Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1-2. szám

2004. január-február

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident

9. oldal

SZÖLLŐSY TIBOR t

Tíz éves a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége

Alapításának 10. évfordulója tiszteletére tartott konferencián minősítette eddigi tevékenységét a MÉKK 120 küldötte Ungváron, a Nemzetiségek Székháza dísztermében, ami egyben tisztújító közgyűlés is volt.

A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége a kárpátaljai magyarság önszerveződését művelődési, irodalmi, művészeti, könyvkiadási, valamint tudományos tevékenységét, önkormányzati és gazdaságfejlesztési érdekvédelmét felkaroló és segítő civil szervezet. Tevékenysége tartalmát és földrajzi kiterjedéseit illetően egyaránt túlszárnyalja Kárpátalja magyarlakta vidékeinek határait. Ennek értelmében kitűzött céljaira egyrészt az egyetemes magyar kulturális értékek terjesztése, közvetítése és létrehozása, másrészt a multikulturális környezet sajátos művelődési adottságainak kibontakoztatása is jellemző.

A Magyar írószövetség Kárpátaljai írócsoportja tagjainak kezdeményezésével létrejött közösség 1993. áprlisi 30- án Ungváron többek közt arra hívta fel a régió magyaljainak figyelmét, hogy „az egyetemes magyar kultúra több évtizedes széttagoltsága után most nyílt újra lehetőség az egységes magyar szellemi égbolt megteremtésére”, és leszögezte: „Társaságunk elődeink nemes hagyományaira és eredményeire támaszkodik. Nyitottak vagyunk valamennyi társadalmi szervezet felé, csupán a szélsőségeket nem vagyunk hajlandóak elfogadni. Nem azt nézzük, ki honnan jött, hanem hogy tud-e, akar-e tenni felemelkedésünkért. E tekintetben célkitűzésünk az, hogy nemzeti identitásunkat megőrizve tudjunk európaiak lenni. A MÉKK nem a szűk elit klubja kíván lenni, hanem az alkotni, tenni akarók sokszínű tábora.

Ezeknek a célkitűzéseknek megvalósításában együtt kíván működni a magyar és a nem magyar, azonos feladatokat kitűző szervezetekkel itthon és külföldön egyaránt. Kijelentjük, hogy további tevékenységünkben csakis a helyi magyarság iránt érzett és vállalt felelősség fog vezérelni bennünket.”

A ma már több mint 3000 tagot, valamint támogató és tiszteletbeli tagokat

számláló tömörülés meghatározó erővel bír Kárpátalja szellemi, gazdasági éltében, népszerűségnek és elismerésnek örvend mind a megyében, mind a szomszédos országokban, amit szakértelemre alapozott, folyamatos érdekképviseleti tevékenységével vívott ki.

A MEÉK szakmai társaságok konföderációja lett. Három nagy szakterület alapegységeit tömöríti. Ezek: a tudományos-ismeretterjesztő társaság, az irodalmi-művészeti, közművelődési társaság, a gazdaságfejlesztési társaság, amelyek különböző munkabizottságokkal, tagozatokkal működnek. Eddig több mint 12 munkabizottság alakult. 1998-ban szakmai koordinációs bizottság, illetve választmány jött létre, amely döntött a regionális szervezetek felállításáról megyeszerte.

A MEÉK jeleskedett a szakmai szervezetek életre hívásában is. így összefogásra buzdította a gazdaköröket, kezdeményezte a Kárpátaljai Magyar Gazdaszövetség létrehozását (1996). Támogatta az újságírók önszerveződését, így jött létre a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (1996). Ugyancsak kezdeményezte a Kárpátaljai Önkormányzati Fórum (1994), a Kárpátok Határmenti Gazdaságfejlesztési Szövetség Ungvári Vállalkozásfejlesztési Központ (1993), az Ungvári Híd Hitelszövetkezet (1998), a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ (1998), a MÉKK Ifjúsági Tagozatának (1996) létrehozását és vállalta a védnökségi szerepet felettük.

A MÉKK tudományos-ismeretterjesztő társasága ezen irányú tevékenységében tudományszervező és népszerűsítő jellegű volt és maradt. Mint minden más felvállalt területen, itt sem a mennyiségi mutatók halmozására, hanem a minőségre törekedett. E célt szolgálták a tudományos konferenciák, rendezvények, amelynek a kezdeményezője volt. Tucatnyi tudományos és ismeretteijesztő publikáció, monográfia, tanulmány jelent meg tagjaitól az irodalomtudomány, nyelvészet, oktatás, hitélet, történelem, politika, néprajz, művelődéstörténet, honismeret tárgyköréből.

A MEKK irodalmi, művészeti, közművelődési társaságának tevékenysége

ma már meghatározó a régió szellemi életében: az író-olvasó találkozók, zenés, irodalmi, művészeti estek, találkozások szerzőkkel, szerkesztőkkel, képzőművészekkel, zenei előadókkal, a szavalóversenyek, falunapok stb. polgárjogot nyertek Kárpátalján.

Jelentős eredményeket mondhat magáénak a MEKK gazdaságirányítási társasága, melyek közül - példaként - egyet említek: a Hármashatár menti gazdasági együttműködés stratégiai programjának kidolgozása és éltetése.

A MÉKK egyik legeredményesebb kezdeményezése és vállalkozása, melyet az együttműködő magyar civil szervezetekkel, a történelmi egyházakkal, közéleti személyiségekkel egyetemben valósított meg, a Szolyvai Emlékpark létrehozása, állagának megőrzése, gondozása, a megemlékezések szervezése.

Az e célból alakult bizottság irányításával sikerült felépíteni a Szolyvai Emlékparkot a helyi magyarság támogatásával, valamint az Illyés Közalapítvány és a Németországi Hadisírgondozó Egyesület segítségével. 1994-ben Tóth Mihályt, az Emlékpark-bizottság elnökét Göncz Árpád köztársasági elnök aranyéremmel tüntette ki.

Ez a bizottság megalakulásától kezdve napirenden tartja, koordinálja a sztálinizmus áldozatainak elhurcolásával kapcsolatos levéltári kutatómunkát, kiadványok megjelentetését.

A közéleti célok elérése érdekében 1994-től a MEKK szervezésében indult be a Kárpátaljai Magyar Önkormányzati Fórum, majd 1999-ben a Kárpátaljai Határmenti Települések Önkormányzati Társulása, melynek tevékenységében több mint 90 magyar lakta település 61 magyar polgármestere vesz részt, akik összességében a helyhatóságban több mint 150 ezer magyart képviselnek. A Társulás legitimitása megkérdőjelezhetetlen, és rendhagyó erejű befolyása van a magyarlakta települések közösségeire.

Létrehozta a MEKK Lehoczky Tivadar (vidékünk mútjának jeles kutatója, több tudományos munka szerzője, archeológus - Sz.T.) Társadalomkutató Műhelyt és a kárpátaljai magyar hungarikumokat gyűjtő tudományos

könyvtárt, a kárpátaljai magyar civil élet, magyarságintézmények számítógépes adatbázisát. Mindezt felrakta saját honlapjára.

Eredményes a MEKK, az Intermix Kiadó és a Magyar írószövetség Kárpátaljai írócsoportja egymást támogató tevékenysége is.

Az általuk indított és az anyaországi segítséggel napvilágot látott Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatban több mint 120 szépirodalmi, helytörténeti, művelődéstörténeti, szociográfiai mű gazdagítja az érdeklődők szellemi kincstárát; ők a kiadói az Együtt c. irodalmi-művészeti és kulturális negyedévi folyóiratnak. 1996-tól jelenik meg a Kárpátaljai Magyar Krónika tájékoztatója, amely 2000-től elektronikus hírlevélként jut el az olvasóhoz.

Jelentős és hiánypótló esemény volt 1998-ban a Nagyszőlősön megnyílt MEKK-es, Ugocsa névre keresztelt magyar könyvesbolt, valamint a Bereg néven ismert könyvesbolt Beregszászban, és a mozgó könyvesbolt, amely az Illyés Közalapítvány segítségével vásárolt mikrobusszal juttatja el a szellemi termékeket a távoli vidékek településeire.

Tevékenyen részt vett a MÉKK a Bródy András Ruszin-Magyar Művelődési Központ, a Kárpátaljai Nemzetiségek Kulturális Központja létrehozásában és működtetésében, valamint a Nárcisz népi táncegyüttes alakításában, fellépéseinek szervezésében. „Ott van” a MEKK a legnépszerűbb és egyben hagyományos akciókban: a Himnuszmondó, a Nemzeti Dal-mondó szavaló versenyekben, szervezi a Történelmi Jurta-tábort, gyermekrajztábort, az Anyanyelvi Konferenciával közösen szervezi a sárospataki és balatonlellei hagyományőrző gyermektáborokat.

A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége alapvetően nem politizáló szervezet, de célkitűzéseinek megvalósítása érdekében tevékenyen részt vesz a közéletben, bátran véleményt nyilvánít a kárpátaljai magyarságot érintő kérdésekben, amiről a helyhatósági, megyei, országos választások adnak számot.

Széleskörű és egymást kölcsönösen gazdagító a MEKK egyre gyarapodó

kapcsolata, együttműködése az országon belüli társadalmi szervezetekkel, valamint a határokon túliakkal, így az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel, a Kijevi, Lembeigi magyar tömörülésekkel, tevékeny tagja az Anyanyelvi Konferenciának, a Hármashatár Irodalmi Társaságnak, a Magyarok Világszövetségének, a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Szorosan együttműködik a Magyar Kulturális Intézettel, a Magyar írószövetséggel, az Európai Utas lap szerkesztőségével, az erdélyi, felvidéki, vajdasági, svédországi, észtországi magyar szervezetekkel. Javaslatokat dolgoz ki és juttat el a Határon Túli Magyarok Hivatalához, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához, a magyar Oktatási Minisztériumhoz és más állami intézményekhez. Fogadja és vendégül látja a magyar parlamenti pártok képviselőit.

A MÉKK egyik legsikeresebb vállalkozása a kárpátaljai falusi turizmus megszervezése, amelynek hálózata egyre bővül és közmegelégedéssel működik.

A leírtak távolról sem merítik ki a 10 éves MÉKK tevékenységének, eredményeinek tárházát.

Mindezekről szó volt, kritikák, vélemények, javaslatok hangzottak el 2003. december 20-án a MÉKK ungvári jubileumi közgyűlésén.

A megjelenteket, a MÉKK tagságát meleg szavakkal üdvözölték Szabó Ottó, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulja, Szabó Tibor a HTMH főosztályvezetője, a kárpátaljai testvérszervezetek, történelmi egyházak képviselői.

Itt értesült a MÉKK tagsága, hogy a magyar kormány december 17-én Budapesten a Kisebbségekért Díjjal tüntette ki a Közösséget tíz éves tevékenységéért.

A közgyűlés záróakkordjaként sor került a közösség legaktívabb tagjainak méltatására és kitüntetésére, majd a jelenlévők a többezres tagság nevében egyöntetű bizalmat szavaztak Dupka György elnöknek, Gortvay Erzsébet és Horváth Sándor társelnököknek a következő öt éves ciklusra, megválasztották és kijelölték a tisztségeket, munkabizottságokat vezető személyeket.

Egy évforduló margójára

DEBRECENI MIHÁLY

Már a nyolcvanas évek közepén nyilvánvalóvá vált a kárpátaljai magyarok számára, hogy a birodalom nagyon hamar felbomlik. Gorbacsov színre lépése egyértelműen jelezte ennek a folyamatnak a felgyorsulását: nem lehetett sem gazdaságilag, sem politikailag egybetartani azt, ami soha nem tartozott össze. A sajtó viszonylagos szabadsága azt eredményezte, hogy a palackból kieresztett „szellem” nagyon hamar önálló életet kezdett élni. Persze előbb csak azok az orgánumok tehették próbára az addig tudatlanságban tartott tömegek idegeit, amelyeknek ezt felülről megengedték az elvtársak. Ezek közé tartozott a Lityeratumaja Gazeta, valamint az Ogonyok című folyóirat, melynek főszerkesztője Vitalij Korotics volt. Aztán szép sorban beindult a nagyüzem, hiszen volt miről írni a Pravdán szocializálódott szovjet embereknek. Előbb „csak” a sztálini korszak rémségei kerültek terítékre, aztán már nem kímélték az Afganisztánban szolgáló katonákat sem, végül, de nem utolsó sorban a lenini nemzetiségi politika mondott csődöt. Lázongani kezdtek a Baltikumtól a Kaukázusig az összeforrt egységbe tömörített kisebb és nagyobb népcsoportok.

Nem volt ez másképp Ukrajnában sem, ahol maguk az ukránok tapasztalhatták meg a saját bőrükön, mit jelent másodrendű állampolgárként élni saját hazájukban. Pedig még ekkor is csak halkan lehetett emlegetni a szovjet terror egyik legszömyűbb rémtettét, az 1932-es éhínséget, a golodomort, amikor óvatos becslések szerint is mintegy hat-hét millió embert pusztítottak el, hagytak éhen halni. A mesterséges oroszosításról nem is beszélve. A nagyobb ukrajnai városokban alig működtek ukrán iskolák, aki pedig ez ellen felemelte a szavát, azt burzsoá nacionalistának nevezték. Innen egyenes út vezetett a Gulágra. Ezeknek a száma is milliós nagyságban mérhető.

Ilyen előzmények után érthető, hogy a kárpátaljai magyarság is csak úgy tudta létrehozni érdekvédelmi szervezetét, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget, hogy az ukránok idejében léptek. Őket nyilván nem lehetett megelőzni. Ez az idő 1989 elején érkezett el. Ehhez persze vezéregyéniségre volt szükség. Egyértelműnek látszott, hogy ez az ember nem lehet más, mint Fodó Sándor, akit addigi szerepvállalásai alkalmassá tették egy ilyen feladat megoldására.

1989. február 26-án őt választották a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökévé. Már az alakuláskor gondot okozott egyeseknek a névválasztás, mivel - nyilván felső sugallatra - az alapszabályzatot közlő Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese mindenáron azt akarta elérni Fodónál (a közgyűlés után!), hogy a szocialista jelző is kerüljön bele a szövetség nevébe. Mivel akkoriban még nem lehetett a városok nevét magyarul leírni a helyi magyar sajtóban, a szóban forgó újságíró (bértollnok) még azzal is próbálkozott Fodónál, hogy ne Ungvár szerepeljen az okiratban mint a szövetség székhelye, hanem Uzsgorod, Aki ismeri Fodó Sándort, tudhatja, hogy ez csak olaj volt a tűzre. Ez a makacs természetű viski (egykori máramarosi koronaváros, rebellis hagyományokkal) ember kapásból melegebb éghajlatra küldte a párt akaratát keresztül vinni akaró jóembert. És az lett, amit Fodó akart. Csaknem három hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a szövetséget hivatalosan is bejegyezzék. Már 1989 végén megkezdődtek Kárpátalján a málenkij robotra

elhurcolt kárpátaljai magyar férfiak emlékére állított emlékművek megépítése. Addig még említeni sem volt szabad, hogy az 1944-es szovjet megszállás mit jelentett elődeink, apáink, nagyapáink számára. Ez volt az első igazi áttörés több mint negyven év után, ekkoriban kezdtek megjelenni a magyar feliratok a magyarok által lakott településeken, sőt a nemzetiszínű lobogók is megszokott jelenséggé váltak a polgármesteri hivatalok homlokzatán. Még azt is sikerült elérni, hogy bár csak fakultatív alapon, oktatni kezdték a magyar iskolákban a magyar történelmet.

Aztán bekövetkezett az, amit mindnyájan sejtettünk és reméltünk: a Janajev-féle elfuserált álpuccs után a birodalom jobblétre szenderült. De elkövetkezett 1992 is, amikor Ungváron aláírták az ukrán-magyar alapszerződést. Ez az esemény elég komoly megdöbbenést váltott ki mindennütt, bár erről jóformán senki sem mert nyíltan beszélni, a helyi sajtó sem reagálhatott, „érthető” okokból. Nem illett megzavarni a bimbózó barátságot. Ennek az eseménynek valójában nincs is irodalma. Jómagam nem ismerek ilyen jellegű írást. Egyszer talán megírja valamelyik diplomácia-történész, mi is történt akkoriban, amikor ezt a meghatározó dokumentumot valakik, valahol előkészítették.

Tény és való, hogy ekkor történt az első szakadás a szövetségen belül, de nem az egyezmény aláírása miatt, hanem sajnos önös érdekek miatt. Többen szerettek volna ugyanis elnökök lenni, de Fodót nem tudták kiütni a nyeregből, ő ennél sokkal nagyobb kaliberű figura volt még akkoriban.

1994-ben Fodó egykori alelnöke, Tóth Mihály nyerte meg a parlamenti

választást, jórészt annak is köszönhetően, hogy a hatalom őt támogatta. Tóth ekkor már a köztársasági elnök megbízottjaként tevékenykedett Beregszászon. Ez akkor még nem jelentett akkora presztízsveszteséget a szövetségnek, mint a 2002-es választás, amikor egyértelműen az volt a cél, hogy az előző ciklusban nyertes Kovács Miklós KMKSZ elnök helyett Gajdos Istvánt juttassák be az ukrán törvényhozásba. Ehhez persze szükség volt arra, hogy Kijevből legyenek politikai támogatói. Ezt a támogatottságot az Egyesített Szociáldemokrata Párt jelentette Gajdos számára, aki meglehetősen fiatal kora ellenére addigra a beregszászi járás első embere lett. A választások előtt már sejteni lehetett, hogy az úgynevezett Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, amelynek nem volt semmilyen tömegbázisa (most sincs) Gajdost teszi meg fő emberének, hiszen Kárpátalján már a verebek is azt csiripelték, hogy az évek óta Kijevben élő addigi elnök Tóth Mihály Budapestre távozik az ukrán nagykövetségre. így is történt. Gajdos, aki azelőtt semmilyen ottani magyar szervezetnek nem volt a tagja, hirtelen az UMDSZ elnöke lett. Tehát nem érhette szó a ház elejét, hiszen egy országos (?) szervezet vezetőjeként immár teljes legitimációt élvezhet, ezáltal pedig nem éri sérelem az ukrán nemzetiségi politikát sem. Mit akarhatnak a magyarok? Hát nem mindegy, hogy melyik magyar kerül az ukrán parlamentbe?

Kárpátalján tudják, hogy nem mindegy, hiszen a KMKSZ egy valóban alulról építkező szervezet, amely az elmúlt tizenöt esztendő során mindig kiállt a

magyarság érdekeiért, főiskolát alapított Beregszászon, míg az UMDSZ manapság úgy toboroz magának tagokat, hogy kötelezővé teszi - elsősorban a falusi vezető réteg (iskolaigazgatók, polgármesterek stb.) számára - az Egyesített Szociáldemokrata Pártba történő belépést, amelyiknek az UMDSZ a szatellit szervezete. Ez egyértelműen a kommunista időszakot juttatja az ember eszébe. A megye első embere ennek a pártnak a tagja, érdekei is azt diktálják, hogy ha látszólagosan is, de legalább papíron nagy legyen a támogatottsága. Sajnos ilyen egyszerű a képlet, bárki bármit is mond.

A munkácsi polgármester-választás utózöngéi azt mutatják, hogy komoly politikai csatákra lehet számítani Ukrajnában az elkövetkező időszakban is. Itt a Násá Ukrajina embere nyert és nem a szociáldemokratáké. Ezután nem sokkal, elnöki rendelettel elzavarták az új polgármestert, elnöki megbízottat neveztek ki és hamarosan új választást írnak ki. Munkács lesz az igazi szakítópróbája ennek a hatalmi játszmának. Ki kit győz le? Hamarosan ez is ki fog derülni.

Azt viszont nehéz megjósolni, hogy a legnagyobb kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetnek mikor lesz ismét parlamenti képviselője Kijevben. A dolgok mai állása szerint egyhamar nem valószínű. A most tizenöt éves KMKSZ fennállásának nagyon nehéz időszakát éli, hiszen a kormányváltás óta Budapest kegyeiből is kiesett, Kijev pedig sohasem kedvelte különösebben. Sok függ attól, milyen politikai támogatót tudnak maguknak szerezni az elkövetkezőben. Sajnos úgy tetszik, manapság Kijev döntheti el, hogy kik képviseljék a magyarok érdekeit az ukrán fővárosban. Egy illúzióval mindenesetre szegényebb lett ennek a mostoha sorsú vidéknek a magyarsága. 1989 már nagyon messze van...