplezett szándékát tapasztalván: a napnál is világosabb volt, hogy össze akarják veszíteni a (fővárost a vidékkel. Eleivel úgy látszott, sikerül is nekik - jól emlékszünk mindannyian a drága traktorokról és felelőtlen gazdákról szóló gonoszkodó megjegyzésekre - a végére azonban csúfos kudarcot vallottak, hisz Budapest népe példás szolidaritást tanúsított a gazdák iránt. Budapest népe, mondom, s el is bizonytalanodom mindjárt, hisz én csak azokat láttam, akik ott biztatták kitartásra a gazdákat a Felvonulási téren, akik forró teával és gulyáslevessel kínálgatták afagyoskodó embereket, akik ökumenikus istentiszteleten imádkoztak a tüntetők sikeréért - de mi van a többiekkel? Hogyan is állunk tulajdonképpen ezzel a város-vidék érdekellentéttel? Érdekellentét ez egyáltalán?- Én vidéki ember vagyok. Majdhogynem a barázdában születtem. Azt kell mondjam, hogy én ezt az ellentétet nem érzem az emberek között. Viszont látom, hogy egyesek azon fáradoznak, hogy mindenképp éket verjenek közéjük. Vidékiként - és nemcsak a magam nevében - elmondhatom, hogy mi igenis szeretjük a saját fővárosunkat. És azt akarjuk, hogy valóban olyan főváros legyen, amelyik méltó az Európa fővárosa címre is. Budapest a világ egyik gyöngyszeme, maradjon is az, szép, tiszta, rendezett, és nemcsak az építészetében, nemcsak utcáival, tereivel és parkjaival, hanem a szellemiségében is.- Az sem utolsó szempont a vidék-főváros kapcsolatában, hogy az előbbi látja el élelmiszerrel az utóbbit. Mint hallom, most ki akarják tiltani a gazdákat a budapesti piacról.- Én azt hiszem, hogy ezek elképesztően durva és agresszív megnyilvánulások. Ajánlanám a magyar főváros vezetőinek, menjenek el Washingtonba, nézzenek körül, és azt látják majd, hogy ott is működik a gazdapiac. Amerika és Európa többi nagyvárosában is. Mitől lenne különb Budapest, ha már mindig onnan veszik a mintát?- A mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikában két koncepció ütközésének a tanúi vagyunk. A szocialisták és a liberálisok a mezőgazdasági nagyüzemekre és a tömegtermelésre esküsznek, új nagybirtokok kialakításán fáradoznak, s közben cseppet sem zavarja őket az a körülmény, hogy idegen kezekbe kerül nemzeti kincsünk legbecsesebb maradéka, a termőföld. Ugyanakkor szemtelenül törnek pálcát kisebb gazdák tízezreinek sorsa fölött, akiknek az Európai Unión belüli igazságtalan támogatási rendszer és szabad versenyfeltételei között vajmi csekély esélyük van a túlélésre. A másik koncepció szerint... de ezt talán ne én ismertessem. Milyen veszélyeket rejt magában a szocialista-liberális elképzelés, és milyen koncepciót kínál fel ezzel szemben a MAGOSZ?- Abból kell kiindulni, hogy a nagyon durva, erőszakos változtatások soha nem vezetnek eredményre. Mi a szerves fejlődés hívei vagyunk. A tényekre támaszkodva határozzuk meg stratégiánkat. Azért mondok stratégiát, mert Magyarország úgy csatlakozott az Európai Unióhoz, hogy nem volt nemzeti agrár- és vidékfejlesztési stratégiája. Csak sodródott az eseményekkel. Nos, a két koncepció - mert ha nincs stratégia, legalább koncepcióról beszéljünk. A jelenlegi kormány a dél-amerikai, mi pedig az európai modellben kívánjuk meghatározni a jövőt. Nézzük a dél-amerikait: idegen tőke bevonásával létrehozott nagybirtokok, korszerű gazdálkodás, egy-egy faluban néhány gépsor, 8-10 embernek munkalehetőség. A kérdés, hogy mi lesz az ott élő többi ember sorsa. Intenzív növénytermesztés, intenzív, iparszerű állattenyésztés, genetikailag módosított növények, génsebészeti eljárással előállított állatok... És multinacionális kereskedelmi láncok. Ez a jövő egyik várható útja. Eszeveszett verseny, amelyben néhány tízezer, vagy Isten tudja, néhány ezer ember vesz részt. A többi sorsáról egyelőre nem szól a fáma. Ez a mi megítélésünk szerint életveszély, ez Magyarországra nézve beláthatatlan következményekkel jár. Ezt nem akarhatjuk. Ezzel szemben mi egy európai modellt kínálunk fel. Egy rosszul és átgondolatlanul végrehajtott földkárpótlás után, amely alaposan szétszabdalta a birtoktesteket, igenis segíteni kell egy hosszú távra szóló birtokrendezési programot, és a gazdákkal összefogva, az ő véleményük alapján meg kell határozni a konkrét lépéseket. De kormányzati közreműködéssel! A mindenkori magyar kormánynak kötelessége segíteni, hogy a kisebb parcellák versenyképes birtoktestekké állhassanak össze. Aki ma 50-100-200-300 hektáron gazdálkodik még nem biztos, hogy hosszú távon talpon marad. Sőt, valószínűleg nem marad talpon. Mert nem bírja a versenyt a 10- 20 vagy 50 ezer hektáros birtokkal. Ezért mondjuk azt, hogy csak megfelelő kormányzati szándék és kormányzati közreműködés mellett lehet a magyar földet megtartani a magyar gazda tulajdonában, elsősorban a helyben lakó és élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet végző magyar gazda tulajdonában és lehetőleg használatában is. Csak ilyen módon lesz lehetőségünk jó minőségű, egészséges élelmiszert és rendezett, ápolt, egészséges vidéki Magyarországot fenntartani. Ma a termőföldnek csak 50 százalékát művelik a tulajdonosok. A másik 50 százalékot bérbe adják. Ennek az aránynak jelentős mértékben változnia kell. Nem kívánunk különbséget tenni gazda és gazda között birtokméret szerint, de érvényesíteni akarjuk a moduláció elvét, tehát azt, hogy a kisebb gazdaságok bizonyos előnyöket élvezzenek. Különös figyelmet kell fordítani a birtokszerzés során a fiatal gazdákra, figyelembe kell venni, hogy az uniós tagság lehetővé teszi, hogy az idősebb gazdák 55 életévüktől nyugdíjba menjenek, és a fiatalok átvegyék a helyüket. Az ilyen programokra kell koncentrálni és ezeket segíteni. Úgy kell kialakítani a stratégiát, hogy nem a különböző nagyságú birtokok egymással történő iszapbirkózását helyezzük előtérbe, hanem a kölcsönös előnyök alapján történő együttműködést. A feldolgozás és az értékesítés terén pedig olyan szövetkezeti rendszert kell kiépítenünk, ahol végre nemcsak a szlogenek szintjén kapnak a szövetkező gazdák támogatást, hanem konkrétan is. Ne fordulhasson elő, hogy azt mondják a gazdának, hogy szövetkezz, s közben az állam tulajdonában lévő gabonatárolókat, a különböző élelmiszer-feldolgozó üzemeket fillérekért adják el a nagytőkés csoportoknak. Vagy ha még az állam tulajdonában vannak, akkor a nagy világcégek bérlik, s nem a magyar gazda. Aki ugyanakkor fillérekért adja el a gabonáját. Ezt igenis hosszú távon programba kell venni, s mi ezt a programot ki is dolgoztuk, minden részletében.- És mennyi a realitása annak, hogy végre is hajtható?- Ahhoz, hogy ez a program kiteljesedjen a gazdának megvan a saját feladata. A gazda rendelkezik földdel, bizonyos állatállománnyal, ami növelhető, a gazdának megvan hozzá a tudása, a tapasztalata, a hozzáértése és megvan motivációja, a kötődése. És nagyon fontos, hogy az általa megtermelt árunak meglegyen a piaca. A gazda ugyanis úgy „termel”, hogy közben tisztában van vele, ő nem tévedhet, ő nem „ügyeskedhet”, mert holnap is ott akar lenni ezen a piacon. Mert őt ott személy szerint ismerik, hisz oda jár harminc éve. Ezeket az embereket kitiltani a budapesti piacokról különböző eu-s előírásokra hivatkozva, több mint bűn. El akarják feledtetni a városi fogyasztóval a hús, a gyümölcs ízét? Igenis vissza kell hozni a gyümölcsök ízét, a húsnak, a tejnek, a tejtermékeknek az igazi ízét. Mert az a tej, amit a magyar legelőkön legelő állat ad százaszorta ízesebb, mint az, amelyik a környezetvédelmet már rég lábbal tipró országokból érkezett. Természetesen ha valaki nem tartja be a szabályokat, azt végleg ki kell tiltani. De azt, aki becsületesen dolgozik és minőségi árut hoz a piacokra, védelemben kell részesíteni. Mivel a programunk pontosan erre a becsületes gazdára épít, meggyőződésem, hogy végrehajtható, csak kormányzati szándék és támogatás kell hozzá.- A jelenlegi kormányzati szándék mintha nem arra mutatna, amiről Ön beszél, ellenkezőleg. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkor hétévi késleltetést sikerült kieszközölnünk a külföldiek magyarországi földvásárlását illetően. A kormány szemmelláthatóan sokallja ezt az időt, s már most megtesz mindent, hogy hazai szocialistaliberális vagy külföldi nagytőkések kezére játssza át a magyar földet. A nyugati határaink mentén elszaporodott zsebszerződések mellett a földtörvény 10. paragrafusa is ugyanezt a célt szolgálja. Ennek tudatában igencsak nevetségesnek hat a Gyurcsányféle „földosztás ” és a Földért életjáradékot program. Elnök Úrnak mi erről a véleménye?- A földért életjáradékot programnak olyan falvakban van értelme, ahol ma még nincs igény a földre, mert valamilyen oknál fogva a gazdák nem akarnak, vagy anyagi helyzetüknél fogva nem tudnak földet vásárolni. Ha ilyen esetben az állam a nyugdíjasoktól fölvásárolja a földet bármilyen módon, és megtartja azért, hogy a birtokrendezésnél ezzel megfelelő földalapot biztosítson, ez jó megoldás. De nem erről szól a történet. A történet arról szól, hogy eddig 60 ezer hektárt vásároltak fel, ilyen nagyságrendben vállalt az állam hosszú távú kötelezettséget - nyugdíjat fizet az idős embereknek - a földet meg pénzért értékesíti. Szó sincs itt semmiféle földosztásról. Ezt a 60 ezer hektárnyi, többnyire rossz minőségű földet ajánlják fel a termőföld 57 százalékát művelő gazdatársadalomnak, így akarnak nevet adni annak a programnak, amely ugyanakkor a nagytáblás, jó minőségű állami földeket tőkebefektetők tulajdonába juttatja. Erről szól a módosított földtörvény 10 paragrafusa: a termőföld tulajdonjogát megszerezheti bérlő, feles bérlő, részesművelő, termelőszövetkezet helyben lakó tagja, részvénytársaság helyben lakó részvényese. Ez azt jelenti, hogy a nagygazdaságok tagjai a jogszabály szerint kölcsönt kaphatnak a nagygazdaságtól, földet vásárolhatnak, utána ezt a földet visszaadják bérbe a nagygazdaságnak, és a kapott bérleti díjjal fizetik vissza a kölcsönt. Tehát gyakorlatilag a gazdaság így kedvezményes hitelre vásárol földet, hisz az utolsó részlet kifizetése után a tulajdonjog térítésmentesen átszáll a társaság vagy a főrészvényes nevére.- Nemrég mesélte egy Győr környéki kedves ismerősöm: három kutyájuk van, a gondozásuk és etetésük feladatát a nagyfiúk látja el. A minap sürgős dolga akadt, és megkérte apját, etesse meg helyette a kutyákat. A családfő kereste egy ideig a kutyatápot, de nem találta. Eszébe jutott, hogy a fia mindig tart virslit a hűtőszekrényben, kivett egy maroknyit, megfőzte és odaadta a kutyáknak. Elsőnek a legszemtelenebb, a kis tacskó rohant oda, megszagolta a virslit és eloldalgott. Másodikként a falkavezér, egy vén német juhász ballagott oda, megszagolta, otthagyta. Most már odamerészkedett a harmadik is, egy feneketlen bendőjű vadászkopó, ez nem szagolt, csak habzsolt. Elnök úr, nem tudom a megfelelő személytől kérdezem-e: mi van a virsliben? Mi minden etetnek meg velünk a multik manapság, ebben az agyonvegyszerezett, génmanipulált világban? Elképzelhetőnek tart-e az EU-s viszonyok között valamiféle piacvédelmet, valamilyen törvényi szabályozást a minőségi magyar áru védelmében?- Nem hiszem, hogy az emberek többsége el tudja fogadni hosszú távon, hogy az allergiás betegek száma felfoghatatlan mértékben növekszik. S ennek nemcsak a parlagfű az oka. Hanem a nagy mennyiségben felhasznált különböző szintetikus anyagok és genetikailag módosított növények, melyeknek következményeit ma még teljes körűen nem ismerjük. A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a genetikailag módosított növényeket beengedjék Magyarországra. Összességében a stratégiánk szempontjából azt kell figyelembe venni, hogy Magyarország kiváló természeti adottságokkal rendelkező ország. Csodálatos lehetőségünk van a minőségi élelmiszerek előállítására. Magyarországnak egyetlen kitörési pontja az, hogy a kiváló minőségű termékeket értékesít igényes piacokon. A hazai piacokon túl, természetesen. Mert a saját piacon, a nemzeti piacon is értékelni kell a minőséget, a márkás árut. És megvédeni az ehetetlen, élvezhetetlen selejtáruk dömpingjében. Gondoljuk csak meg! Hatalmas érték van a kezünkben, ezek a magyar őshonos állatok. Amikor világszerte attól rettegnek az emberek, hogy egészséges-e az a hús amit elfogyasztanak, nálunk itt az érintetlen, ősi magyar szürke szarvasmarha állomány, a racka juh, a mangalica sertés. A Hortobágynak csak a tized részét hasznosítjuk legeltetéssel, Szabolcsban óriási legelők állnak üresen. Pedig megvannak hozzá a eszközeink, hogy korszerű módszerekkel nagy tempóban szaporítsuk ezeket az állatokat. Ma már, és ezt látni kell, a multik nyomulása, az ésszerűtlen és átgondolatlan, az emberi életre is veszélyes őrült verseny, amit ránkkényszerítenek - mind-mind a puszta életünket veszélyezteti. Ez a verseny változatlanul folytatódni látszik. És az Európai Unió nem teszi meg azokat a lépéseket, amelyeket meg kellene tenni a gazdák védelmében. És a piacok védelmében sem. Azt tudjuk, hogy csak a harmadik országból bejövő árukra vonatkoznak korlátozások, az Európai Unión belül már nyitottak a határok, gyakorlatilag nincsenek vámok. Erre mondjuk mi, és ezt egyértelművé tettük már korábban is, hogy a piacszabályozásról azonban nem volna szabad lemondani, s ennek az egyik legmarkánsabb eszköze a minőségellenőrzés. Megvannak a szabványok. Ha Magyarországról elindul egy kamion, megérkezik valamelyik nyugati országba, és valamilyen kifogás emelhető az adott termékkel kapcsolatban, azonnal visszafordítják, vagy leértékelik. Magyarországról viszont nem tudok, hogy visszafordítottak volna egyetlen kamiont is. De tudok olyanról, amelyikről csak akkor tudtuk meg, hogy romlott húst szállít, amikor baleset miatt menteni kellett a kamiont és gázálarcban tudták átpakolni az árut. És ebből az áruból terméket gyártottak, húsvéti sonkát! Mert megvan hozzá a megfelelő technológia. Ebből lehet 600 forintos sonkát gyártani, és tönkretenni a magyar termelőt. Szabvány írja elő, hogy a virsliben mennyi izomfehérje kell, hogy legyen. Hajói tudom 62 százalék. Még 6,2 sincs. Gyakorlatilag a hatóságoknak lenne a feladata, hogy a szabványokban előírt minőségű termék kerüljön az áruházak polcára. Megjelölve a gyártási, származási helyet. A külföldről bejövő árunál nem jegyzik a határon, hogy belépett a kamion és honnan jött. Nincs meg a nyomonkövethetőség. Ráadásul tucatjával bocsátják el az állatorvosokat, gyengítik az ellenőrző hálózatot. (folytatás a 4. oldalon) Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal 2005. december - 2006. január
